Róma macskaköves Campo dei Fiori terének egy hátsó, rejtett zugánál található a gangos, másfél évszázados bérház, melynek három emeletét foglalja el a Fuksas iroda.

Róma macskaköves Campo dei Fiori terének egy hátsó, rejtett zugánál található a gangos, másfél évszázados bérház, melynek három emeletét foglalja el a Fuksas iroda. A belsőépítészet magáért beszél, a nyers, acélos üvegliftház látszó, kiegyenlítetetlen aljzatbetonja az iroda szintjei között, a tetőtéri tervező szobák nyitottan hagyott fedélszéke, a skiccfalként felaggatott óriás üvegtáblák – melyre néha fest, néha csak firkál a vezető – mind egy konvenciókat elkerülő, szabad, már-már anarchista, művészi ihletettségű emberről árulkodik. Massimilano Fuksas 65 évében lenyűgöző frissességgel és dinamizmussal avatott be buddhista nézeteibe, identitás elméletébe, mesélt a káoszról és a véletlenről, Woody Allenről és Kubrickról, meg az egyik legjobb barátról, Armaniról.

Körbejárva az irodát azt látom, hogy rengeteg fiatal dolgozik Önnél. 

Igen, rengeteg a fiatal. Összesen 80-an itt, ezen felül Párizsban és Shenzenben működtetünk stúdiót. 

Fontos, hogy különböző nemzetiségűek?

Lényeges, hiszen maga az építészet is nemzetközi. Soha nem szabad, hogy lokális legyen. Persze akadnak, akik kifogásolják, hogy mi lesz így a világgal, jaj, a modernizáció, a globalizáció, lerombolják az identitást…, de ez nem igaz. A görög művészet is globális művészetnek számított. 

Nem tesz különbséget aközött, hogy Kínában, Olaszországban vagy Amerikában dolgozik?

Nem. Ugyanúgy dolgozhatnék Észak-Afrikában vagy Észak-Európában. 

Az sem számít, hogy milyen vezetősége van egy-egy országnak? Totalitárius rezsim vagy sem?

Hol akad olyan rezsim, amelyik nem totalitárius? Közel áll egymáshoz a politika és az építészet, de az építészet lehetőséget ad rá, hogy az erő ellen harcolj. Én is ezt csinálom. Nem szeretem az elnyomást. Nekem a rezsimmel semmi bajom, az erőszakot nem bírom. Egy kicsit anarchista vagyok. Olyan társadalomban szeretnék élni, aminek nincs kormánya, identitása sem, és nincs benne erőszak.

Gondolom, gyakran előfordul, hogy olyan beruházók kérik fel, akik egy-egy korábbi házához hasonlót szeretnének rendelni Öntől. Hogyan reagál erre? 

Nem volt még ilyen megrendelőm, mert egyszerűen nem vállalok ilyen feladatot. Ha bekopogtat valaki, hogy Fuksas épületet szeretne, akkor Fuksas házat fog kapni, és nem egy korábbi megrendelő házát. Minek keres fel engem bárki, ha nem az én építészeti nyelvemre és tudásomra kíváncsi? 

fotó © Massimiliano Fuksas Architetto

Miért indul pályázatokon? Gondolom, hetente futnak be Önhöz felkérések. Nem lenne könnyebb ezeket vállalni és biztosra menni?

Nagyon gyakran kapok felkéréseket, de ezeket nagyrészt elutasítom. Amikor egy megbízó pályázat útján választ ki bennünket, az egy egészen más helyzet. Csinálsz valamit, amibe már bele is egyezett azzal, hogy kiválasztott. Innentől lehet együtt dolgozni. 

Úgy tudom, 20 éves korában kezdte érdekelni az építészet, előtte társművészetekkel foglalkozott. 

Festőnek készültem. De nem látok különbséget. A festészet és az építészet ugyanaz. Annyi a különbség, hogy az épületben lakhatsz is. Ugyanakkor egy szoborban is élhetsz, miért ne?! 

Ezek szerint az esztétikum a közös nevező, amiben egyezik építészet, szobrászat és festészet?

Nem az esztétikum. Az érzelem! Ez a legfőbb. Arra használjuk fel az építészetet, hogy érzelmeket fejezzünk ki általa. És én pozitív érzelmeket szeretnék közvetíteni. Ezért nem is érkeznek hozzám olyan felkérések, hogy tervezzek meg egy WC-t vagy egy konyhát vagy akár egy lakást. Helyette izgalmas, kalandszerű dolgokat várnak tőlem. Az élet, a gondolat, a spirituális kifejezését, megformálását. Nyilván funkciókat rajzolunk, de ez csak az első lépés. Nem ez a kérdés. Hanem, hogy mit tudunk még adni, ezen felül! 

A mai napig fest, így készíti a skicceit?

Igen, festek, néha modellt építek. 

Mi Doriana szerepe a rendszerben? 

30 éve velem él. 

Értem. Arra gondolok, hogy 1985 óta együtt dolgoznak, vezetik a Fuksas stúdiót. Mit csinál Doriana? Irodavezető vagy tervező?

Egyrészt átlátja, hogy mi történik a stúdió egyes részlegein és összefogja, ellenőrzi a munkát. Másrészt tervez. Itt van például a shenzeni reptér tetőszerkezete és mintázata, amit Dorianával terveztünk. 

Hogyan éli meg, hogy egyre kevésbé tartjuk szem előtt az örökkévalóságnak való építés gondolatát?

Nem épített még ember ezen a világon olyat, ami 4-5000 évnél tovább létezhet. Háborúk, megszállás miatt; megannyi okból tűnnek el épületek a bolygóról. A mi házaink akár 400 évnél is többet élhetnek még, és az is lehet, hogy csak 5 vagy 15 évig maradnak meg. Ebből a szempontból buddhistább vagyok az európai átlagnál. Mi az örökkévalóságban hiszünk, mivel keresztények vagyunk. Ez egy vallásfilozófiai koncepció. A buddhizmus nem vallás, hanem arról szól, hogyan élj jobb viszonyban a természettel és más emberekkel. A buddhizmusban nincs örökkévalóság, csak folyamat. Ciklikusság. Élsz, tanulsz, meghalsz, élsz, tanulsz, meghalsz… Ez közelebb áll hozzám. 

Miért épp Rómában él? Több irodát tart fenn, máshol is élhetne. 

Párizsban laktam 10 évig. 

De visszatért Rómába.

Igen, mert inspirál ez a város. 

Milyen értelemben?

Nem a történeti értékek miatt. Hanem mert a város központja olyan, mintha egy szobor lenne. Összevagdalt testét a keskeny kis utcák és a nagyvonalú terek váltakozása adja, barokk és más stílusok sokszínűsége. Fantasztikus az átmenet egyikből a másikba. Hogy nem homogén. Rengeteg érzelem van benne, több mint más városokban. 

Szerepet játszik ebben az olasz mentalitás is?

Nem. Most jöttem vissza Brazíliából, amit szintén élveztem. Nagyon jól sikerült Niemeyer munkája. Micsoda remek érzés lehetett 50 évvel ezelőtt egy teljesen új városban élni! A mai napig nagyon erős a hatása, bevésődik a retinába. 

Budapestről mi vésődött a retinájába?

Azt élvezem benne, hogy tulajdonképpen két város, amit egynek tekintenek. Szeretem, hogy annyira tisztán szétválasztja a folyó a dombos és a sík oldalt. 

Úgy tudom, vannak litván gyökerei. 

Apám litván volt, nagyapám, nagyanyám és anyám német. Strasbourgban született nagyanyám és Franciaországban élt, anyám pedig Rómában. 

Mit jelent mindez az Ön számára?

Imádom Kelet-Európát. Anyám német volt, apám és nagyapám zsidó, Rómában éltek, de mikor jöttek a nácik, majd a szovjetek, menekültek, és a magyar határ mellett húzták meg magukat, Steiermarkban. Aztán ott is éltek. Majd anyámnak lett egy második férje, aki észt volt. Így lett egy észt nagybátyám is, aki meg Grazban élt a feleségével. 

Ezek szerint beszél litvánul?

Litvánul, németül, olaszul, franciául, németül és dánul. Bajban is vagyok, mikor azt kérdi tőlem valaki, hogy olasz vagyok-e. Azt szoktam erre válaszolni, hogy római. Nem értem mit jelent az, hogy országhatár. Mit az, hogy vám. Mi az, hogy különböző útlevél. Semmi okunk rá, hogy legyen. Európában vagyunk, nem? Miért különböztetnénk meg magunkat Marokkótól, a tunéziaiaktól vagy a törököktől? Jó barátok. Jobbak, mint régen. Nem értem azokat, akik hisznek az identitásban. Minek? Mondja meg valaki, hogy római vagyok-e vagy német, esetleg litván, zsidó vagy katolikus! Lehetetlenség. Mégis hány molekulám német?

fotó © Massimiliano Fuksas Architetto

Milyen volt a divatcéggel, Armanival dolgozni?

Armani jó barátunk. Egész más, mintha egy átlagos megbízó lenne. Mikor először találkoztunk feltett szándéka volt, hogy dolgozzunk együtt, én pedig hallani se akartam róla. Aztán beszélgettünk, majd 5 épületet csináltunk közösen. Idővel Doriana is összebarátkozott Giorgióval, és ma már inkább Doriana foglalkozik az Armani munkákkal. 

Érdekli a divat?

Nem. A feleségemet, Dorianát inkább.

Soha nem hord a feketén kívül más színt?

Én? Soha. Fehéret nyaranta, nagyon ritkán. És akkor rendkívül furcsán érzem magam. De így könnyű. Ma reggel csináltak rólam tévéfelvételt, utána tárgyaltam itt az irodában, most magának adok interjút, és este elmegyek egy vacsorára. Hát milyen remek, hogy mindent végig tudok csinálni egy ruhában! Armani egyébként nagyon okos pasas. Remek partner. Sosem téved! Konkrét elképzelései vannak, és mindig helyénvalók. 

Ez üzleti érzékből vagy kulturális többletből ered? Műveltségből, kifinomultságból?

Egyik sem. Vannak emberek, akiknek egyszerűen jó az ízlése. Jó szeme, orra van hozzá, hogy mi értékes és mi nem, mi fog menni és mi nem. Érzi. Nem tanulható az ilyesmi. Hogyan is írhatnád le egy vaknak, hogy milyenek a csillagok? 

Ön is így alkot? Érzi, hogy mi a jó, bár nincs feltétlenül magyarázata? 

Igen. 

Ezek szerint nem von be mást a tervezésbe?

Nem igazán. Sokan kikérik az irodájukon belül felállított alkotó csoportok véleményét, maketteket építenek, hogy teszteljék az ötleteiket, és kiderüljön, melyik a legjobb megoldás. Én nem így dolgozom. Figyelek, érzékelek, és megvalósítom, amire gondolok. Az ötleteimet, a koncepcióimat adom el. Az álmaimat, az érzéseimet. Azt, ami érdekel, az életfilozófiámat. 

Ezért annyira különbözőek az épületei?

Soha nincs két egyforma projektem. Mint Stanley Kubrick. Csinált 9 nagyjátékfilmet és mind teljesen különböző. Műfajra is. Egyetlen stílust nem csinált sosem: westernt. Neki is benne volt a lelke a munkáiban. 

fotó © Massimiliano Fuksas Architetto

Mennyire fontos része az építészetnek a kísérletezés?

100%-ban.

Ezt hogy érti?

Az építészet kísérlet. A többi csak épület. 

Koolhaas komoly kísérleti részleget tart fenn, és Renzo Piano is próbálkozik új utakat találni a kerámiagyártásban. Ebben az értelemben fontos a kísérletezés? 

Renzo remek ember, nagyon szeretem. Elegánsak és precízek az épületei, de nagyon hasonlók egymáshoz. Rem pedig túl sokat foglalkozik a múlttal. Évekkel ezelőtt az orosz konstruktivistákért rajongott. Aztán az ’50-es évekért. Kisvártatva a ’60-as évekért. Most a neobrutalizmusért van oda, a ’70-es évekért. Lassan eléri a ’80-as éveket és idővel én is divatba jövök nála, akkor majd önmagunkat kell másolnunk. Hát, én ezekben nem hiszek. Engem nem érdekel a múlt. A múltam a jövőm! Az érdekel, hogy mi lesz jó holnap. Nyitott vagyok, és sok mindent elfogadok, de számomra unalmas, hogy olyasmit fedezzek fel, ami már volt. 

Hogyan társul az Ön által célként kitűzött érzelemközvetítés vágya azzal, hogy felgyorsult tempóban, kortárs technológiákat alkalmazva, mai igényeknek és funkcióknak megfelelve kell dolgoznia?

Nem tudom. Alkímia. Most adják ki a Sublime Chaos című könyvemet. Ebben élünk ma. Látta Woody Allen új filmjét? A napokban mutatták be az olasz mozik. Whatever matters a címe. Ha elmegy és megnézi ezt a filmet, megérti, hogy mit csinálok. Minden a lehetőségről és a kiszámíthatatlanságról szól, nincs logika és emberi kapacitás arra, hogy megjósoljuk mi lesz a jövő. Hogy mikor lesz konjunktúra vagy dekonjunktúra. Nem is érdekes, hogy a gazdaságról beszélgessünk. Azt kell elfogadnunk, hogy képtelen az ember előre látni a jövőt! Azt sem tudod elképzelni, hogy mi történik majd holnap! És ez fantasztikus. Ettől élhetünk izgalmasan. A legcsodálatosabb hozzáállás, hogy azt várod minden reggel, ma is valami olyasmi történik veled, ami hatással lesz rád, ami új, másfajta gondolatokra késztet. Ostobaság azt gondolni, hogy a múltból felállíthatók algoritmusok, elméletek, ami alapján megjósolható a holnap! Ma van a múlt. Ez a pillanat, ahogy ezt a mondatot kimondom, az már a múlt. 

Hol húzza meg a határt, hogy mi az a projekt, amit még elvállal és mit nem? Mekkorára duzzasztja fel a cégét, és mi az a létszám, ami már ellenőrizhetetlen gyárrá teszi a működést, mint Fosteréknél?

Szétnézett nálam tüzetesen? Úgy érzi, hogy egy gyárban van?

Nem. 

Hát akkor? Ez nem egy gyár. 

De hát annyi épületátadása van egy évben, ami komoly gárdát kíván meg és a feladatok száma nem csökken. 

Idén 8 házamat adják át. Jövőre még nagyobb lesz ez a szám. 12 vagy 15 házam épül. Tudja, az építészet halála, ha az embert a pénz és a hatalom hajhászása irányítja. Kis irodával is lehet fantasztikus dolgokat csinálni. Wright maximum 20 emberrel dolgozott. Mi egy 20 fős csoporttal 3 hónap alatt készítettük el a milánói kiállítóközpont üvegtetejét, ami egy hatalmas munka volt. Igen, van saját repülője az irodámnak 5 éve már, de ez is inkább az ügyfelek miatt, akik igénylik, hogy legyek ott és találkozzanak velem rendszeresen. Összesen 150-en dolgoznak nekem a 3 irodában. Ebben a házban három emeleten zsizseg 80 ember. Valójában teljesen feleslegesek ezek a méretek. És hiába nem érdekel, hogy írnak-e rólam a lapok, hogy mennyi pénzt kasszírozok a megbízásaimmal és hogy mekkora hatalmat szerzek, mégis megkapom ezeket. Nekem elég lenne egy kis kuckó ebben a sarokban és pár ember. Mennyire jó este felugrani egy barátodhoz, főzni együtt egy tésztát és borozgatni! Ez a legfontosabb, nem a pénz. 

Mindenre rálát az irodán belül?

Hogyne! Én magam csinálom a projekteket. Nincs is irodám az irodámban, mivel minden helyiségben tárgyalok mindenkivel. Jövök-megyek a szintek és szobák között. Látni akarom a részleteket, ellenőrzi az egyes elemeket. 

fotó © Massimiliano Fuksas Architetto

Tervez tárgyakat is. Mi a design szerepe Önnél? 

A design az építészet része. Itt van például a csésze az asztalon, amiből kortyolgatják a jó kis kávét. Ez az Alessinek tervezett csészém, a Columbina. Ebből nagyon széles paletta született. Úgy terveztük meg, mintha épület lenne. Minden projekt egyenlő számomra. Nem szeretek túl sokáig kimaradni esténként, 10-11 körül már elfáradok. A reggel 6 órás kelést imádom. Akkor akad 4 órám, mikor egyedül vagyok. Ilyenkor gondolkodom, olvasgatok kényelmesen. Aztán 10-től indul a verkli, bolondok háza van egész nap. 

Szokott a feladatokkal álmodni, majd felkel és lejegyzi, amit kitalált?

Nem vagyok tudatos. Anélkül csinálom, amit csinálok, hogy tudnám, hogy mit csinálok. Viccen kívül, nem keresem a választ a kérdésekre. Ezt az egyet imádom Picassóban is. Várok, amíg az ihlet megjön. Mindig azt gondolom, hogy atyám, ez az utolsó nap, amikor ihletem van. Aztán, nem tudom pontosan hogyan, újra érzem, hogy alkotnom kell. És ez a legnagyobb boldogság. 

Szöveg: Szépvölgyi Viktória

Nyomtatásban megjelent az OCTOGON architecture&design 2009/9. számában.

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 72 - 2009/9. lapszámában

A lapszám tartalmából:


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Juha Leiviskä, legendás finn építészre emlékezünk

Juha Leiviskä, legendás finn építészre emlékezünk

„A fény, elsősorban a nappali világosság, a legfontosabb anyaga az építészetnek.”

Lakáskultúra egy történész-lakberendező szemével | Hungarian Objects 1. rész – Vörös Kati

Lakáskultúra egy történész-lakberendező szemével | Hungarian Objects 1. rész – Vörös Kati

Mi történik, ha egy építész személyes magazin-gyűjteménye egy történész-lakberendező kezébe kerül? Avagy: ne csak nézegessük, de lássunk és értsünk is meg, s fedezzük fel közösen a szocializmus tér- és tárgykultúráját!

Luxushotel a Józsefvárosban

Luxushotel a Józsefvárosban

A szecesszió és az art deco találkozása a Horváth Mihály téren.

Hirdetés