MÁK palota és bérházak széles skálája.
A Tanácsköztársaság bukása után következő polgári restauráció alapjaiban változtatta meg az építészeti praxist is. A Horthy-korszak konzervatív ízlése nem kedvezett a progresszív kísérleteknek, a baloldali diktatúra és a trianoni sokk után törvényszerű volt a visszatérés a vélt vagy valós polgári és nemzeti értékekhez, amelyek építészeti kifejezésére a barokkot tálálták alkalmasnak. A ’20-as évek bérházai a historizáló neobarokk szellemében épültek, és bár a ’30-as években a modernizmus fokozatosan tért hódított, a Magyarországon hivatalosan támogatott stílus a második világháborúig a neobarokk maradt.
  |
A ’20-as években a már a háború előtt is praktizáló építészgeneráció különbözőképpen reagált a folyamatra: romantikus hangot ütött meg, kiszolgálta az igényeket, vagy az art deco egyedi stílusgazdagságába feledkezett. A háború előtt a premodern törekvések jegyében tervező Málnai szakmai testületi tagságát a Tanácsköztársaságban vállalt egyetemi tisztsége miatt három évre a felfüggesztették, 1920-1926 között színházi díszlettervezéssel és magánvillák tervezésével foglalkozott, így jóideig nem kellett a historizmus kérdésében állást foglalnia. 1925-ben lépett be a Magyar Építész Kamarába, a visszatérést a Magyar Általános Kőszénbánya RT. Nyugdíjintézetének Kossuth téri bérpalotája hozta meg számára 1927-ben.
Zárt pályázaton jutott a megbízáshoz, a kiemelt helyszín, és a munka jellege miatt nem kapott szabad kezet a homlokzatok tervezésében. Wälder Gyula, a historizáló korszak kiemelt építésze felügyelte a munkát és írta elő a homlokzat karakterét. Málnai kezét az arányok, a ritmus, a szobordíszítések elhelyezése, illetve a belső terek kialakítása dicséri. A házra jellemző minőségi iparosmunka nagyvonalú belső terekbe került – eddigre már jelentős díszlettervezői tapasztalat állt Málnai háta mögött. Ebbe az épületbe tervezte később egyetlen art deco ízű munkáját, az Elysée Kávéház modern, áramvonalas belső terét, melyről a friss törekvések iránt elkötelezett Tér és Forma elismerő cikket közölt. A Kossuth tér körút felőli sarkára tervezett nívós bérpalotáról számos lapban jelent meg méltatás. E munka révén Málnai visszakerült a vérkeringésbe, a villák mellett ismét tervezett bérházakat, melyek homlokzatain és részleteiben a MÁK palota eleganciája annak pátosza nélkül köszön vissza.
  |
Visszafogottan historizáló homlokzatain is törekszik az egyszerűségre: jellemző a síkot enyhe plasztikával tagoló architektonikus díszítés, az elegánsan stilizált kovácsoltvas munkák és az utcaszint egységes kezelése. „Poszt-premodern” bérházain – mint a villáin is – inkább a késő reneszánsz, mint a barokk ízlése köszön vissza.
Feltehetően a Kossuth téri megbízás sikerének eredménye a MÁK vezérigazgatójának, Vida Jenőnek épült bérház a Városmajor utcában. A barokkos díszítés amúgy nem volt jellemző Málnaira, ahogy Vida villájánál (ld. az előző részben), úgy itt nyilván megbízója ízlését tükrözi. Időben következő bérháza a Nagy Ignác utcában íves lépcsőházával, liftjével, nívós előcsarnokával kisebb léptékben a MÁK palota arisztokratikus megoldásait idézi, de a nagyvonalú, íves lépcsőházat befogadó torony az udvar felől – ahol egyébként megint felbukkannak a Málnaira jellemző gigantikus, úgyszólván posztmodern kővázák – meglepően modern külsőt kapott. Ugyanez a lépcsőmotívum ismétlődik a Szemere utcai bérháznál, melyet a második világháború utáni fia, a később Norvégiában karriert befutó Málnai László épít újjá modern stílusban. Károly körúti, sarokbérházának historizáló homlokzatai mögött az átjáró udvart a Magyar Építőművészetben közölt rajzok tanúsága szerint szintén a modern irányába mutató, letisztult architektúrával tervezte. Időben utolsó a Szilágyi Erzsébet fasorban, két telken felépült többlépcsőházas historizáló bérház, amely talán mérete miatt kicsit fáradt rutinnal rakosgatja egymás mellé a klasszikus motívumokat, csak az ívesen lekerekített, egész szinten végigfutó erkélyek kovácsoltvas korlátai és a kővázák idézik a Málnaitól megszokott eleganciát.
  |
1930-ban – miközben a modernizmus már itthon is kezd magának helyet követelni – a Magyar Építőművészet (melynek akkoriban szerkesztője, és 1939-ig munkatársa volt) ismét közölte Málnai munkáit – historizáló bérházait, villáit és bútorait. A klasszikus homlokzatok mögött megjelennek a mérnöki újítások, melyekről a publikációk után közölt reklámok tanúskodnak (a Szilágyi Erzsébet fasorban korszerű linóleum padlóburkolat, a MÁK palota gépészete, stb). Miközben a megbízói igényeknek engedve tervezte historizáló bérházait, 1932-ben a BNV-n felépült egy kilátója a MÁK termékének, a „Citadur” fantázianevű bauxitcementnek a reklámozására. A statikailag merész mérnöki szerkezetet a korabeli tudósítás szerint a neobarokkot pártoló Horthy is megcsodálta.
Saját maga számára is épített szolid méretű bérházat 1928-29-ben, feltehetően a MÁK palota tervezési bevételét fektette be. Az alaprajzon itt is előkerül az íves lépcsőház, és a premodern korszakból ismert franciaudvaros beépítés, amit a szűk telek indokol. A homlokzatok Málnai kedvelt motívumait viselik, az alsó szinten rusztikus kváderezést, feljebb íves nyílásokat, melyek együttesen várszerű hatást keltenek. A historizáló Málnai saját háza feltűnően nélkülözi a díszítést, és igyekszik elsődlegesen az építészet ritmusára hagyatkozni. A kor igényeit kiszolgáló Málnai munkái már messzire távolodtak a kezdeti, haladó szellemű kísérletezéstől, de továbbra is tervezőjük szélsőségektől mentes habitusáról és finom ízléséről árulkodnak csakúgy, mint utolsó alkotó periódusának modern bérházai.
A cikksorozat korábbi cikkeit itt olvashatjátok.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
