Performatív design Dádpusztán, az Ozora fesztiválon.
Augusztusi lapszámát „Performativity, Functionality and Design” alcímmel jelenteti meg a brit ICON magazin. A lap szerkesztői a kortárs design és építészet világában egyre látványosabban megjelenő performatív, vagyis élmény-, előadás- és aktivitásközpontú designtörekvéseket mutatják be. Björk színpadképeitől, a Diller Scofidio + Renfro építésziroda Mile-Long Opera (Mérföldhosszú Opera) projektjén át, a Velencei Biennálé nagydíjas litván pavilonjáig (Sun & Sea), vagy a Coachella fesztivál látványvilágáig, a Expo Dubai 2020 pavilonjainak élménytervezéséig sok mindenről szó esik a magazin oldalain.
A kortárs designkultúra tervezési, szemléleti logikája az elmúlt években látványos példákat produkált a színházi belsőépítészet, a színpadi szcenika, a múzeumi szcenika különféle projektjeiben, aminek következtében a performatív design közösségi és kulturális szerepe felértékelődött.
Manapság a design és építészet világában a passzív fogyasztói viselkedés helyett megjelent egy kritikai attitűd, vagyis aktív befogadói részvétel, ami révén a design befogadói, értelmezői közösségei egyre „akadálymentesebb” hozzáférést kívánnak meg.
A 21. századi designkultúra (társ)alkotónak tekinti a befogadót, túllép a hagyományos értelemben felfogható fizikai, mérnöki objektumok halmazán, és új törekvéseknek, új recepciónak, új befogadói stratégiáknak ad helyet.
Két évtizede létezik a hazai vizuális kultúrának egy méltatlanul keveset elemzett, tudományosan fel nem dolgozott, a designkultúra-kutatásba szervesülni nem képes produktuma. 1999. augusztus 11-én Európában teljes napfogyatkozás volt észlelhető. Az égi jelenség spirituális megélése okán a Tolna megyei Ozora település melletti Igar-Dádpuszán, egy magánbirtokon, tulajdonképpen egy birkalegelőn, tízezer fiatal gyűlt össze. A gyönyörű, bukolikus természeti formák, halmocskák, völgyek, dombvonulatok közötti természetes „amfiteátrumban” zajló Solipse Festivalon a Napfogyatkozás észlelésének közös élményében hatalmas tömeg részesült.
Ettől a dátumtól kezdve egy lelkes és egyre professzionálisabb csapat a világ egyik legismertebb zenei fesztiválját hozta létre.
Az O.Z.O.R.A. (Organic Zones of Radiant Atmosphere - sugárzó légkör szerves zónái) elnevezésű rendezvény olvasóink számára elsősorban építészet szempontból, illetve a performatív design felől tekintve válik érdekessé. Aki ezzel a szemmel keresi fel az egyhetes összművészeti fesztivált, vagy a fesztivál ideje után látogatja meg az állandó épületeket, azok számára egy sajátos spirituális, vernakuláris, pszichedelikus szemléletű, a népi építészetből, de a sámánizmusból és a fenntartható mezőgazdaság tapasztalataiból is táplálkozó vizuális és építészeti élményben lesz része.
Zimányi Dániel, a fesztivál tavaly elhunyt alapítója valójában népmesei hős. A beszámolók szerint az év közben zavartalanul működő 145 hektáros legelőjén az ő víziói és elképzelései mentén épült fel az évek alatt a több tucatnyi fa-nád épület. Ő, az egykori juhász (vö.: csillagszemű juhász) felépített egy különös látványvilággal, téri installációkkal, szobrokkal, organikus építészettel kiteljesedő világot, aminek legfontosabb építészeti elemei a fesztivál után is a területen maradnak, azokban gyakorta a legelő nyáj pihen meg.
Jelen írásban nem vállalkozom ezeknek a nádfedeles, hihetetlen ácsmunkával felépített, bioorganikus formavilágú építészeti elemeknek a részletes kritikai elemzésére, elég annyi hozzá, hogy formai rokonságuk Makovecz Imre szerves (organikus) építészeti törekvéseihez, illetve a rurális vagy antropomorf építészethez tagadhatatlan. Remélem, a makoveczi, Kós Károly-i építészeti örökségre féltőn vigyázó Vándoriskola hallgatói, tanárai is felfedezik a jövőben ezt a területet.
Nemesházi Péter fotográfus évek óta a fesztivál hivatalos fotósa. Az Octogon magazinban most közölt képsorozatán egy különleges, a hazai performatív design szempontjából igen fontos alkotócsoport, a Global Illumination projektjét villantja fel. Ez az alkotócsoport egyébként a világ számos pontján hoz létre fényinstallációkat, animált vagy generatív módszerrel létrehozott vetítéseket. A vizuális stúdiót vezető Vígh Dávid grafikus-zenész és alkotótársai hónapok kemény munkájával, tervezéssel, programozással, sőt asztalos és építőmunkával hozza létre évről évre a projektet. Nemesházi fotóin a terület egyik legérdekesebb, hatalmas nádkupolájú, lenyűgöző ácsolatú, hatalmas belmagasságú, Dóm elnevezésű terében megjelenő alkotások láthatóak.
Susan Kosti (Flux) a női energiákból inspirálódó formavilágú színpadot tervezte meg stage designer szerepkörben, míg a LED-technológia tervezése és kiépítése Vicsek Viktor (Limelight Projection Mapping) munkáját dicséri. A szakrális geometria, a sajátos keleti miszticizmus, az ősi pszichedelikus tapasztalások, a belső ébredések szellemvilága, a fluxuselmélet és matematikai képletekből generált geometria végül fizikai felületekre kivetítve válik érzékelhetővé a befogadó számára. Ez a fizikai épített tér végül kifinomultan gazdagodik a legmodernebb CNC-technológiával dolgozó Stiaszni Krisztián (Vectorline) rétegzett, egybeépített, mintázott fafelületein.
Noha O.Z.O.R.A. egy sajátos szubkultúra központja, ám építészeti és design szempontból is az egyik felfedezetlen, minden alkotó, kreatív ember számára tanulságokkal és végtelen gazdagsággal bíró épített környezet is. Itt az idő megismerni.
A cikk nyomtatásban az Octogon 2019/5-ös (153-as) lapszámában jelent meg.
Update: A cikk kapcsán nézeteltérésünk alakult ki Thiesz Angélával (Retextil). Végül a szerkesztőség úgy döntött, hogy az online bejegyzés galériájából bizonyos képeket eltávolít. Ezek a képek az eredeti print megjelenésben egyébként sem szerepelnek. Az esetleges félreértésért elnézést kérünk!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
