Meggybordó bársonykárpitok a balusztrád mögött

A Weiss Manfréd egykori villájából született Alice Hotel az Andrássy úton.

• Szöveg: Octogon
• Fotó: Bujnovszky Tamás, Molnár Dani
• Olvasási idő: …

A Kallina Mór tervezte villát Weiss Manfréd és felesége, Weiss Alice 1894-ben vásárolta meg. (Kallina Otto Wagnernél tanult Bécsben, és az egyik legjelentősebb középület, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga is ő páratlan ízlését és arányérzékét dicséri.) A palotát 1903-ban és 1922-ben is átépítették, modernizálták (tervezője Radó Sándor). A hatalmas telken még egy teniszpálya és istálló is elfért. Az egyemeletes épület meghatározó eleme a körerkély, ami az első emeleten íves tetőterasszal zárul. Az államosítást követően a két Weiss-villa reprezentatív célokat szolgált, vendégházként működtették őket, többször komoly szerkezetet érintő átalakítások is történtek, de sorsuk ugyanaz lett, mint bármelyik állami tulajdonú épületé: a lehangoló pusztulás. Cikkünk az OCTOGON magazin 169-es (2021/5-ös) lapszámából.

A jelenlegi felújításhoz kapcsolódó építési engedélyezési és kiviteli terveket a Gábor és Svejkovszky Építésziroda készítette, amit a megvalósítást végző WHB Kft. – az általa választott belsőépítész tervezőkkel és kivitelező cégekkel a tulajdonossal egyeztetve – engedélyezést nem érintő változtatásokkal megvalósított. A legnagyobb kihívást értelemszerűen a teljesen tönkrement és az államosítást követően a felismerhetetlenségig átépített épület 41, teljesen különböző méretű szobát befogadó hotellé alakítása jelentette. Ez csak úgy volt kivitelezhető, ha a mindössze 1885 négyzetméter alapterületű épületet szerkezetkész állapotig visszabontva alakítják át a belső térkiosztást – mindezt összehangolva az értékes építészeti elemek (az eredeti homlokzat, valamint az emeletre felfutó csavart falépcső) megtartásával. A tervek számoltak továbbá az Andrássy úti homlokzaton meglévő nagy terek megtartásával is.

Gábor Kálmán vezető tervező szerint az egyik legfontosabb kérdés egy ilyen hosszú kortörténettel bíró teljesen tönkrement épület rekonstrukciójának és teljes átépítésének esetében annak az időszaknak a kiválasztása, amelyhez a felújításnak anyaghasználatban és a színvilágban igazodnia érdemes.

Az épület műemlékvédelmi értékei miatt nagyobb hangsúlyt fektettek az értékmentésre, mint a jelenlegi trendek követésére.

A többszöri átépítések miatt szükségessé vált a tartószerkezetek feltárása, valamint az új funkciókhoz igazodó kiváltásainak elkészítése és a tetőszerkezet teljes megújítása. A homlokzati díszek eredeti pompájának visszaállítása, a homlokzatkutatás és az íves falépcső helyreállítása restaurátorok és művészettörténészek bevonását is szükségessé tette. A balusztrád-elemek felújításuk – vagy szükség szerint pótlásuk – után kerültek vissza az eredeti helyükre. A veszélyes állapota miatt bontásra ítélt kőpárkányzatot kőrestaurátori szakvélemény alapján vasbetonszerkezettel helyettesítették.

A modern gépészet, a légtechnika és a kiszolgáló egységek a szálloda alagsorában és a tetőtérben kaptak helyet. Az alagsorba került pár szállodai szoba és a reggeliző tér, amely csodálatosan mintázza a villa historikus architektúráját. 

Ami a belsőépítészetet illeti, a szobák kialakítása során elsődleges célként a letisztult, mégis barátságos hangulat megteremtését határozták meg, amit elsősorban a színek játékával tudtak megvalósítani. Mivel egyelőre nincs elérhető dokumentáció a villa korhű bútorzatáról, és az antik bútorok és szövetek használatának költségvetése sem lett volna rentábilis, ezért a letisztult modern irányzat követése mellett döntött a belsőépítész csapat.

A közösségi tereket a sárga, a meggybordó és a sötétkék színű bársonykárpitok határozzák meg, és a szobatípusokat sem fantázianevek, hanem színek szerint különböztették meg. A színek mellett a szobák falain látható grafikák is különböznek, a színsémáknak megfelelően. A Városliget közelsége miatt főleg olyan szabadidős tevékenységek jelennek meg rajtuk, mint korcsolyázó kislányok és egymást kergető magyar vizslák – utóbbi a szálloda arculatában is jelentős szerepet kap.

A cikk az OCTOGON magazin 169. lapszámában jelent meg.