Kattintás
Az utóbbi időben gyakran adódik úgy, hogy szerző és fotográfus együtt keresi fel a magazinban publikálni tervezett objektumot. Ezek a ruccanások, kiszállások aztán általában feltöltődést jelentenek testnek és léleknek egyaránt. Testnek leginkább az egyszeri étkezés bizonyul üdítőnek, amit konzekvensen ebédnek szoktunk nevezni, történjék délután hat körül. Általában valamely útba ejthető híres, vagy helyben híres csárdában, kifőzdében, étteremben adódik lehetőség. Ritka az ismétlés, de például Debrecenben szinte állandó helyünk van. Általában az építész ajánl, baj akkor van, amikor az építész történetesen nem helyi, bebíró, gyütment, idegenlégiós, meghívott vendég, pesti, stb. mint mi, mert ilyenkor azt az éttermet ajánlja, ahol még mindig ott van az építész, kivitelező, alvállalkozó, megbízó közötti, művezetések, egyeztetések, alkudozások, veszekedések, torzsalkodások során kialakuló hangulat maradványa. Egész egyszerűen látszik az építészen, amikor olyan helyet ajánl, olyan helyre visz minket, ahol az adott projektből kifolyólag már sírt férfi. Titokban a vécében, dühében az autójában, vicsorogva, miközben az asztalt ütötte az öklével, vagy némán, csak befelé, de ezeken a helyeken sírt már kőműves és villanyszerelő, villámvédelmis és Ybl-díjas építész. A reggeli egyeztetések, művezetések utáni ebédek légköre aztán valahogyan ott ragad az étteremben és az építész végül terápiás jelleggel, ezt az intézményt fogja ajánlani, tulajdonképpen függetlenül a konyha színvonalától: “a Csaliba/Rozmaringba/Patkóba/Horvátnéba/stb. szoktunk járni.” Helyi építész mindig haverhoz küld, vagy a helyi jó helyre, ami általában tényleg jó. Volna tehát ez az építészeti gasztro-guide, kioszthatnánk az Octogon-csillagokat, ami arra utalna, hogy az ajánlott, helyi éttermek mennyiben segítik a kortárs építészet ügyét. De most nem erről szeretnénk beszélni, hanem ezeknek az utazásoknak egyéb hozadékáról, pontosabban egy megfigyelésről, aminek elméleti alapjait legutóbb Rudabányán, Vasáros Zsolték elképesztően izgalmas, intellektuális értelemben fantasztikus, magávalragadó, felkavaró látogatóközpontjának fotózása során fektettünk le. Szerénytelen neve is van a koncepciónak, ami egyfajta “sejtés”, vagyis finomításra érdemes gondolati felfénylés. Lehet még belőle gondolati zsákutca, de doktori értekezés, monográfia is. Ez a megfigyelés a végtelen expozícióval fotózható házra vonatkozik. Azokra az épületekre, amik nem fotogének pusztán, vagyis nem a magazin világ elvárásait teljesítik bizonyos bombasztikus kivágásokban, beállításokban, hanem olyan épület, amiről nem lehet rossz képet készíteni. Nem technikai értelembe vett rossz képet, hanem olyan esetekről van szó, amikor a ház valami olyat tud, ami minden részletében, pórusában, szögében, szerkezeti elemében érdekes látványt produkál. Minden napszakban, felhős ég alatt, verőfényben, esőáztatta falakkal, havasan, szikkadtan, porosan, fényesen szép a ház. Ezekben a ritka esetekben viszont felmerül a kérdés, hogy mikor van a ház lefotózva? Végtelen számú nem-tautológikus felvétel készülhet róla, akkor, miért is állunk meg háromszáznál, vagy háromezernél? Természetesen a szerkesztő számára ideális, ha korlátos elemszámból kell aztán azt a 8 - 10 képet kiválasztania, ami bemutatja az épületet, ugyanakkor ezekben az esetekben úgy érzi a lapkészítő, hogy az év összes lapszámába beletenné a házat újra, meg újra. Kevés ilyen “végtelen ház” van és még az is elképzelhető, hogy egy fotográfusnak mégiscsak létezik egy elméleti határ, minden ház esetében. Rudabányán négyünknél három kamera volt és úgy éreztem magam, mintha nem volna elég, sohase leszünk kész, sohase készül el, a sorozat a végtelenbe tart.
LAPSZÁMUNK LETÖLTÉSÉHEZ KATTINTSON IDE (PDF) !
TARTALOM
VILLA
8 Takács Ákos
Az építész háza
Szerethető egyszerűség Hűvösvölgyben
Kovács Csaba (NART Építészműterem Kft.)
18 Móré Levente
Feltűnő elzárkózás
Kétarcú villa Sasadon
Vékony Péter (Nirmana Kft.)
ITTHON
26 Mizsei Anett
Strukturális dichotómia
A CU Group budaörsi épülete
Dévényi Márton, Gyürki-Kiss Pál (Marp)
34 Móré Levente
Pédaadó kortárs válasz
A NOKIA Skypark irodaháza
Zoboki Gábor, Szatmári Gábor (ZDA Építésziroda)
46 Kovács Péter
Három Karakter, egy koncepció
A Nokia székház belső terei
Demeter Nóra (Demeter Design Studio)
56 Bán Dávid
Gondosan elrejtett üzemcsarnok
A Richter Gedeon Nyrt. üzemcsarnoka
K. Szabó Miklós, Keszei Tibor (PITVAR)
65 Bán Dávid
Csarnokok árnyékában
A Richter Gedeon Nyrt. új porta- és irodaépülete
Tóth Péter (Archimago Kft.)
70 Martinkó József
RUDAPITECUS
MIN DOLGOZIK?
96 Mező Viola
Teret adni az időnek
Zilahy György Zoltán és Stephan Wildermuth diplomamunkája
DESIGN
100 Bircsák Eszter
Design határok nélkül
Interjú a Londoni Design Múzeum igazgatójával
KKK
104 Kovács Péter
Első lépések – Felhőgyár
Szociális design ABC
106 DESIGN RANDOM
KÉPESSZÉ
110 Vibráló pop-art tájfestészet
Radák Eszter festményei
BELSŐÉPÍTÉSZET
122 Móré Levente
Emberléptékű transzparencia
Inspiráló közösségi terek
Nagy Csaba, Pólus Károly (Archikon)
128 Szőnyeg-Szegvári Eszter
A tehetséges tér
A Grandioso irodabelsői
Butor Dóra és Tóth Mercédesz (mi2en)
Simon Balázs (Holy)
132 Martinkó József
Bútorok a főszerepben
Modern lakásbelsők egy budai villában
Simonfalvi Bence, Kertész Attlia (POSITION Collective)
Magazinunkra itt tudsz online előfizetni.
