Mert van itt egy félreértés.
A koronavírus járvány okozta sokk pozitív fejleménye volt, hogy javult a levegő minősége. Leállt az ipari termelés egy része, a korlátozások következtében kevesebb lett az autó az utakon, és van, ahonnan eleve kitiltották az autókat is, a repülőgép közlekedés szinte teljesen megbénult, a tiszta, kék égbolt a súlyosan szennyezett kínai városokban is újra láthatóvá vált. Van azonban egy érték, ami a fentiek ellenére sem javult kimagasló mértékben, ez pedig a szén-dioxid kibocsátás. Megnéztük, mi lehet ennek a hátterében.
5,5% - várhatóan mindössze ennyivel csökken globálisan a szén-dioxid kibocsátás mértéke idén. Hiába vagyunk bezárva az otthonainkba, hiába zártak be a gyárak, a bolygónk tovább melegszik. De miért elenyésző a csökkenés mértéke, és ha ennek változásához nem elegendőek a fenti események, akkor mitől fog lelassulni az éghajlatváltozás kínzó sebessége?
A Grist hírportál ennek kapcsán megkérdezte a NASA Űrkutatási Központjának igazgatóját, Gavin Schmidt-et, aki szerint
az emberek túlértékelik annak jelentőségét, hogy most nem repülnek, nem autóznak, csökkentik az ökológiai lábnyomukat, miközben a kérdés egy ennél sokkal komplexebb megközelítést igényel, a probléma ugyanis sokkal bonyolultabb.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint a közlekedés a globális szén-dioxid kibocsátás valamivel több mint 20%-ért felelős. Ez jelentős érték, de egyben azt is jelenti, hogy ha a közlekedés teljesen szén-dioxid mentes is lenne, a fosszilis tüzelőanyagok okozta kibocsátás akkor is további 80%-ban jelen lenne a légkörben. A közüzemek és a háztartások ellátása a globális kibocsátás 40%-át adja, a világ minden táján sokan használnak fát, szenet vagy földgázt ahhoz, hogy kifűtsék otthonaikat és megfőzzék az ételeiket. Schmidt szerint hiába terjed el most az otthoni munkavégzés, az áramellátás ezzel nem csökken relevánsan, és az energia nagy részét továbbra is fosszilis tüzelőanyagokkal állítják elő.
A másik fő szennyező az építőipar és az ahhoz kapcsolódó gyáripari tevékenység, innen származik az emisszió 20%-a. Az acélgyártáshoz például hatalmas mennyiségű fosszilis üzemanyagot használnak fel, ezek a munkálatok pedig a világjárvány kitörésével sem álltak le.
Az igazság az, hogy a globális kibocsátást évente 7,6 százalékkal kell csökkenteni ahhoz, hogy a felmelegedés ne haladja meg az 1,5 fokot. Az ENSZ szerint ez az a küszöb, amelynek átlépésével az emberiség komoly veszélybe sodorja magát az éghajlatváltozás terén. Még ha a járvány okozta leállás és az azt követő gazdasági visszaesés következtében ebben az évben 7,6 százalékkal csökken is a kibocsátás, ennek az értéknek innentől kezdve évről évre növekvő tendenciát kellene mutatnia.
Nagyon jó következmény az, hogy tisztább lesz a levegő a világ nagyvárosaiban azért, mert egyes emberi tevékenységeket most nagy mértékben visszafognak, de ez nem elég ahhoz, hogy a fenti eredményt elérjük.
A tévedés ugyanis abban van, hogy sokan azt gondolják, ha csökken a levegő és a vizeink szennyezettsége, akkor csökken a szén-dioxid kibocsátás mértéke is. Mindeközben a valóság az, hogy az erőművek és az olajfinomítók továbbra is pumpálják a légkörbe a szén-dioxidot, a földgáz szolgáltatók és az állattenyésztők pedig a metánt. Schmidt szerint üdvözlendő és támogatandó lépés, hogy az emberek autó helyett a biciklijüket használják, és ha a jövőben repülőgép helyett a vonat mellett döntenek, azt azonban látni kell, hogy ez nagyon kis szelete a teljes egésznek, a teljes szerkezetnek kis hányadát teszik ki ezek az intézkedések.
Érdemes megjegyezni azt, hogy a mostani szén-dioxid kibocsátás csökkenése nem fog változásokat előidézni a Föld felmelegedési trendjében. Egyes tudósok a légköri szén-dioxidot a fürdőkádba áramló vízhez hasonlítják.
A kijárási tilalom nem zárta el a csapot, csak lefelé fordította. Mindaddig, amíg a kibocsátást nem csökkentjük nullára - oly módon, hogy a légkörbe áramló kibocsátások azonosak legyenek a légkörből kiáramló kibocsátásokkal -, a Föld tovább melegszik.
Ez a folyamat megmagyarázza azt is, hogy miért a 2020-as év lesz várhatóan az eddigi legmelegebb év, maga mögé utasítva az eddigi rekorder 2016-os esztendőt. A sors szomorú iróniája ugyanis az, hogy a légszennyezés csökkenése még melegebbé is teheti az éghajlatot. A szennyező részecskék ugyanis egyfajta védőpajzsot jelentenek a légkör számára, amely kiküszöböli az üvegházhatású gázok kibocsátásának melegítő hatását.
Fontos tehát örülni annak, hogy a visszafogás következtében tisztul a levegő, de arra sem árt figyelmeztetni magunkat, hogy ez csak az első lépés volt, hosszú út áll még az emberiség előtt a tényleges változásig.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
