Hogyan lesznek a közgazdasági tézisekből építészeti válaszok?
A körforgásos gazdaság és az építőipar viszonyait járta körül a 2109-es Green Future konferencia, amelyet a HuGBC szervezett. A rendkívül alapos előadásokról két részben számolunk be, következzen az első.
Ma már alapvetés, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás közel hatvan százalékáért az építőipar felel. A nyersanyag kitermelésétől a hulladéklerakóig vezető nyílegyenes modell felett eljárt az idő, vissza kell térnünk az ipari forradalom előtt évezredeken át követett – természetes – folyamathoz, az állandó megújuláshoz. Ehhez új szemléletmód, új szokások, új jogi szabályozók és kreatív módszerek bevezetésére van szükség, ami bátor, innovatív hozzáállást igényel mind a piaci szereplők, mind a politikai döntéshozók részéről. Mit lehet és mit kell tenni? Mik a már bevált vagy ezután tesztelendő jó gyakorlatok? Ezeket a kérdéseket járta körül a 2109-es Green Future konferencia.
Barta Zsombor, a HuGBC elnöke a bevezetőjében elmondta, hogy a legtöbb kitermelt és legyártott anyagot, terméket csak egyszer használjuk, Európában az irodaterek 60%-a üres vagy kihasználatlan, az autók élettartamuk 92-98%-ában helyben állnak, míg ételeink egyharmada a kukában végzi. Egy finn tanulmány szerint, ha az építőipar az anyaghasználat terén átállna a körforgásos modellre, 2050-re több mint 50%-kal csökkenthetné szén-dioxid lábnyomát. Ijedtségre azonban semmi ok, mindez nem jelenti a fogyasztás végét, csak megváltozását.
„Ha már egyszer úgyis gondolkodsz, gondolkozhatsz nagyban is”
– idézte Rem Koolhaast a Holland Királyság nagykövet-helyettese, Efstathios Andreou. Ez az eddigi módon és felfogással nem biztosítható, gyökeres szemléletváltásra van szükség: a hulladék nem szemét, hanem nyersanyag! Hollandia már a 80-as évektől ennek mentén fejleszti gazdaságát, így mára a hulladék újrahasznosításából fedezi energiaszükségletének nagy részét. Ez a modell nem csak környezettudatos, de profitábilis is lehet, egyben rengeteg munkahelyet teremt.
Az első előadó, Dr. Horváth Bálint, a Kodolányi János Egyetem adjunktusa kifejtette, hogy a Kína évtizedekig élt az újrahasznosítás módszerével, tehát „a kínai árukat szállító konténerhajók a visszaúton a többi ország által termelt szemetet szállították”. Csakhogy az utóbbi években több okból egyre kevésbé működik ez a módszer, ezért a Nyugatnak magának kell megoldania a problémáját. Ehhez át kell váltani a decoupling-ra (lecsatlakozásra): nem kell mindent birtokolni, jobb, ha megosztjuk és közösen használjuk, amit csak lehet. Hollandia újrahasznosítási rátája (80%) hiába példaértékű, ha az a fogyasztói igényekből fakadó nyersanyag szükségletnek még mindig csak a 25%-át teszi ki, a többit elsődleges forrásból kell fedezni.
A cél, hogy minden országban a fogyasztáshoz szükséges nyersanyagból csak annyi származzon elsődleges forrásból, amennyi nem haladja meg az adott ország ökológiai kapacitását (nem generál deficitet).
Igen ám, de hogyan lesznek a közgazdasági tézisekből építészeti válaszok? Erről beszélt a holland Remko Zuidema, a BRIQS Foundation alapítója, aki szerint az építőipari szereplők közül mindenkinek más az érdeke: a befektető a profitot nézi, az ingatlanfejlesztő célja a folyamatok kontrollálása, a használó pedig azt szeretné, hogy az adott ingatlan funkcionális, szerethető, takarékos legyen. Ráadásul a szabályozások is rendkívül sokfélék még az EU-n belül is. Ezeket az igényeket a körforgásos modellben csak úgy lehet összehangolni, ha minden szektor tud valamit felajánlani is, nem csak elvárni a többitől.
Zuidema szerint az emberi munkát alacsonyabb, az építőanyagokat magasabb adóval kellene terhelni, és elősegíteni, hogy több munkaerő menjen az újrahasznosításba. A felsorolt elvekre gyakorlati példát is hozott: bemutatta a Red Rooster delfti épületét. Itt a gépészeti szerelvények nincsenek a padlóba bebetonozva, helyette vázas szerkezetben vezetve, több kiállással alakították ki a vezetékezést, és könnyen kiemelhető padlólapok segítségével, hozzáférhető módon tették lehetővé az egyszerű karbantartást és átalakítást. Ennek köszönhető, hogy jelentősebb költségráfordítás nélkül már háromszor alakították át a belső tereket az aktuális igények szerint.
A konferenciáról egy második részben is beszámolunk. A konferencia fenti előadásairól bővebben a HuGBC oldalán olvashatsz.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
