Hámori Péter közéletről, emberközpontúságról, zöldről és zöldrefestésről.
Hámori Péter, a GUBAHÁMORI építésziroda egyik alapítója a zöldépítésről beszélt a Greendexnek adott interjúban, önreflexíven, álságos leegyszerűsítések nélkül. Hámori a greenwashing elkerüléséről, az építészeket (is) érő mindennapi ingerekről és a megrendelői igényekről is nyilatkozott.
Felvezetésképp az épített és természetes környezet egymás mellett élésének lehetőségei kerültek szóba, talán mert az irodának a keszthelyi partszakasz fejlesztésére készített – a tervpályázaton különdíjat nyert – koncepciójára a mainstream média is felfigyelt.
„Minket is, mint mindenki mást, érnek élmények, legyen szó valamilyen napi eseményről vagy egy hosszabb folyamatról – mondta Hámori. – Hat ránk minden közéleti téma, az emberek közötti kommunikáció változása, az egymással szembeni tolerancia képe, a teljesen szélsőséges időjárás mint a klímaváltozás egyik legláthatóbb jele, a madárhangok eltűnése, és még sorolhatnám. Ezektől nem tudjuk magunkat függetleníteni, de szerencsére az építészetnek vannak eszközei arra, hogy a magunk módján reagálni tudjunk ezekre a hatásokra.”
Ugyanakkor nem állítja, hogy „minden munkánk az emberközpontúságot meghaladó terv lenne”, elvégre építészként a megrendelői igényeket kell szem előtt tartaniuk, másfelől megjegyezte, hogy „minden tervünk készítésekor igyekszünk olyan nézőpontokból is megvizsgálni a problémákat, amelyek nem feltétlenül evidensek.”
Önáltatás nélkül beszélt építészet és fenntarthatóság viszonyáról is: „Először is igyekszünk nem greenwashingolni. Remélem, ebben nem kényszerülünk majd kompromisszumra. Ugyan a legújabb reklámok arról szólnak, hogy egy épület építése szén-dioxid-negatív is lehet abban az esetben, ha a több köbméternyi betont, a hőszigetelést és az acélszelvényt – amelyet beépítenek és utaztatnak – kiváltják megfelelő mennyiségű újonnan ültetett fával a világ egy bizonyos pontján. Ez nagyon technokrata megközelítése a fenntarthatósági gondolkozásnak: számokkal és technológiával bizonyítják, hogy igazából még jó is az, hogy építenek. A mi munkáink nem erről szólnak.
Nem egy hiperhatékony gépezetről beszélünk, hanem arról, hogy annak az embernek, aki már annyira kizsigerelte a természetet, amelyben több millió más fajjal él együtt, hogy már a saját létét kockáztatja, fel kell ismernie, hogy vissza kell vennie az igényeiből. Muszáj tudatosítani, hogy minden építés környezetterheléssel jár. Építsünk kisebbet, használjuk fel azt, amink van, és ha úgy adódik, akkor nyugodtan bontsunk el, vagy hagyjunk meg meglévő építményeket. Húzzuk összébb magunkat!”
Hámori beszélt még az általuk alapított Pálma nevű közösségi irodáról is, ahol az infrastruktúrát és a tudást is megosztják, nem csak építészekkel, továbbá mesélt a keszthelyi koncepció utóhatásáról. Mint kiderült, a tervet a szakmán kívül is jól fogadták, sok magánember is a támogatását fejezte ki, és nemrég „megjelent az első magánbefektetői érdeklődés is. Ez azt jelzi, hogy az általunk kifejtett kritika egyáltalán nem egy elszigetelt vélemény kifejeződése. A továbblépés lehetőségét abban látjuk, ha egyre több olyan szereplő is hallatja a hangját, aki ma még úgy érzi, hogy nincs olyan érdekérvényesítő képessége, amellyel hatást tudna elérni. Igenis lehet hatni, ha össze tud állni egy kritikus tömeg.”
Az interjúban Hámori kifejti, miért kell a „zöldebb környezet” általános kérdését egyszerre globálisan és nagyon is apró részleteiben vizsgálni, hogyan függenek össze szociális, kulturális és ökológiai kérdések. Ennek az építészetben is vannak nagy- és kisléptékű kivetülései a közlekedési infrastruktúrától egy családi ház megtervezésééig. Kiderül, hogy az új szemléletre a megrendelők is fogékonyak, például egyre többen részesítik előnyben az épületek újrahasznosítását az új építésével szemben.
A teljes interjút itt olvashatod.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
