Vöröskő és fehér cserép: a vitorlás hajók is megihlették a Nanavízió új munkáját

A révfülöpi családi ház koncepciójának egyik legfontosabb elemeként azt tűzték ki, hogy a beeső fények a különböző napszakokban izgalmas hatást keltsenek. Erről szóló cikkünket a 195-ös, 2024/7-es lapszámból közöljük.

• Szöveg: Pesti Monika
• Fotó: Juhász Norbert
• Olvasási idő: …

A várva várt indián nyárban a Balaton egyébként is vonzó északi partja talán a legszebb arcát mutatja. Almádiból Révfülöp felé gyönyörű tájakon haladunk át, a tó kékeszöldje, a szelíd dombok, Lovas, Tihany, Aszófő templomtornyai színezik az idilli hangulatot. A Fülöp-hegy lábánál elterülő Révfülöp a déli parton fekvő Balatonboglártól csak öt kilométer távolságra van, így a múltban révátkelőhely volt, ma pedig a Balaton-átúszás helyszíne. Ugyanakkor Révfülöp egyben a Káli-medence déli bejárata, ha a Káli útról nem hajtanánk le úticélunk felé, északi irányban hamarosan elérnénk Kővágóörsöt, majd Köveskált. De szerencsére sikerül jó helyen lekanyarodni és megtalálni a cikk témáját, amelynek közvetlen környezete igazi Balaton-felvidéki atmoszférát áraszt.

A megrendelő hölgy korábban már sok időt töltött Révfülöpön és környékén, a Káli-medencében. Budapesti, de úgy döntött, hogy ide költözik, így az épület nem egy nyaraló, hanem egy családi ház. A helyén egy nagyon kicsi, lapostetős, kockaszerű ház állt, ahová az építtető körülbelül fél évre be is költözött, hogy megismerje a helyszínt és a szomszédokat. Az eredeti épületből semmit sem tartottak meg, viszont – az építkezés közbeni nagy odafigyelésnek köszönhetően – megmaradt a körtefa, valamint egy pirosra festett hinta, amely most a földszinti terasz legfőbb, retró éke.

Amikor a tervezés közös munkája a Nanavízióval megkezdődött, a koncepció egyik legfontosabb elemeként azt tűzték ki, hogy a beeső fények a különböző napszakokban izgalmas hatást keltsenek. Egy másik fontos elem a vörös homokkő, a környék klasszikus építőanyaga, amelyből a közeli katolikus és evangélikus templomok is készültek. A '70–'80-as évek fordulóján Török Ferenc tervei alapján épült Munkás Szent József-templomban a vöröskő a belső térbe is befordul.

A lakóházaknál ugyancsak gyakran használatos az anyag, így az utcában is sok helyen megfigyelhető, főleg lábazatként vagy az alsó szint burkolataként, amely fölé általában egy fehér tömeg kerül. Ezt a környéken szinte archetipikusnak mondható modellt kívánták követni a ház tervezői, hozzátéve még a balatoni vitorlás életérzést, amikor a vöröskővel burkolt földszint fölé tisztán fehér tetőtéri szintet álmodtak meg. A fedés ennek megfelelően fehér hódfarkú cserépből készült. A világos szín az egyre melegebb nyarakon is jó szolgálatot tesz, mivel a nap energiájának csak elhanyagolható részét nyeli el.

Az épület a Balaton-felvidéki oromfalas lakóházak modern átirata, amelyet egy ferde vonalú terasz billent ki a hagyományos megformálásból. Ez a kert felé történő megnyitást is szolgálja, ahonnan nézve a ház kortárs hangulatot áraszt, míg az utca felől egy egyszerű, szigorú, tradicionális formát láthatunk. A hagyománynak és a modern hangvételnek ilyen elegyét először – évtizedekkel ezelőtt – építész hallgatóként egy tanulmányúton, Németországban láttam, és azóta is azt gondolom, hogy ez kitűnő válasz arra a kérdésre, hogy hogyan lehetünk egyszerre értékőrzők és korszerűek.

Az utcai, szintén vöröskőből készült kerítést a telekhatártól visszahúzták, ezzel a vendégek számára is lehetőséget adva a parkolásra a nagyon szűk utcában. A telek enyhe lejtéséből adódóan az alsó szint félszint-eltolásos, így a nappali, konyha, étkező kert felé elhelyezkedő együttese kellemes, nagy belmagasságot kaphatott. Ennek a térnek a tágasságát fokozza az átlátás az előszoba felé, amelyet tömör fal helyett a '70-es évekbeli balatoni nyaralók kerítéseit megidéző, de újonnan készült fém térelválasztó zár le.

A puritán, világos felületek és a minimalista konyha nagyvonalú atmoszféráját erősíti a nagyjából déli irányban feltáruló terasz, a mandulafák látványa a kertben és a balatoni panoráma. A többi helyiségben is az egyszerűség és a tisztaság volt a megrendelő és a belsőépítészetet is tervező Nanavízió célja egyaránt. Ez érvényes a földszinten lévő dolgozószobára és fürdőre is. Az utca felé az alsó szintet a garázs zárja le, ahonnan lejárat nyílik a pincébe.

Az emeleti hálószoba a balatoni kilátásra lett rászerkesztve, ami az ágyból is élvezhető, igazán különleges élményt nyújtva. A tetőtérben szintén fontos szerepet játszanak a beeső fények. Az emeleti terasz a felső szintet is összekapcsolja a külvilággal, korlátja megint csak a balatoni nyaralóépítészet formavilágát hozza vissza. A közlekedő falát egy helyi művész, Kövecses Anna grafikái díszítik, nagyon egyszerűen, de a sterilitás helyett játékosságot hozva az összképbe. A felső szinten még egy fürdőszoba, egy gardrób és az utca felé egy szoba kapott helyet. A körülbelül két év alatt elkészült ház hőszivattyús fűtéssel, elektromos árnyékolókkal, okos vezérléssel rendelkezik.

A családi ház egy egyszerűnek tűnő építészeti műfaj. Valóban nem kell egy nagyzenekar előtt szimfóniát elvezényelnie a tervezőnek, azonban ez az intimebb kamarazenélés legalább annyi mesterségbeli tudást és empátiát igényel. Talán leginkább a szonáta játékra hasonlít, ahol a két hangszer egymással egyenrangúan egészíti ki egymást. Finom összhangra van szükség, hiszen a lakás vagy a családi ház a ruházatunk után a következő legszorosabb burkunk a külvilág felé, ami véd, óv, de ki is fejezi a személyiségünket. A révfülöpi családi ház esetében a tervezők és a megrendelő egymásra hangoltsága, összjátéka ideális volt, ezért is szól szépen ez a balatoni szonáta.

További képek a cikk végén található galériában!