Az ambiciózus cél, hogy 2050-re Európa karbonsemlegessé váljon, de nem mindenki lett lelkes az Európai Zöld Megállapodástól.
Fordulóponthoz érkezett Európa zöldpolitikája azzal, hogy Ursula von der Leyen már a beiktatása előtt bejelentette, hogy nem tűr halasztást Európa állásfoglalása a karbonsemlegesség mellett. Az ambiciózus cél, hogy 2050-re Európa karbonsemleges legyen, ráadásul teljesíthető célkitűzés, ha nem bukik el a sokszor nyikorgó EU-s gépezetben. Sokan nehezményezték, hogy épp a világ egyik legnagyobb gazdasági és politikai egyesülése nem állt még elő semmilyen tervvel azzal kapcsolatban, hogyan kívánja megmenteni a bolygót és azon belül Európát, novemberben azonban végre bemutatták a terveket, amelyeket nem mindenki fogadott kitörő lelkesedéssel.
A European Green Deal lesz a klímavédelem zászlóshajója?
A European Green Deal névre keresztelt Európai Zöld Megállapodás célja, hogy Európa 2050-re a világ első karbonsemleges kontinensévé váljon, és az ígéret szerint ezzel kapcsolatban 2020 márciusáig elkészül egy klímatörvény is.
Az Európai Bizottság intézkedéscsomagja a kulcsfontosságú klímapolitika mellett a kibocsátások csökkentésétől kezdve a kutatásra és fejlesztésre helyezi a hangsúlyt, a csúcstechnológia teljes körű felhasználására a klímavédelmi folyamatokban, de nem marad ki belőle Európa természeti örökségének megőrzése sem. Legalább ennyire fontos ígérete a csomagnak, hogy egyetlen régió sem szenvedhet hátrányt és maradhat le a többitől. Ennek érdekében létre fogják hozni a 100 milliárd eurós Igazságos Átalakítási Alapot, amelyből a leginkább kiszolgáltatott régiókat támogatják majd.
Nem mindenki lelkes
Bőven lesz feladata a Bizottságnak és a tagországoknak is. A környezetvédelmi szervezetek üdvözölték ugyan a bejelentett tervet, de szerintük ez nem elég konkrét, inkább tűnik ötletelésnek és a lehetséges intézkedések pontokba foglalásának, mintsem olyan programnak, amellyel meg lehet menteni a bolygót. Szkepticizmusukat csak növeli, hogy ismerve a brüsszeli bürokrácia lassúságát és működési mechanizmusait, az is elképzelhető, hogy a pontokból nagyon kevés valósul meg, ráadásul az sem úgy, ahogy von der Leyen lelkesen bejelentette.
Az új technológiák bevezetése, egyáltalán az átállás ráadásul nagyon költséges, amelyet a Bizottság elnöke azzal ütött el (és amelyben egyébként igaza van), hogy még költségesebb lenne, ha nem tennénk semmit.
A már említett 100 milliárdos Alapon kívül a pénzügyi fedezetet a Fenntartható Európa Befektetési Terv biztosítaná olyan formában, hogy az Európai Befektetési Bankon keresztül fektetnek majd be pénzt az átállás finanszírozására. A klímatörvény kidolgozását 2020 márciusára ígérték, a törvényhez kapcsolódó egyéb terveket pedig 2021-re fogják elkészíteni von der Leyen szerint.
Bizakodásra okot adó jelek
A kérdőjelek ellenére Von der Leyen konkrét intézkedéseket is tett ennek érdekében. Egyfelől átalakította a Bizottság szerkezetét úgy, hogy a zöldpolitika céljainak jobban megfeleljen, másrészt a Bizottság alelnöke, Frans Timmermans lett a dedikált gondnoka a megállapodásnak: ő ellenőrzi az új bizottságban a környezetvédelemmel, energiapolitikával és közlekedéssel foglalkozó biztosokat, és ő az EU klímapolitikájának koordinátora is.
Az épületek a Green Deal középpontjában
A megállapodás többször is hangsúlyozza, hogy az állampolgároknak fajsúlyos szerepet kell kapni a megvalósításban (bevonás, ötletelés, információcsere, tájékoztatás stb.), de ugyanennyire fontos, hogy az Európai Unió megfelelő lakhatási körülményeket garantáljon számukra. Az építőipar a környezetszennyezés egyik legnagyobb előidézője, így újfajta szemléletre van szükség ebben a szektorban is, és még sok egyéb másra is:
korszerűsíteni kell Európa épületeit, környezetbarát anyagokat kell használni az új házak építése során is, az ágazat szén-dioxid kibocsátását csökkenteni kell és mindezt úgy, hogy a lakhatásnak megfizethetőnek kell lenni.
A lakásfelújítás egyben Európa legnagyobb munkahelyi programja is lehet
Az EU tisztségviselői szerint az első dolog, amivel kezdeni kell az építőiparban, az a lakásfelújítás, többek között a fűtés korszerűsítése. Az épületek kazánjai, bojlerei és egyéb fűtőberendezései az EU teljes energiafogyasztásának 40%-át teszik ki, óriási mértékben járulnak hozzá a globális felmelegedéshez. Hogy a fent említett Európai Beruházási Bank ehhez milyen formában fog hozzájárulni, még nem ismert, mindenesetre ezt a tagországok és a háztartások egyedül nem tudják vállalni anyagilag, ez egészen biztos. De a probléma nemcsak a pénzhiány, hanem jócskán vannak információs és szabályozási akadályok is. A Bizottság abban bízik, hogy a lakásfelújítási program a munkaerőpiacot is megdobja majd. A konkrét cél, hogy 2050-ig az Európai Unió épületállományának energiaigényét 80%-kal csökkentsék.
Borítókép: Alexandre Prevot
Forrás
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
