Az Építész Stúdió tervében a környezettel való kapcsolat és az intimitás is hangsúlyos.
Szó szerint a tájba tervezett vendégházakat az Építész Stúdió: a szekszárdi borvidék erősen lejtős telkeire kerülő épületek terepbe ágyazott talapzata kihasználja a talaj kedvező hőháztartását, szorosabbra fűzi a kapcsolatot a környezettel, és visszafogottabb épülettömegeket eredményez.
Szekszárd Bartina városrészében, a Szekszárdi-Sédtől délre, családi pincék és borházak társaságában épül egy új vendégház-csoport: több részből álló épületegyüttes kerül a szellősen beépített, 9000 négyzetméteres telkekre.
A telkek a városszerkezet átmeneti területén fekszenek: közel a városközponthoz, a természetesen kialakult utcastruktúra szomszédságában, ugyanakkor már nem képezik annak a szerves részét, ahogy nem tartoznak a város peremén található nagyobb, saját karakterrel bíró szőlőbirtokok közé sem.
Ebben az átmeneti zónában keresik a tervezett épületek az identitásukat.
Az építészeti beágyazottság mellett meghatározó a megrendelők megközelítése is. A megrendelők 2018 augusztusában léptek kapcsolatba az Építész stúdióval, az év decemberére el is készültek a kiviteli tervdokumentációk.
„Szekszárd egy fejlődésben lévő borvidék, ahol kiváló minőségű borok készülnek gondos és nagytudású borászoknak köszönhetően. Viszont még nincs megfelelő módon kiépült szolgáltató-ipar a turizmus és vendéglátás területén” – vázolták a megrendelők.
De mit is jelent a „telkek” kifejezés? Nos a területet három telek alkotja, amely egyfelől jogi osztottságot jelent, másfelől a telepített növényzet is kirajzolja a határait.
„Az egymást követő szőlős, gyümölcsös és erdős sáv három határozott karaktert képvisel. A tervezett három épület ezt a tagoltságot felhasználva illeszkedik a különböző területekhez, melyek ezáltal mindet sajátos hangulattal ruházzák fel” – írja az Építész Stúdió.
A látogatókat a pince és hozzá tartozó reggeliző fogadja, míg a két vendégház egymástól elmozdulva tart távolságot, és fordul a kilátás felé. Ám a környezethez való viszonyulás ezúttal nem merül ki a várossal, városrészekkel és a természethez való viszonyulással: mivel a terület erősen lejt, alapvető kérdés, hogy az épület milyen viszonyba kerül a talajszinttel.
  |
A környezet szempontjából érzékenyebb megoldás a terepviszonyokat háborítatlanul hagyva fölé emelni egy „ellebegő” épülettestet, ez azonban az épület megjelenését növeli, a kapcsolódó teraszokat pedig a tereptől elszakítja. Az épületet a terepbe ágyazva kihasználható annak kedvező hőháztartása, szorosabbra fűzhető a kapcsolat a környezettel, és visszafogottabb épülettömegek tervezhetők.
Mindebből adódik a szerkezeti koncepció. Az épületek szerkezeti kialakítása két karakterre bontható:
„a terephez csatlakozó nehezebb talapzat foglalja magába a kiszolgáló helyiségeket, és rekeszti ki a ház tereit a terepből. Erre egy könnyed faszerkezettel emelünk tetőt és zárjuk körbe a belső tereket.”
A talapzat feladata a vendégházak intimitásának és alapjainak megteremtése. A visszafogott, letisztult kialakítású tereptárgy magába foglalja a fürdő, konyha, lépcső tereit, és folytonosságot teremt a külső és belső terek közt.
Hasonlóan fontos szerep jut a tetőzetnek is. A vendégházak feladata segíteni az elvonulást, a pihenést, a kiszakadást a hétköznapokból. A természeti környezet ennek tökéletes terepet biztosít, melyre a házak szerkezetével és anyaghasználatával is ráerősítenek: a mindennapokra jellemző „kőházak” ellenpontjaként egy könnyedebb faszerkezet oltalmában eltöltött idő a megszokott épített környezetnek is ellenpontjaként viselkedik.
A nyitott, átlátható tereket magától értetődően teremti meg a faszerkezet könnyedsége, ami egyértelműen indokolt a természeti környezet, a kilátás irányába. Ugyanakkor a ház egyes terei nagyobb intimitást kívánnak, amit a külső borítás révén érnek el. Az áttört fa lécezés takar és véd, ugyanakkor nem szakít el teljesen a külvilágtól, érdekes átlátásokkal és fényjátékkal színesítve a belső világot.
A szőlőbe egy kisebb, maximum négy főt befogadó vendégházat terveztek, míg a gyümölcsösbe egy nagyobb, hatszemélyest. Ugyancsak a projekt része egy háromszemélyes szaunaépület, amely magasles-szerűen vezet be az erdőbe, valamint egy 6x3 méteres medence.
Ha valóban az Építész Stúdió terveinek megfelelő épületegyüttes valósul meg, akkor a tulajdonos – és a borvidékeket járó közönség – reményei szerint nem csak Szekszárdon, de Magyarországon is kiemelkedő színvonalú vendégház születik, mind az építészeti megvalósítás, mind a berendezési tárgyak és szolgáltatás minőségét illetően. Márpedig van okunk reménykedni, amennyiben a megrendelők is minőségre törekszenek, vagyis hangsúlyos kérésük, hogy az építészeti terveket a lehető legpontosabban valósítsák is meg a kivitelezés során.
Vendégházak Szekszárdon
Tervező: Építész Stúdió
Vezető tervezők: Fialovszky Tamás, Kenéz Gergely, Varga Katalin
Generálkivitelező: Épiterv Kft., Kelemen István
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
