Az elismerésben részesült koncepcióterv egy szerencsés véletlenből indult ki.
Egy szerencsés véletlen vezetett a LAB5 architects részvételéhez egy nemzetközi tervpályázaton a kínai Xi’an-ban – árulta el Dobos András az Octogonnak. A budapesti stúdió által tervezett pályaudvar koncepciója a zsűri elismerésében részesült.
Xi’an1 „kisváros” Kína közepén: tízmillió lakossal, pár ezer éves történelemmel. A település évszázadokon át volt a Kelet központja, elvégre innen indult a Selyemút, ami a kereskedelem ütőereként, és a kultúrák fő találkozási pontjaként szolgált. Kr.e. 221-ben a Csin dinasztia feje, Jing Cseng egyesítette Kínát, és mint a birodalom első császára, Xi’ant tette meg fővárosnak. A közelben található sírját ma is nyolcezer agyagkatona őrzi.
A fenti sorokat Dobos András, a LAB5 designere írta, aki 22 évszázaddal később egy „szerencsés véletlen” folytán került szorosabb kapcsolatba a várossal. „Szeptemberben jártam személyesen a helyszínen, ahova ráadásul vonattal érkeztünk Pekingből. Pár napot töltöttünk a városban Édesanyámmal, aki még karácsonyi ajándéknak kapta az utat.
Hazaérve rögtön az első munkanapon belefutottam a pályázati kiírásba.
A kollégákkal már régóta szerettünk volna egy hasonló megmérettetésen indulni, irodánk gondolkodásmódjába, és távlati célkitűzéseihez is passzolt a feladat, így gyorsan döntöttünk.”
Dobos magánúton gyakran megfordul Ázsiában, így nem volt teljesen ismeretlen számára a kínai kultúra, a pályázathoz ugyanakkor alaposan tanulmányozták a történelmet és a kortárs építészetet is. A LAB5-ből olyanok csatlakoztak a projekthez, akik vagy jártak ott, vagy érdekelte őket a kihívás. „Például az egyik kollégánk mongol, akivel aztán mélyebben is analizáltuk a helyi megoldásokat.”
  |
Az már a fentiekből is kiderült, hogy Xi’an koránt sem egy a semmiből (európai mércével) hatalmasra hízott városoknak, különösen, mert sokat megőrzött a múlt értékeiből. A város fejlődése 3500 éve gyakorlatilag töretlen – fejtette ki Dobos. Gazdaságában ma kiemelkedő jelentőségű a turizmus és az IT-szektor. A központot az épen maradt 11 kilométeres városfal öleli körbe, melyet 13 szintes középkori kapuépítmények pöttyöznek. A belvárosban jól elfér egymás mellett a buddhista Vadludak Pagodája, a Nagymecset és a bazársor. A sugárutakat papírlámpák, neonfények, kősárkányok díszítik, üveg felhőkarcolók és buddhista szentélyek szegélyezik. Kínai üzletemberek igyekeznek le-fel a friss metróhálózat csendes mozgólépcsőin, a háttérben itt-ott müezzin szól. Az éttermek illatát enyhe városi szmog nyomja el, a járdák s terek mindenhol patyolattiszták. A település horizontján felsejlik a szent Hua-hegy öt csúcsos sziluettje, mely a kínai hagyományokban kiemelkedő jelentőségű.
A kínai gyorsvasút mára bolygónk legnagyobb és legforgalmasabb hálózata: 30 ezer kilométeres szakaszon 350 km/órás sebességgel évente több mint kétmilliárd utast szolgál ki.
Számos, korábban igen népszerű belföldi légi járatot kellett az utóbbi pár évben teljesen leállítani, a vonat annyival hatékonyabbnak bizonyult.
Bár az infrastruktúra európai ésszel felfogatlan fejlődése talán túlvan a csúcsponton, a hálózat még mindig jelentős elemekkel bővül a közeljövőben. Xi’an már most is fontos vasúti csomópont, de a város nyugati területén újabb állomás lésítésébe vágnak bele, amely az épülő és tervezett vonalakat fogja kiszolgálni. A LAB5 ezen beruházás ötletpályázatán2 szerepelt sikerrel. A tervezési program a kialakítandó utazási kapcsolatokon túl irodaházat, bevásárló központot, és szállodát is tartalmazott.
  |
A LAB5 tervének fő kiinduló pontja egy olyan állomás megépítése, mely nem csak az úton levés élményére fókuszál, hanem az adott helyre, és az ott eltöltött időre is. Olyan térfüzér, mely befogadható, át- és megélhető. Természetesen a funkcióból eredendően egyértelmű, könnyen áttekinthető rendszert alkot, de kívánságuk szerint érzékeink közelségébe hozza a bejárt teret. A fenti célok megvalósításához a land arthoz3 fordultak. Az állomás „épülete” a környező táj léptékében értelmezhető, természeti és városi formákra utaló, szerves alkotás. A szíve egy találkozásra, időtöltésre is alkalmas köztér, melyet a talajszinttől jelentősen megemeltek. Így ez egyrészt a vasútvonal, és kiszolgáló funkciók fölé kerül, ahonnan a környezetre rálátás nyílik, másrészt tág területen eltüntethető a teljes gépjármű forgalom.
Innen minden kényelmesen, zöld rámpákon elérhető, akárha lankás dombok közt sétálnánk.
Nem csak a telken épülő iroda és hotel épületekhez is jó kapcsolatot biztosít, hanem a környék csapásirányaiba is beleszövődik. Ide lépnek ki a vasútállomásról és a metróból az utasok, ide érkeznek fel felvonókkal és lépcsőkön a buszokkal, autókkal érkezők. Nagy szabad tér, mely kerülete mentén fedett-nyitott térré alakul egy lebegő gyűrű segítségével, színes funkcióval szegélyezve, kisebb üzletekkel, éttermek teraszaival. Formája szabályos kör alaprajzú, ahonnan minden útirány egyenrangúnak számít.
  |
Az épületnek nincs fő nézete, nem tolakodik a tekintet fókuszába – de bátran igyekszik hatni további érzékszerveinkre. A formálás természeti elemeket idéz, a nehéz elemek nagy térfogata és vaskos tömege természetesen, súlyánál fogva nehézkedik le, az elváló borítás pedig könnyeden emelkedik fel.
A sok zöldfelület nem csak a környezetvédelemmel kapcsolatos állásfoglalás, és erős atmoszférateremtő elem. A kialakítás a közege által az úton levés pihenőpontja, mely mégis változásban van, és megengedi az itt és most megélését is, belső utazásra inspirál.
Napos időben a gyep üldögélésre hív, esőben a vízcseppek, szélben a légmozgás szólaltatják meg a fák lombkoronáját és nagyobb bokrokat, az év és a nap eltérő időszakaiban más és más illatok járják be a tereket.
Az állomáscsarnok mennyezetét és falait erősen perforálják, a térbe belső növényzetet telepítenek, hogy minél több akusztikailag elnyelő felületet hozzanak létre a visszhangosság csillapítására. Amennyire csak lehetett az adott klimatikus viszonyok között, a teljes teret természetes fénnyel árasztották el, amelynek változásai színben és erősségben teszik barátságossá a belső teret. A biztonság, a tisztaság, és a könnyű tájokozódás – mind térben, mind információk tekintetében – alapvetően kell, hogy teljesülnek, de nem mennek a korábbi saját elvárásaink rovására.
A LAB5 a városi szövettől eltérő, de abba alaposan belefont épületet tervezett. A szűkebb városi környezet szerves része, a helyieknek találkozásra, időtöltésre alkalmas hely, ugyanakkor az átszállóknak is befogadható élmény. A szimbolikus elemek csak nagyobb léptékből válnak értelmezhetővé. A dombok a közelben található szent hegyek vonulatait idézik. Egyik nézetéből az építmény szimmetriát mutat, felelevenítve a kínai építészeti hagyományokat. A magasból a kör hasonlóan viselkedik, mint a piros pötty az információs táblák térképén: az utazó aktuális helyének jelölésére. Ön itt áll. Egyezményes jel – Keleten és Nyugaton is.
  |
A pályaművel kapcsolatban azt is érdekesnek találtuk, hogy vajon a LAB5 korábbi (hazai) munkáiban van-e valamilyen előképe a tervnek. Mint Dobos András elmondta, két elem is rendszeresen visszaköszön a munkáikban, és ezek most is hangsúlyosan jelennek meg.
„Az egyik, hogy a természetet, tájat, környezetet integráljuk az alkotásainkban, legyen szó akár városi léptékről, akár kisebb belsőépítészeti feladatról. A másik, hogy igyekszünk több érzékszervre hatni, amit főleg a belsőépítészeti projekteken sajátítottunk el, de alkalmazzuk építészeti feladatokon is. A látvány mellett fontos a teljes szenzorális spektrum, például az akusztika, úgyis mint teremakusztika, a visszhangok vagy hiányuk, a csend, a természetes neszek. Sokat játszunk a világítással, a változó fényhatásokkal, a természetes fényekkel. Az illatok, a megérintett elemek (taktilis érzékek), és ezek összhangja egy adott térben, vagy sorozatban történő megjelenésük nem mellékes eszközök a tervezőasztalon.
Valószínűleg az iroda profiljából is látszik, hogy minket nagyon foglalkoztat a kint-bent, kicsi-nagy kapcsolatrendszere, ez talán mindig egy fő kérdés, amikor nekiállunk tervezni.”
És persze Xi’an esetében fordítva is működik az inspiráció, vagyis odakint is láttak elemeket, amelyek (akár csak hangulatukban is) megjelenhetnek az itthoni terveiken. Ilyen „a tágas nyitott terek akár aktív és barátságos, akár meditatív elemként történő használata, komponálása, ami a klasszikus kínai építészet sajátja – akárcsak ahogy a ’súlyos’ elemek nehézkednek, rendeződnek. Ilyen a kint és bent felfűzése is, illetve a természetet egy-egy elemmel való megidézése a kelti kultúrában és építészetben is általános jelenség, hozzánk főleg a japán építészeten keresztül jutott el. A frissebb hatások közül az elmúlt 10 év vietnami építészete tagadhatatlanul inspirálóan hat munkáinkra, a zöld elemek alapmotívumként ennyire markánsan ott jelentek meg mostanában.”
1 Xi’an (jelentése nagyjából: nyugati béke) neve magyar átírásban sokszor „Hszian”-ként is szerepel, azonban mi az angol pinjin átírást használjuk, hogy a pályázattal egységesek legyünk. A többi kínai nevet a magyar megfelelővel láttuk el (Qin – Csin, Great Mosque – Nagymecset, Mount Hua - Hua-hegy, Giant Wild Goose Pagoda – Vadludak Pagodája)
2 Kiírók: YAC és Manni Group. Kiírás építész oldalon: Open Call for Design New Xian Train Station (ArchDaily 2019. szeptember). Eredmény: „honorable mention” (YAC, 2020. február.)
3 Tagadhatatlan inspiráció Juhani Pallasmaa hivatkozása Richard Serrára, és általában a land artra (A bőr szemei – Építészet és érzékek, magyar kiadásban 50. oldal, Veress Bálint fordítása, Typotex, Budapest 2018.)
Pályaudvar, Xi’an, nemzetközi tervpályázat
Építész tervezők
LAB5 architects, Budapest 2019-2020
Erdélyi Linda, Dobos András, Korényi Balázs, Gáspár Virág Anna, Urnukh Darizav, Székely Dávid, Szelezsán Bálint
Statikus konzulens: Terraplan’97, Puskás Balázs
Látványterv: AXION visual
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
