Szín és fény a képzőművészetben

Az MKE meghirdette tavaszi Művészettörténeti Szabadegyetemét. A téma: SZÍN/FÉNY.

A kurzus középpontjában a képzőművészeti kifejezés két alapeszköze, a szín és fény állnak. Az előadások kitekintenek a színek működésének természettudományos és lélektani hátterére és a színtani elméletekre, áttekintést adnak a színek jelentésének és használatának művészettörténeti változásáról, a figuratív-szakrális képektől az absztrakt kompozícióikig. Betekinthetünk a fény építészeti, színpadi alkalmazásába, fotóművészeti és kortárs művészeti alkalmazásába.

Február 18.

Színes számos - színek mikrométeren innen és túl - Vihart Anna, Galambos Éva, restaurátorművészek

Az előadás áttekintést ad arról miért látunk színeket, mi adja a festék színét, mi a pigment, milyen és mekkora egy festett réteg, miért átlátszó vagy nem, milyen fizikai tényezők befolyásolják mindezt. Tehát megpróbálkozunk annak felvázolásával, hogy amikor egy műalkotást szemlélünk, megértsük, a "szín érzetet" milyen összetett folyamatok befolyásolják, és hogy a "látvány" értelmezése milyen komplex feladat. Mindezek közben a festészet technika trükkjeiből is ízelítőt kaphatunk.

Február 25.

Színek és érzelmek. A színek pszichológiája. – Ragó Anett, pszichológus

“Jonas megkövülten állt kerékpárja mellett. Ismét tapasztalta a jelenséget – azt, amit most már «túlralátásnak» nevezett magában. Ezúttal Fiona ment át a meghatározhatatlan, furcsa átváltozáson, gondolta Jonas az élményt elemezve magában, nem Fiona változott meg, csupán a haja. Ahogy Jonas felpillantott a távolodó lányra, bekövetkezett a dolog: Fiona megváltozott. Pontosabban is csak egy szemvillanásnyi időre… - Valamikor régen, az emlékek korában a dolgoknak nem csak alakjuk és méretük volt, mint ma, hanem egy olyan tulajdonságuk is, amit színnek neveztek. Rengeteg szín volt, és az egyiket pirosnak hívták. Azt kezded mostanában meglátni. “

(Lois Lowry (1993). Az emlékek őre. Animus Kiadó, Budapest).

Az előadás célja, hogy megmutassa, miért nincs egyetemes hatása a színeknek az emberi elmére. Miért nem lehet azt mondani, hogy egy szín adott hatást/érzelmet vált ki? Ugyanakkor érdemes megvizsgálnunk azokat az egyetemes szabályszerűségeket, melyek a színlátást meghatározzák abból a szempontból is, hogy miért olyan különleges a szín az ember számára. Miért vált ki érzelmeket? Hogyan és miért változtatja meg a tér élményét az, ha a megvilágítás forrása és színe változik? Az előadó a kognitív pszichológia szemléletének és fogalmainak segítségével mutatja be a színélmény egyetemes és egyénileg különböző hátterét.

Március 4.

A színek tudománya: színtani kalandozások Goethe-től Rothko-ig – Szabó Attila, képzőművész

A színlátás képessége nagyon fontos evolúciós eredmény, hiszen ennek köszönhetően tudunk leginkább megkülönböztetni eltérő tájrészleteket, élő és élettelen, veszélyes és veszélytelen objektumokat. A színérzet kialakulásához három dologra van szükség alapvetően: kell egy fényforrás, egy érzékelendő objektum és persze szükséges a megfigyelő. Lássuk hát, hogy az ókortól a 20. századig milyen lépéseket tettünk megfigyelőként a színelmélet tudományos és művészeti vonalán. Milyen vitákat generált a tudományos életben a színek optikai és esztétikai megközelítése, mi az az ellenszín elmélet, vagy miért nem ismerünk sárgáskék és zöldesvörös árnyalatokat.

Március 11.

Caravaggio az ősember. A színnevek vizsgálatairól a festészetben – Ötvös Zoltán, képzőművész

A színlátást az azzal összefüggő színnév-tárgyú kutatások eredményein keresztül vizsgálom, amihez a kognitív szemantika tudománya nyújt elsődleges keretet. A huszadik század közepe óta folyó vizsgálatok megmutatják, mely alapszínek kerülnek megnevezésre a nyelvekben rendszerszerűen. Az előadásom feltárja, hogy a nyelvi séma szembeszökően összevethető számos európai és univerzális képzőművészeti alkotó színhasználatával. Ehhez a felvetéshez Caravaggio-nak a műveit elemzem abban a perspektívában, hogy a festményein jelentkező színhasználat – mint az ő festői kódja – megfeleltethető az alapvető nyelvi-színnévi kódolással.

Március 18.

Középkori színszimbólika és reneszánsz színelméletek – Fehér Ildikó, művészettörténész

A régi korok festészetében bizonyos színek olyan szimbolikus jelentést hordozhattak, amelyek hozzájárultak a tárgyak és az embereket körülvevő világ megértéséhez. A képeken a színek is segítették az ábrázolt jelenetek értelmezését, illetve a szereplők azonosítását. A reneszánsz kor teoretikusai pedig már olyan fogalmakat alkotnak a színek szerepével kapcsolatban, mint például a cangiante, chiaroscuro vagy a sfumato. Az előadás – néhány évszázadra visszatekintve – ilyen szempontok szerint vizsgálja meg a színek használatának szerepét.

Március 25.

A fény az építészeti és a színpadi térben – Csanádi Judit, díszlettervező, építészmérnök

Az előadás arra törekszik, hogy megossza a hallgató - nézőkkel a fény élményét az építészet és a színpad tereinek és titkainak felfedezésében. Bemutatunk néhány építészeti példát régi és a mai kor napjaiból, majd néhány olyan színpadképet, amelyekben a fény mond el máshogyan kifejezhetetlen dolgokat.

Április 1.

Chiaroscuro – Fényárnyék – Gaál József, képzőművész

Az előadás tárgyalja a fény és árnyék szerepét az európai festészetben és grafikában. Az ábrázolt alakok és tárgyak térbeliségének, a tér mélységének képi kifejezését. Történetileg felvázolva a mimetikus ábrázolás kiteljesedését, a fény általi komponálást a reneszánsz sfumato-tól a színpadias barokk tudatos fény és árnyék kontraszt használatáig. Sorra vesszük sötétség és világosság általi plasztikusság különböző megformálás típusait, a fény és árnyék, mint önálló képi összetevő használatát a kortárs művészetig.

Április 8.

140 szemeszter – Hetven éves a magyarországi restaurátorképzés – Az egyetem aktuális kiállításában vezetést tart Heitler András, restaurátorművész

Hetven éve létezik Magyarországon szervezett, felsőoktatási keretek között zajló restaurátorképzés. Az évfordulóra tervezett, 2019-ben megvalósuló kiállítással egyrészt a restaurátorok munkájába, másrész magába abba folyamatba tudunk betekintést nyújtani, hogy milyen utat kell bejárnia, mennyi ismeretet kel elsajátítania a restaurátor hallgatónak. Így a különféle gyűjteményekből származó, egykor az intézményünkben restaurált műtárgyak mellett láthatók lesznek a hallgatói munkák, amelyek a felkészülés éveiben keletkezett hallgatói munkák is, a tanulmányrajzoktól a műtárgymásolatokig. A kulturális örökség pótolhatatlan darabjainak fennmaradása múlik a restaurátor tudásán: a tárlat azt is be kívánja mutatni, mennyire sokrétű az az ismeretanyag, mennyire gazdag az a módszertan, amit a képzés során el kell sajátítania a nemzeti kincseink megőrzésén fáradozó szakembereknek.

Április 15.

Fény, fénykép, fénymodulátor. A fotogram és az emberi arc – Peternák Miklós, művészettörténész

Bár bizonyos állatfajok képesek a fény kibocsájtására, az ember nem ilyen: évezredeken át, ha fényre volt szüksége, vagy meg kellett várnia, míg kisütött a Nap, vagy fel kellett gyújtania valamit. „Nec variat lux fracta colorem”, olvassuk Newton ábrája mellett (1722), s valóban, már jóval a spektrum színeinek tudományos leírása előtt remekül alkalmazták a festők a fény-árnyék hatásokat, a sfumato és a chiaroscuro reneszánsszal született elveit. Akár a fotogram esztétikai előkészítőjénk is tekinthetők, ahogy végigvezetnek Leonardotól és Caravaggiotól az ipari forradalom festészetén (Joseph Wright of Derby) és a pictorializmuson át az 1920-as évek avantgárd fotográfiájáig. A fénykép történelmi léptékkel mérve nem sokkal a nem látható fény (infravörös, ultraibolya) felfedezését követően jelenik meg, ám az összes korábbi, divatos képformához képest azzal a megdöbbentő tulajdonsággal együtt, hogy a kép a kivételes pontosság és részletgazdagság fejében elveszíti a színeket, vagyis monochrom. Mondhatni, a 19. század közepe táján a világ egyszerre csak fekete-fehérré változott, legalábbis a világkép, a világ legdivatosabb (pozitivista) képe. A fénykép “a tudós retinája”, ami készíthető volt nagy biztonsággal anélkül, hogy a fény természetét tisztázták volna a fizikusok, érzékelésének módját a fiziológusok. És nem sokat kellett várni arra sem, hogy sötét és világos határát elmosva megjelenjen és elterjedjen az elektromos műfény: “Az emberek nappalt kaptak élni s éjszakát csinálnak inkább maguknak, gyári napfény kell nekik, mert az más, mint az igazi világosság…” Szép Ernő: Lila ákác (1920)

Április 29.

Színügyek. Személyes színtan – Eperjesi Ágnes, képzőművész

Eperjesi Ágnes Színügyek gyűjtőcímmel 2009-ben, párhuzamosan három kiállítást rendezett a színekről, melyekkel azt vizsgálta: mit tud a fotó médiuma hozzátenni a színekről való mai tudásunkhoz. Különféle médiumokat (fotó, fotogram, videó) s installációs megoldásokat felmutató munkái a tudományos színtan eredményeinek személyes vetületeit vizsgálják. Művei tudomány és művészet szintézisét keresik, azt a pontot, ahol a tudomány személyessé válik. A személyesség ezúttal a női szerepekhez kapcsolódó tevékenységek és tárgyak színhatásait jelenti. Így válik ironikusan a mosógép a színkeverés eszközévé, miközben a tudós fehér köpenyébe öltözött művész privát ruhadarabokból rakja ki a színkört. Cséka György szavait idézve: „Az érzékelésből nem lehet kivonni az érzékelőt, bár­mennyire is szeretnénk; beleavatkozik, belezavar az észlelésbe, így nem egy önmagától független világot érzékel. Érzékelésével, kutatásával világot konstruál, saját világát, saját tényeit. Eperjesi Színügyei ekképp: saját színtana. Melynek következtetései és eredményei azonban izgalmasabbak lehetnek, mint sok tudományos elmélet, hipotézis.”

Május 6.

Transzparencia: James Turrell és a kortárs fényművészet – Madácsy István, képzőművész

Az előadásban a kortárs fényművészet néhány különleges alkotását vesszük górcső alá, amelyekben fény- és színérzékelési, látásfilozófiai jelenségek, problémák artikulálódnak. A színek transzcendens dimenzióiba pedig az amerikai művész, James Turrell vezet majd el bennünket.

Május 13.

A tudomány és a művészet fénye. A festészeti hagyomány és a high tech fény spirituális használata a kortárs magyar művészetben – Sturcz János, művészettörténész

Az élethez elengedhetetlen, de olykor pusztító, egyszerre testetlen, tünékeny, mégis intenzíven megnyilvánuló (nap)fény jelensége mindig is a megfoghatatlan, a felfoghatatlan par excellence szimbóluma volt. Minden csak a fény által, a fénnyel, a fényben látható, de önmagában láthatatlan, befogadhatatlan, hiszen elsődleges forrásába, a Napba közvetlenül nem nézhetünk, s a világosság sem létezik önmaga ellentéte, a sötétség nélkül. Ezért válhatott a fény szinte az összes vallásban az istenség szimbólumává, egyben a szakrális művészet alapvető ikonográfiai elemévé, amely egy dualitás egyik oldalaként szemben áll a sötétséggel.

A fény megkerülhetetlen jelenség minden vizuális művész számára. Ám a fiatal magyar képzőművészek egy csoportja spirituális-szakrális célok szolgálatába állítja a fényt. Számukra nem pusztán kifejező eszköz, hanem a mű szimbolikus alanya, misztikus anyaga, az epifánia jelképe a fény. A festők a földi fény klasszikus festészeti megjelenítését (chiaroscuro) spiritualizálják, aktualizálják, míg az új, elektronikus médiumokban alkotók a konkrét fizikai, a legtöbbször mesterséges fényt alkalmazzák, a legkülönbözőbb technikai eszközök látási szisztémáival egyesítve. Sokféle eljárással digitalizálják és korszerűsítik az oltár- és szent képeket. Így lesz a stációképből videó-ikon, a miniatúrából mikroszkóp-kép, a szentképből áramkör-rajz, a szentháromság freskóból lézeres VJ-vetítés.

Az előadások időpontja: hétfőnként, 18.00-19.30

Részvételi díj: 25.000 Ft (12 alkalomra). A kurzus csak megfelelő számú jelentkező esetén indul. A nem induló kurzusra befizetett részvételi díjat teljes összegben visszatérítjük. Amennyiben az elegendő számú jelentkező összegyűlt, küldjük a számlaszámot, amire a tanfolyam díja befizethető. A hallgatók tanúsítványt kapnak a tanfolyam elvégzéséről.

A jelentkezés határideje: 2019. február 15.

• Tartalmi résszel kapcsolatos kérdések: Révész Emese – revesz.emese@mke.hu; emeseart@gmail.com; +36 20 3680396
• Befizetéssel kapcsolatban hívható telefonszám: +36 1 666 2552

Részletek és jelentkezés itt:
http://www.mke.hu/node/38385