Kulcsár Géza írása a digitális világ és az építészet kapcsolatát boncolgató szeptemberi tematikánk kapcsán.
A digitális fordulat egyik kulcsmozzanata az volt, amikor a számítógép, aminek a történeti küldetése első körben nem a virtuális valóságok alapanyagának létrehozása, hanem mindössze a számítási munka mechanizálása lett volna, elkezdett teresülni.
Ez persze elkerülhetetlen volt, tekintve, hogy a szimuláció (amire ugye a számítógépet feltaláltuk) minősége minden esetben korrelál a szimulációs modell és a valóság közötti hasonlóság mértékével. Azaz: minél részlet- és dimenziógazdagabb a virtuális valóság, annál hasznosabbnak bizonyul a fizikai tervezési folyamatok támogatására, legalábbis a modernizmus szimulációs logikája mentén.
A grafikus, azaz a valóságot nem csak numerikusan, hanem vizuálisan is közelíteni kívánó felhasználói interfészek megjelenésével tehát szinte azonnal megjelentek az építészeti és várostervezési mérnöki eszközök. Innen pedig, korunk transzdiszciplináris logikájának megfelelően, egyenes út vezetett a digitális architektúra és urbanizmus új formáiig, amelyek a hasznosságelvű szimuláción túlmutatva a digitális tereket nem a valóság kompromisszumos másolataként, hanem szuverén, megfigyelhető és alakítható valóságként kezelik.
De vajon milyen hatással van mindez a fizikailag megélt tereinkre és azok formálására?
Az Urbanum Lab dedikáltan ezzel a szemlélettel, a digitális terek élményorientált archeológiája, az adatok szabadsága, élettereink ideológiától mentes megfigyelése mentén dolgozik, a digitális technológia legfrissebb lehetőségeit is felhasználva, de egyetemes értékek után kutatva. A következőkben projektjeiken keresztül járjuk be a digitális várost, az egyes épülettől az összurbán perspektíváig.
Az örökké álló épület
A digitális építészet alapvetően pragmatikus dolog. Tervezőszoftverek használatával képes vagyok látványterveket létrehozni, a megépítendő épület fizikai, statikai, materiális tulajdonságait még az építés előtt ellenőrizni, akár különböző változatokat numerikusan összevetni, sőt, újabban az sem ördögtől való, ha néhány elem, aspektus mozzanat generálását a számítógépre bízom.
De mi történik, ha, kihasználva a virtualitás időfelettiségét, megfordítom a kronológiát, és valami olyat hozok létre a virtuális öröklét számára, ami a valóságban létezett, de az érzékek számára abban a formában már nem hozzáférhető?
Virág Csaba Teherelosztója, ami nem fért bele a Várnegyed új arculatába, lebontásával centrális helyre került a digitális örökségvédelem egyébként is komoly perspektívákat, akár radikális újdonságokat kínáló hazai diskurzusában – többek között a MOME hallgatói is foglalkoztak a kérdéssel.
Az idei, immáron hatodik Nemzetközi Építészeti Makettfesztivál kapcsán, aminek koncepciójáról már írtunk előző cikkünkben, az Urbanum Lab a Teherelosztó bontás előtti légi fotóiból egy olyan vizualizációt állított össze, ami nem direkten a jövőre kérdez rá, hanem egy prekoncepcióktól mentes első közeledést tesz lehetővé egy olyan építészeti tárgyhoz, ami már csak virtuálisan hozzáférhető – ott viszont teljes szabadsággal létezik, és bármilyen alakot felvehet. ITT bárki közel kerülhet a materiális terheit levetett Teherelosztóhoz.
A digitális térbe költözött Teherelosztóval való interakciók végtelenül tágas terének ez a modell természetesen csak a küszöbe. Az épületet be lehet majd járni (ehhez a Greypixel jóvoltából 3D szkennelt pontfelhő áll rendelkezésre), és az folytonosan át- és átértelmezheti magát, sőt, akár egyszerre több alakban is jelen lehet. Csak már nem a Várnegyedben, hanem a böngészőnkben (illetve a jövőben ki tudja, milyen felületeken és érzékvilágokban).
  |
A digitális alkotásban, a virtualitásban megnyilvánuló radikális szabadságfokok, szökési lehetőséget kínáló törésvonalak és ugrópontok nem csak az architektúra új modalitásai felé nyitnak, hanem a képzőművészet működésmódjaival is rezonálnak. Ezt a rezonanciát aknázta ki az elismert médiaművész-páros, Katja Pratschke és Hámos Gusztáv Székesfehérváron, a Csók István Képtárban bemutatott, a város eltűnt szakrális épületeinek (a koronázó templom és a zsinagóga) interaktív emlékezet-kulturális kommentárját kínáló projektje, a Bush is on fire, amelyben az Urbanum Lab az interakció programozásában, a látogatói élmény megalkotásában vett részt.
A projekt webes verziója fejlesztés alatt áll, addig is javasoljuk mindenkinek, hogy látogassa meg a top_OS helytörténeti kollektíva kiállítását Székesfehérváron, ahol a Bush is on fire mellett még rengeteg további, pezsdítő szellemi városélmény vár felfedezésre.
  |
Utazás Adatvárosba
Az előbb bemutatott műalkotáson már felbukkant az épület és annak foglalata: a város viszonya. Ebbe az irányba folytatva az utazásunk, a virtuális világok egy újabb, egyszerre hasznos és új szellemi horizontokat nyitó szeletére bukkanunk. Az érzékvalósággal való kapcsolat itt is adatok formájában jelentkezik, itt azonban az adatok már nem az építőanyag fizikalitására, hanem a városi tér emberi tapasztalatára vonatkoznak, azt fordítják le numerikus nyelvre. Az adat önmagában néma – de mi történik, ha egy adatvárosba tereljük őket, és megvárjuk, hogy elkezdjenek beszélgetni?
Ez a FUNDUS projekt célja, mely az Urbanum Lab eddigi legambiciózusabb vállalkozása. A jelenlegi stádiumban Budapest jelenik meg, mint olyan adatváros, amelynek a műholdas megfigyelésen alapuló természeti jellemzői, az interneten elérhető ingatlanpiaci adatok mentén a lakhatási lehetőségek egy bizonyos vetülete, illetve az OpenStreetMap közösségi térkép idevágó bejegyzései találkoznak egymással. Ez egy olyan kirándulás Budapesten, amihez még soha nem volt szerencsénk, és ami a valódi utcákon nem is lehetséges. A projekt jelenlegi állapota, mindenki számára érthető narratívával, és hozzáértőknek szóló technikai részletekkel ITT olvasható. Aki pedig még mélyebben be szeretne vonódni, az minden, fent bemutatott projekthez megtalálja a hozzájuk tartozó forrásokat az Urbanum Lab GitHubján.
A digitális várost járva olyan élményekre, nézőpontokra bukkanunk, amik a valóságban soha nem lettek volna lehetségesek, és amik az idő és anyag fogalmát szinte hátrahagyva vetnek fel radikális lehetőségeket az épített környezetünkkel való kapcsolódásra. A valóság mégsem szűnik meg – csak átalakul?
URBANUM | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
