A Schatzi. Concept store az Akácfa utcában.
Concept store az Akácfa utcában. Innovatív ruhabolt, kávézó, bár, tárlat és mozi. A külföldieknek szemük sem rebben, de mi még érdeklődve szimatoljuk azokat a helyeket, amelyek azt hirdetik: ne töprengj, gyere be, aztán majd eldöntöd, hogy mire is lenne most igazán szükséged!
„Minden szinten szinte minden!” A budapesti Corvin áruházé - az egykori Corvin áruházé - volt ez a szlogen: akik 1970 előtt születtek, még emlékeznek rá, hisz az akkoriban még szűköcske reklámipar egyik legnépszerűbb spotja lett az akkoriban még szűköcske magyar televíziózásban. Amiről eszembe jut ez most, sem méretében, sem koncepciójában nem hasonlít a szívmelengető ormótlanságában örök Blaha Lujza téri áruházhoz. De onnan csak pár sarokra van, és esélyes, hogy idővel ugyanúgy legenda kerekedjen belőle. Az is egy hely. Schatzinak hívják, és mindent kínál, amire csak szükségük, kedvük lehet azoknak, akik 1970 után születtek.
Dress&Bar – mondják a lányok Schatziról, az Akácfa utcai új közösségi, összművészeti térről, amely szerintük nemcsak öltöztet és kikapcsol, hanem remek lehetőséget kínál mű-vészeknek a megmutatkozásra, művészetfüggőknek az életben maradásra is. Vintage és designer ruhák mellett pazar second hand holmikat kínálnak, mellé kávét, bort, harapnivalót, nézelődni kiállítást, rövidesen mozit is. De azt is szívesen látják, aki két lépés közt egyszerűen csak ücsörögni akar.
Vagyis Schatzi a vándoroké, egy igazi vendégfogadó. Persze nem kawalerowiczi értelemben, inkább Baricco Tengeróceánját idézi színeiben, tiszta, de nem egyszerű vonalvezetésében, otthonos keresetlenségében, ami kerüli a túlzást, remek érzékkel nem mímel intimitást.
A lányok jól feladták a leckét a fiúknak, akiknek először is meg kellett érteniük, miről álmodoznak, azután ki kellett találniuk, hogyan viszik be ezt a sok mindent abba a csinos, lépcsővel tagolt, de kicsi térbe, amelyet kinéztek maguknak.
A fehér és a fa árnyalatai adják a keretet. A fogasokon sorakozó ruhák belesimulnak az összképbe, mintha valaki épp levette volna, vagy épp fölvenni készülne egyiket vagy másikat. Ami mozgatható, mozog is: semmit sem kell kerülgetni, arrébb vihető, odébb tolható. Ez szűk térben jó megoldás feszengés ellen. Egyedi lámpák (Lumoconcept) és virágtartók (Architecture Uncomfortable Workshop) szí-nesítik és tagolják a teret, melynek arculatát Filkey Áron készítette.
Szöveg: Flóri Anna
Építész: Bajor Ádám
Építész munkatárs: Oroszlány Kata
Grafika: Filkey Áron
Világítás: Jánosi András (Lumoconcept)
Fotó: Dömölky Dániel
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/8-as lapszámában.
Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 124 - 2015/8. lapszámában
A lapszám tartalmából:
Kettőpera stúdió, Villa di Gioia, ikerház, Láris Barnabás, Zooevolucio 2014-2015, debreceni Járásbíróság, DECO melléklet
Megnézem Előfizetek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
