Habár léptékében messze nem közelíti meg a városligeti projektet mégis érdekes lehet, mert azt a szerencsés vonalat képviseli, amelyben az építészeti eszközöket, a városi érdekeket és a kulturális szándékokat kiegyensúlyozottan sikerült ötvözni.
Szöveg: Matúz Melinda
Építész: Bierman Henket architecten
Fotó: Joep Jacobs
Budapest nagy múzeumpályázatára hangolódva a kortárs múzeumépítés szerteágazó megnyilvánulásaival találkozhattunk az elmúlt éveken végigtekintve. Az Amszterdamtól 120 km-re fekvő zwollei Museum de Fundatie habár léptékében messze nem közelíti meg a városligeti projektet mégis érdekes lehet, mert azt a szerencsés vonalat képviseli, amelyben az építészeti eszközöket, a városi érdekeket és a kulturális szándékokat kiegyensúlyozottan sikerült ötvözni.
A múzeum 2005-ben költözött be az 1938-ban épült városi bíróság neoklasszicista, műemléki épületébe. Az épületet a figyelemreméltó gyűjteménynek és az izgalmas időszaki kiállításoknak köszönhetően hamar kinőtte. A város vezetői, 2010-ben, elsõsorban a városon belüli, különleges helyzete okán, a költözés helyett az épület nem feltétlenül problémamentes bővítése mellett döntöttek.
A két karakteresen eltérő városrész határán szabadon álló múzeumépület kötött, szimmetrikus formájával, környezetétõl való elkülönülésével meghatározó eleme a városi szövetnek. A középkori sűrű és statikus városközpont és a városfalak elbontása után, a 19. században kialakított szellõs és dinamikus angolpark szomszédjában álló tömb sajátos városi karakterrel bír. Ezt a karaktert erõsítendõ, a bõvítést tervezõ Bierman Henket architectennek sikerült meggyõznie megbízóit arról, hogy az épületet nem horizontális, hanem vertikális irányban kell bõvíteni, megtartva ezzel jellegzetes téri kompozícióját. Így landolhatott, afféle szürreális kultúrspaceshipként az épület tetején, a fátyolos égben eltűnni látszó, ovális alakú, kétszeresen szimmetrikus bõvítmény.
A leginkább rögbilabdára emlékeztetõ, kétszintes felépítmény erős téri és formai kontrasztot alkot az eredeti épülettel. Együttesen kétségtelenül meghökkentõ városi jelenséget képeznek. Az erõs formai ellentét az épület belsõ tereiben is jellemzõ. Az eredeti, hagyományos térsorok merevségét a bõvítmény lágy, áramló terei finoman ellenpontozzák. A helyi műemlékvédelem és a városlakók nagy lelkesedéssel fogadták a radikális építészeti koncepciót, amely jól alátámasztani látszik a múzeumépülettel kapcsolatban megrendezett szakmai és közösségi fórumok mottóját: műemlékvédelem, fejlesztésen át.
Az új épületrész komplex egységet alkot a múzeum többi részével, ugyanakkor szinte valószerűtlenül lebeg a klasszikus tömb felett, melytõl szerkezetileg független. Külsõ, plasztikus héját fehér és kék mázas kerámiaelemek borítják. Ennek a kialakításnak köszönhetõ, hogy szinte minden napszakban a nézõ számára úgy tűnik, mintha az épület határai az ég és a föld között elmosódnának.
Mindazonáltal a múzeumbõvítés legnagyobb értéke abban áll, hogy léptéke és jelentõsége tökéletesen passzol a városhoz, amely egy újabb fontos építészeti értékkel lett gazdagabb. Nem beszélve arról, hogy a Museum de Fundatie által ez a városrész sokkal hangsúlyosabbá, „exponálttá” vált, és természetesen betölti azt az átfogó társadalmi és urbanisztikai szerepet, amely minden kulturális intézménynek feladata. Ugyanakkor erõsíti és nem megbontja a finom struktúrájú városi szövetet.
Vezetõ tervezõ: Hubert-Jan Henket (Bierman Henket architecten)
Munkatársak: Janneke Bierman, Sjoekie de Bijll Nachenius, Yvonne Segers, Henk van Laarhoven (Bierman Henket architecten)
Tervezés: 2010
Kivitelezés: 2013
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2014/3. lapszámában.
Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 111 - 2014/03. lapszámában
A lapszám tartalmából:
\r\n\r\n
Az Octogon magazin 2014/3-as számában gazdag külföldi válogatást közlünk Portugáliától Hollandián át Ausztriáig. De új irodai, és budapesti vendéglátó-ipari terek is reflektorfénybe kerülnek.
Megnézem Előfizetek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
