120
2015/04 LAPSZÁM

Interjú Börzsei Tamás, Nagy Nándor, Szabó Bulcsu és Szakál Andrea építészekkel (Blokk Építész Műhely)

• Szöveg: Farsang Barbara
• Olvasási idő: 2 perc

A TÉR KÖZ pályázat egyik kiemelt projektjeként megvalósuló pesterzsébeti Hullám Csónakházak és környezetének revitalizációja egy sport és turisztikai célú, több ütemben megvalósuló komplex fejlesztés, amely a századforduló után népszerűvé vált kis-dunai üdülőközpont újraélesztését tűzte ki célul. Az első ütemben felújításra kerülő III. Csónakház alapkőletételére 2014. október 9-én került sor.

Hol tart most az építkezés?

BT: Ezekben a hetekben (az interjú május közepén készült - szerk.) készül el a III. Csónakház, amelyben étterem, különtermek és fedett-nyitott közösségi terek kapnak helyet. Reményeink szerint még idén ősszel átadásra kerül a Fogadóépület, a Parti büfé és a zöldfelületek egy része; közösségi kerttel, vizes játszótérrel, illetve a parti sétány, stégek részleges rendezésével. A hosszú távú elképzelés szerint a csónaktároláson túl lesznek majd szállások, táborhelyek és további közösségi funkciók is, mint edzőterem, oktatási központ tankonyhával, szaunák, kerti és parti építmények, grillezők, valamint egy kávézó-kilátó egység. A Hullám Csónakház története egészen az 1920-as évekre nyúlik vissza, amikor még Somody Ödön csónakháza és sporttelepeként volt közismert, mint Magyarország egyik legnagyobb területű és befogadóképességű evezős komplexuma. A csarnokok építészeti megjelenése is különleges, stílusuk teljes mértékben igazodott a múlt század elejére jellemző, Európa-szerte épülő üdülő- és fürdőépületek jellegzetes arculatához.

NN: Ez a múlt századi „svájci” irányvonal a XVIII. század végének preromantikus korszakára vezethető vissza, amelynek szinte utolsó képviselőiként épültek fel a pesterzsébeti és a római-parti házak. Az első épületek egyszerűbb, szerényebb kivitelezésűek voltak, később viszont a nagy érdeklődésre való tekintettel, az új tömegek már fa-tégla szerkezettel épültek, nagyobb és díszesebb kialakítással, emeletes fejépületekkel kiegészülve. A Duna felől a fejépületek, a romantika jegyében, a svájci chalet-kat idéző lombfűrészes ornamentikájú, zöldre mázolt fadíszítéssel készültek, míg maguk a csarnokok sokkal puritánabbak, szerkezetük azonban a régi mesterek, egykori ácsok remek munkáját és szakértelmét dicsérik.

A ’90-es évek elején kezdődő elnéptelenedéssel a rendkívül sokrétű, és izgalmas vízparti élet elcsendesedett. A revitalizáció hosszú távú célja, nem csak az épületek felújítása, átalakítása, hanem egy végiggondolt átfogó program segítségével az erzsébeti Duna-part újraélesztése. Milyen jellegű fejlesztések várhatóak ezen a téren?

SzB: A jövőbeni hasznosítás sikeressége érdekében fontos a környéken aktívan működő civil szervezetek bevonása, igényeik felmérésére, programjaik integrálása. A Duna ezen ága a zsilipes szabályozásnak köszönhetően közel állandó vízállásúnak mondható. Ez a legtöbb vízi sport és kikapcsolódás számára kedvező, így a csónak és hajótulajdonosok mellett a környék többi lakosa előtt is megnyílnának a csónakházak és az egyéb új közösségi terek kapui. 

SzA: A három csónakház helyi védelem alatt áll, építészeti és kulturális értékük jelentős, mivel alig maradt fenn ilyen jellegű működő létesítmény hazánkban. Az eredeti rendeltetésük szerinti helyreállítás a megváltozott igények miatt nem lehet teljes, így a működés és a fenntarthatóság biztosítása új funkciók kiegészítését tették szükségessé. Ezek a beavatkozások ugyan némileg alakítják a csónakházak struktúráját, azonban végig törekedtünk arra, hogy a főbb karakterek megváltoztatása nélkül a mai kor nyelvezetét tükrözze a végeredmény.

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/04-es lapszámában.