Van pont az Operaház fejújításánál, ahol meg kell kérdezni Yblt, hogy szabad-e? – erről is beszélt a MÉSZ podcastjében.
Zoboki Gábor volt a MÉSZ ma indult podcast-sorozata, az Auditórium első vendége. A beszélgetés fő témája az Operaház felújítása volt, ám a beszélgetésben több más, fontos téma is szóba került. „Van pont az Operaház fejújításánál, ahol meg kell kérdezni Yblt, hogy szabad-e?" – tette fel a kérdést Zoboki, és beszélt azokról a „Houdini-helyzetekről", amelyek mind egy-egy „Tibi csokis minipályázatot" jelentenek az irodán belül.
A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Auditórium podcast adásaiban hétről hétre bemutat egy házat és egy építészt, aki újragondolta. Olyan példákat, ahol sikerült új életet lehelni egy régi házba. Az építészekkel Zubreczki Dávid „építészeti mesemondó” beszélget, aki 15 éve foglalkozik építészeti témákkal, de ez az első alkalom, hogy saját podcast műsorral jelentkezik.
A beszélgetés elején Zubreczki felvetette, hogy egy olyan erős, markáns stílussal bíró személyiség, mint Zoboki hogyan nyúl egy másik építész munkájához? „Ma már, 58 évesen, és 30 évet a pályán töltve azt gondolom, hogy szinte mindegy egy alkotó embernek, hogy egy önálló, saját maga által kreált építészeti testbe költözteti bele a szellemiségét vagy felveszi Ybl köntösét (szellemét, ceruzáját, sétapálcáját, nyelvtudását, feleségét, műveltségét, mindent, amit egy ilyen alkotóról tudni kell), és ezt a kaméleonlétet próbálja megélni.”
(...)
„Nem az örökségvédelem itt a kérdés, hanem a környezetvédelem. Ez az, amit az építészeknek fel kell fogni. Vége. Lezárult egy korszak.
Nem tudjuk ezeket a városokat tovább növelni, nem tudjuk ezt a fajta építészeti kvalitást mennyiségben növelni. Nem leszünk többen a Földön, és a Földgolyó nem fogja elbírni azt az biológiai lábnyomot, amelyet az építészek ráterhelnek – mert az építészet lényegében környezetszennyezés. (...) Igazából az infrastruktúra és az épített környezet tehet arról, hogy mi elkezdünk eltávolodni a környezettől.”
Zoboki beszél arról, hogy építészeti döntések hogyan befolyásolják emberek életét, egészségét. Egy, a pályafutása utolsó szakaszába lépő építésznek át kell gondolnia, hogy „amit eddig észből csinált, azt hogyan tudja a szíve felé terelni”.
Bár elsősorban az általa tervezett épületekről ismert, azért felújításokat is elvállalt (Lóvasút, Karmelita Kolostor, Operaház). Számos házánál főszerepet kap a zene, az Operaház felújítása szenvedélyévé vált – nem meglepő azután, hogy fiatalon az építészkart otthagyva beiratkozott a Zeneakadémia karmester szakára, ahonnan csak építész nagybátyja unszolására tért vissza az építészethez. Azt vallja, hogy
az építésznek kicsit polihisztornak is kell lennie, aki akkor tud jó kórházat tervezni, ha egy kicsit orvossá is válik.
„A mérnöktudomány csak egy eszközrendszer” – jelentette ki ezzel kapcsolatban. Később a műsorban az épület keletkezésének történetéről, majd a 20. századi (rossz) beavatkozásokról beszélnek. A kérdés: hogyan lehet egyszerre megfelelni a ház eredeti minőségét visszaállítani igyekvő törekvésnek, és a 21. század követelményeihez való alkalmazkodásnak? Zoboki a világítás példáján keresztül mutatta be ezt a kettősséget:
„A csillárok és a falikarok egy ilyen auditóriumban nem azt a célt szolgálják, hogy elolvasd a Háború és békét. (...) A csillár olyan, mint egy csodálatos estélyi mellett az ékszer valakinek a dekoltéjában. A csillárnak nem az a dolga, hogy az egész teret megvilágítsa, hanem hogy rátegyen egy gyönyörű ékszert. Viszont meg kell határozni, hogy milyen módon tudod azt a teret – egy gyönyörű Lotz-freskót vagy azt a fantasztikus építészeti formát – úgy megvilágítani, hogy pont annyi fény legyen, hogy a terembe belépve azt érezd, hogy te már egy olyan mágikus térben vagy, ahol már várod az első hangot.”
(...)
„Ybl korában gázvilágítás volt, és az előadások alatt derengett a fény. (...) 11 évvel az épület megnyitása után ezeket a felfelé álló gázégőket felfelé állították, és kvázi flamandcsillárokat csináltak belőlük. A válasz: vissza kell raknod azt az illúziót, hogy az a derengés a térben, az az óarany szín visszatérjen.” Ugyanígy a színhasználat is teljesen más lesz, mert az öt-hat átfestés végére semmi köze nem lett az egésznek az eredetihez. A székekben viszont „kegyetlenül kortárs módon” kell gondolkozni, az utózengési idő miatt. Minden egyes részletnél
„el kell gondolkozni azon, hogy az mennyire szolgálja az eredeti ybli látványt és gondolatot, és mennyire kell kiszolgálnia azt a 21. századi elvárást, amit szeretnél.”
A teljes műsort itt tudod végighallgatni.
Zoboki Gábor az Operaház felújításáról az OCTOGON 165-ös lapszámában adott interjút.
Az Auditórium első évadának következő beszélgetései:
- Június 1: Kovács Csaba és a Galya-kilátó
- Június 8: Csillag Katalin és a MOME
- Június 15: Nagy Csaba és a Vizafogó óvoda
- Június 22: Golda János és a Közlekedési Múzeum
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
