Visszatérő kérdés laikusoktól az épületek külső hőszigetelésével kapcsolatban, hogy polisztirol hőszigetelő anyagok estén kell-e félni páralecsapódástól, penészesedéstől, mi történjen az épületben keletkező párával, van-e teendőnk ennek elkerülésére.
Oszlassuk el az ezzel kapcsolatos tévhiteteket!
Tény, hogy lakóházainkban jelentős pára keletkezik naponta, ami egy négytagú család esetében átlagosan akár a 7 liter/nap mennyiséget is elérheti. Vegyük számításba, hogy családtagonként 15 perc zuhanyozással 2,6 liter, ruhaszárítással 50-200 gramm/óra, míg főzés és házimunka során 600-1500 gramm/óra nedvességet juttathatunk a lakótérbe. Új építésű épületeknél ennél is több nedvességre lehet számítani. Ennek oka, hogy a szerkezetekben a használatba vételt követően még számottevő nedvesség maradhat.
Távozzon-e a falon keresztül, és miért jó, ha nem
Rengeteg pára keletkezhet tehát a hétköznapok során, éppen ezért felmerül a kérdés, hogy hogyan tudjuk elvezetni azt. Többnyire az első felvetés, hogy a falon keresztül távozik a nedvesség, mivel a régi épületeknél korábban nem volt ilyen gond. A kérdés azonban ennél jóval összetettebb: a régi épületek rosszul záródó nyílászáróin szabadon tudott távozni a nedvesség, hiszen azokon akár 1cm-nél is szélesebb rések lehettek. szabadon tudott távozni a nedvesség . Ebből kifolyólag óránként csaknem 20-szor cserélődött ki a lakótér levegője, azaz a párával együtt a meleg is kiszaladt a lakásokból. Ha korszerű nyílászárókra cseréljük a régi ablakokat, a pazarló levegőcsere könnyen megszűnik. De mi legyen a vízgőzzel?
Vizsgálatok igazolták, hogy a belső térben keletkezett nedvesség maximum 2-4%-a képes a falon keresztül távozni, függetlenül attól, hogy van-e szigetelés az épületen vagy sem. Tévhit tehát, hogy a felvitt hőszigetelő anyagtól függ a bennmaradó pára mennyisége, hiszen az volumenében nem befolyásolja az átjutó pára mennyiségét. Hagyományos szellőztetéssel vagy mesterséges elszívással viszont a nedvesség 96-98%-a gond nélkül elvezethető. Értelemszerű követelmény a falakkal szemben hogy ne engedjenek át magukon levegővándorlást, hiszen az egyik feladatuk, hogy bent tartsák a hőt.
Tételezzünk fel 0 °C-os külső hőmérsékletet. Ebben az esetben egy teremből elvezetett nedvesség tartalom 245,2 g/h, amiből a külső falon átjutó pára diffúziós mennyiség csupán 3,2 g/h és 242 g/h légcserével távozik a nyílászárókon át.
Fontos tudnunk a páralecsapódás kapcsán, hogy a frontfalak belső felületének hőmérséklete nagymértékben megnő a külső oldali hőszigetelés hatására. Minél jobban tudjuk emelni a felület hőmérsékletét, annál több párát képes a levegő magában megtartani, azaz a falakon lévő páralecsapódás is elkerülhető. Hőszigeteletlen épületeknél a fal felületi hőmérséklete és a belső levegő hőmérséklete között 7-8°C-os különbség adódik, ami természetesen nagyfokú páralecsapódást eredményez. Megfelelő mértékű hőszigetelés mellett ez a hőmérsékletkülönbség az optimálisnak tekinthető 2-3°C-os szintre mérsékelhető.
A tények tehát azt mutatják, hogy a lakótérben keletkezett pára döntő többségét hagyományos szellőztetéssel, modern ablakokba épített résszellőzőkkel, vagy mesterségesen elszívókkal tudjuk elvezetni, továbbá a külső falak hőszigetelése is segít megelőzni a lecsapódást.
Homlokzati falaink gazdaságos és könnyen kivitelezhető hőszigetelő anyaga a szinte 100%-ban újrahasznosítható, kedvező ökológiai lábnyommal rendelkező polisztirol (EPS). A hagyományos fehér polisztirol táblák mellett egyre népszerűbb ezek új generációja a szürke színű, grafitadalékos polisztirol, pl. a Bachl Exptrapor, amelynek nagy előnye, hogy vékonyabb rétegben biztosítja a hagyományos fehér polisztirol lapok hőszigetelési hatékonyságát. Utóbbi számos olyan helyen gazdasági előnyöket is kínál, ahol csupán vékonyabb rétegben építhető be hőszigetelés.
Részletek: http://www.bachl.hu/akcio
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
