Design-szimbiózis - interjú Barberrel és Osgerbyval

Nem utalnak óriási logók a bejáratnál arra, hogy a BarberOsgerby stúdiót jelölő sötétkék ajtó mögött nap mint nap olyan tervek készülnek, amelyekért versengenek a világ legismertebb megrendelői.

Szöveg: Trömböczky Rita
Fotó: Barber & Osgerby
Olvasási idő: …

Nem utalnak óriási logók a bejáratnál, se több ezer fontos bútordarabok fancy kirakatban arra, hogy a BarberOsgerby stúdiót jelölő sötétkék ajtó mögött nap mint nap olyan tervek készülnek, amelyekért versengenek a világ legismertebb megrendelői. Az 1996-ban alapított design stúdió portfoliójában mára olyan nevek szerepelnek, mint a Magis, a Cappellini, az Established&Sons vagy a Flos. A BarberOsgerby stílusára hamar felfigyeltek a divatcégek is, így a duónak köszönhető többek között számos H&M, Stella McCartney és Paul Smith üzletek belső designja valamint Damien Hirst egykori Pharmacy étterme. A két alapítóval - Edward Barberrel és Jay Osgerbyval – a Shoreditch-i irodájukban beszélgettünk.

Gesztusaikat figyelve akár testvérek is lehetnének, köszönhető ez annak, hogy a duó a kezdtektől elválaszthatatlan egymástól, ha munkáról van szó. Együttműködésetek töretlen siker azóta, hogy több mint tíz éve megalapítottátok a stúdiót. Mesélnétek kicsit a kezdetekről, olyan természetesek vagytok egymással, mintha már a Royal College of Art-on is egy padban ültetek volna?

(JO) Egy padban bár nem ültünk, de valóban a RCA-n találkoztunk, ahol mindeketten építészetet és művészetet tanultunk. Már az iskola alatt dolgoztunk együtt pár projekten de a valódi megméretettetés inkább utána következett. Edward egy pár évig divatfotósként dolgozott én pedig megismertem a mostani feleségemet, szóval egy ideig mással voltunk mindeketten elfoglalva (nevet). Akkor is közeli barátok voltunk amikor még komolyabban nem dolgoztunk együtt.

(EB) Így van, aztán hamarosan jöttek az első megbízások és egyszer csak elkezdtünk megrendelőkkel tárgyalni ahová egyértelmű volt hogy, mindig együtt mentünk. Az első nagyobb projektünk egy South Kensington-i étterem berendezése volt. Ide szinte kézzel gyártottuk le a bútorokat. Aztán 1997-ben a 100% design kiállításon a Loop asztalunkra felfigyelt az olasz Cappellini és az ő megbízásukkal legyártathattuk sorozatban az első bútorainkat. Azóta a Loop ikonikus darab lett, amelyet a Victoria&Albert Múzeum is megvásárolt állandó kollekciójába. Egyébként az első tárgyalásokra bárki legyen is a megrendelő a mai napig együtt megyünk, aztán utána márkánként osztjuk le a megbízókat egymás és az irodában dolgozó kollégák között.

A kezdetekhez képest hol tart most a stúdió, hogyan és mennyi alkalmazottal dolgoztok? Sokat kell utaznotok?

(JO) Most is a legtöbb munka a mi közös vázlatainkkal kezdődik. Rengeteget rajzolunk, firkálunk. Nézd csak (fordítja felém füzetét Jay, aki az egész beszélgetés alatt megállás nélkül skicceket firkál- a szerk. ) ezek új Lanterne Marine vázánk első vonásai, amiket még Olaszországban készítettünk a tengerparton. Egy designer bárhol tud dolgozni és mi is így teszünk: metrón, repülőn, étteremben bárhol. Visszatérve kérdésedre, jelenleg a londoni stúdióban 25 alkalmazott dolgozik és 2001-ben hosszabb előkészület után nyitottunk egy kis irodát Ausztráliában is. Oda innen küldtük ki a két legjobb emberünket, akik most egy 8 fős, főleg építészeti projekteken dolgozó stúdiót vezetnek. A BarberOsgerby Londonban főleg bútor-tervezéssel foglalkozik míg a melbournei szatellit irodánk az Universal Design Studio csinálja az olyan belsőépítészeti munkákat, mint az üzlet és irodabelsők. Az ausztrál stúdió megnyitására az időeltolódás miatt volt szükség. Egy idő után egyszerűen lehetetlen volt innen irányítani a munkákat, mert Londonban nem dolgozhattunk éjszaka is és nappal is. A legtöbb melót ma is úgy kell időben átküldenünk, hogy az ottaniaknak ne legyen gondja az időeltolódás miatt.

(EB) Akkor enyém a második kérdésed, hogy sokat kell-e utaznunk. A válaszom annyi, hogy a múlt héten 5 különböző országban jártam beleértve Amerikát és Olaszországot. Átlagosan heti 3 napot biztos repülnünk valahová. Most egy hosszabb út áll előttünk, a shanghai 100% design-on fogunk előadást tartani, majd megyünk Tokyo-ba, ahol interjút adunk egy magazinnak. De megbeszéltük Jayel, hogy egy kicsit megpróbálunk visszavenni...

Rengeteg előadást és workshopot tartotok diákoknak és formatervezőknek. Most amikor sok kezdő designer szinte a sajtónak tervez, azzal a céllal, hogy minél nagyobb publicitást kapjon legújabb bútordarabja, nektek mi a véleményetek erről a folyamatról? Minél feltűnőbb, minél művészibb, minél csúnyább sokszor már nem számít annyira a kivitelezés vagy a funkció.

(EB) Ez a “nyomj meg pár gombot és gyorsan dobj az asztalra valami sokkolót” tendencia totál érzehető az új generáción. Az előadásokon észrevettük a diákok kérdéseiből, hogy már egyre kevesebben akarnak funkcionális és szép tárgyat tervezni, mint például egy kanál vagy szék. Szerintem ez az egész DesignArt hullám egy bullshit! Mi rengeteg tárgyat terveztünk az elmúlt években és kreatívak vagyunk, de nem tartjuk magunkat művésznek, az egy teljesen más szemlélet. El kell dönteni, hogy valaki művész vagy formatervező. Ugyanez igaz a virtuális designra, ami jellemző a 21. században. Már várjuk azt a programot, amitől annyit kell kérnünk: “készíts egy széket”, majd “klikk” és ott van melletted a kész termék.
Ne értsd félre, természetesen nem kell, hogy minden tárgy sorozatgyártásra készüljön és könnyen befogadható legyen. Megvan a szépsége az egyedi megrendeléseknek, a one-off daraboknak és számozott példányszámnak is. Bár ehhez inkább a galeristák értenek.

Ha már a galérikat említed, nekem sose volt teljesen egyértelmű, hogy egy sorozatgyártásban már létező darabot miért készítettnek el a kortárs galériák tízszer drágább verzíóban, limitált példányszámban?

(EB) Jó a kérdés, nekem se mindig egyértelmű. Többek között ez is “segíti” hogy a kiváltságos elit a formatervezésben is megtalálja a saját játékterét. Itt van például a brit Established&Sons akik a Zero-In asztalunkat legyártatták carrarai márványból és alumíniumből limitált példányszámban. Az egyik legismertebb Iris asztalunk is az ő felkérésükre készült. Az biztos, hogy a mi oldalunkról azért jók ezek a mérhetetlenül sok új kísérletezéssel és pénzzel járó projektek, mert így az új fejlesztéseket, anyagmegmunkálási módszereket megtapasztalva áttudjuk ültetni a saját projektjeinkbe és tudunk folyamatosan új módszerekkel fejlődni és előremutatóak lenni. Ezekre a fejlesztesékre magunktól soha nem lenne pénzünk. A másik, ha egyedi megrendelőről van szó, mint például a Filo szófánk akkor nagy a szabadságunk. Ennek a szófának esetében teljesen átértelmezhettük a tárgyat és elkészíthettünk egy bútordarabot, amely takarórétegekből áll. Egyébként nagyon szerencsések vagyunk, mert mi még a nagy megrendelőktől sem kapunk soha brief-et. Tudják, hogy ránk bízhatják a munkákat mindenféle előre kitalált irányvonal nélkül.

Az elmúlt szezonokban egyre több formatervező vállalja el divatcégek felkérésére kiegészítők és ruhadarabok tervezését. Starck a Ballantynek, Newson a G-starnak, Hadid és Hayon a Campernek míg Dixon és Newson a Lacoste-nak tervez. BarberOsgerby a ...?

A divat lényege, hogy szezononként újat kell mutatni. A művészek és az építészek után most a formatervezőket találják meg a divatházak, többek között az új ötletekért és a co-brandingért. Mi más formában, de régóta dolgozunk együtt Stella McCartney-val , akinek üzleteiben az általunk tervezett 3D csempe található, de terveztünk fogast a Levi’s-nek, üzletbelsőt a H&M-nek és Paul Smith-nek is. Ezek a területek könnyen átjárhatóak és nagyon jó dolgok jöhetnek ki egy-egy divattervező és designer együttgondolkodásából. Valamint a felkért fél számára nem mellékesen ez ingyen marketing.
Annyit most elárulhatok, hogy a jövőben az Adidas-al és a Louis Vuittonal is fogunk dolgozni.

Tudjátok melyik a legsikeresebb BarberOsgerby termék?

(JO) Persze. A Flos-nak tervezett lámpánk, ami 160 Euroba kerül.

Kicsit személyesebb a kérdés, de mindig érdekelt, hogy egy designer használja-e a saját bútorát. Ti éltek együtt bármelyik terméketekkel és mi az, amit utoljára vásároltatok más tervezőtől a lakásotokba?

(JO) A lehető legjobb teszt együttélni egy bútordarabbal. Nekünk egy BarberOsgerby asztalunk és ágyunk van otthon. Hogy mit vettem utoljára? Huu, megfogtál. Ha jól emlékszem egy képet az előszobafalra.

(EB) Nekem is van néhány bútorom otthon. A Zero-In asztalt és a Tab lámpát használom. Utoljára Konstantin Grcic-től vettem egy polcot.

Ha azt kérem említsetek magyar formatervezőt vagy építészt eszetekbe jut valaki?

(EB) Goldfinger ... Goldfinger Erno ha jól tudom. Az első Notthing Hill-i irodánk ugyanis az általa tervezett épületben volt, a neve Trellick Tower. 31 emeletes torony amelyből elég sokan ugrottak ki. Ettől függetlenül még mindig az egyik legjobb épület Londonban szerintem.

Mit láthatunk tőletek 2010-ben, gondolom a jövő év is tartogat néhány új BarberOsgerby darabot?

(JO) Szerencsénk van, mert az utóbbi évek legtöbb projektjét szeretjük. Van nem egy olyan munka, amelyen már néhány éve dolgozunk, de jövőre fognak megjelenni. Készítünk egy új kollekciót a Magis-nak, széket az Established&Sons-nak, ahogy említettem lesznek együttműködéseink az Adidas-al és a LV-al, valamint most jelent meg a Venini-nek készített ’laterne marine’ vázánk új kollekciója, amelyben nem található két egyforma szín, ugyanis a levegő állapotától függően mindig más színű az üveg. Összességében jelenleg van elég megrendelőnk, válság ide vagy oda nekünk nincs okunk panaszra...