Kreinbacher Birtok a Somló hegyen.
A szerkesztőségi munka sem mindig szervezhető halálos pontossággal. Valahogy így történhetett, hogy az első képsorozatok külföldi honlapokon történt publikálása óta eltelt három év során még nem mutatta be magazinunk Ekler Dezső építész somlóvásárhelyi mesterművét, a Kreinbacher Birtokot. Most a szállás és vendégfogadó épületek bemutatása történik a következő oldalakon, ám a látogatás emocionálisan olyan erős nyomot hagyott, hogy a szeptemberi lapszám kapcsán biztosan visszatérünk a helyszínre.
E sorok írója alaposan ismeri a birtokról készült összes építészeti fotósorozatot, ráadásul két éve úgy hozta az alkalom, hogy autóval elrobogott, a főútról lefordult, szaladtában a kerítésen kívülről megnézte ezt a lenyűgözően erőteljes építészeti világot. Noha most elsősorban a bevezetőben említett részek belsőépí-tészetéről fogunk beszélni, ám az építészeti tervezést és megvalósítást koordináló Kása Zsolttól olyan alapos kritikai beavatást nyertünk, hogy néhány mondatot mégis csak megejtenénk a pezsgőpincészet és borászat főépületeiről.
Ekler borászati épületei saját narratíva mentén elemezhetőek, Disznókőtől Győrújbarátig a műfaj sajátos belső összefüggések mentén formálódott, vált egyedivé. Kiindulásképpen itt a domborzat, a Somló hegy topográfiája, a Pannon tengerből visszamaradt bazaltkúp különös szín- és formavilága, a vulkáni tevékenység nyomainak szerkezeti kapcsolatai érdekelték a tervezőt. Kedvenc metaforáját, szubjektív építészeti mitológiáját újragondolva értette meg és nagyította fel azokat a gázbuborékokat, amik a megszilárdult lávafolyások belsejében alakítottak ki formákat.
A szürke vasbetonvilág hihetetlen ívei, a borászatot, pezsgőpincészetet és érlelőt összekötő föld alatti szintek kerek, szögletes áttörései ezeknek a megszilárdulás előtti pillanatoknak a felnagyításai, építészeti átiratai. A bevilágítók sejtelmes fényeiben kibontakozó súlyos formák szinte teljesen elvonják a figyelmet a borászat technológiai részleteiről. Annyira erős hatással van ez a betonuniverzum a látogatóra, olyan sok részlet, áttörés, átkötés, átmetsződés, átlátás, tektonikus elem és felület köti le a figyelmet, hogy ebből a dramaturgiából már-már jólesően ragad ki a hosszan kinyúló, konzolosan kifüggesztett, nagy ablakfelülettel a végén megnyitott kóstolóterem, hogy aztán visszamerülve a pincészet „bazalt-beton világába” újabb részlegeket ismerjünk meg.
Lenyűgöző, az érzékeket színültig megtöltő utazás ez az építészet mélyrétegében. Zakatolnak a gondolatok, ahogyan az agy próbálja minél árnyaltabban, okosabban befogadni a látványt, az árnyékokat, a formákat, a felületeket. Minderre a lelkesült leírásra azért volt szükség, hogy az olvasó megértse az ugyancsak Ekler által tervezett szállás- és irodaépületek belsőépítészeti karakterét: a korábbi ütemekben az építész partnereiként a borászat irodai terein dolgozó Biva Inspiration munkatársai a szálláshely és közösségi terek formálása során érdekes kontrasztot formáltak. Történik ugyanis, hogy a borászati terek bejárása valóban megterhelő szellemi kirándulás, ami után jólesik egy olyan bútorzatú, léptékű, formavilágú, megvilágítású térbe érkezni, ahol könnyebben megélhető, azonosítható, könnyebben befogadható vizualitás kulcsait adják át nekünk.
A vintage elemekből, a borászat kisüzemi világához illő indusztriális alkatrészekből összeszerelt recepciós és kiszol-gálópult, a skandinávosan elegáns, szürke-bordó színezésű leülő-sarkok, hosszú étkezőasztalok, faszékek – egy sor olyan részletből állnak össze, amit kedvtelve azonosít és fürkész a szem. Az absztrakt építészeti mindenség után egyfajta játékosan kreatív, ugyanakkor a vidéki élet formakincsét is megjelenítő berendezésről van itt szó, ahol egészen meglepő tárgytársítások fedezhetőek fel. Így nem meglepő, hogy az antik tornatermi lóból asztal lesz, a kisebb asztalokon feltűnnek a kis pincészetek préseinek menetesszárai. A tervezési koncepció szempontjából az egyik fontos elem volt a szürkeség gondolata, illetve a játék a homogenitással. A bazaltszürke előterében az ember, a vendég válik „színné”.
Így végül a szürke szín egységesen mindenre ráfeszíthető, legyen az textil, bútor vagy falszín, amit a bordó és kék tudatos használatával bontanak meg a tervezők.
A közösségi terek után vessünk néhány pillantást a külön épületrészekben található, teraszokkal a szabadra, a mezőre nyitott szobákra. Érdekes, hogy a borászati szálláshelyek belsőépítészeti artikulációinak nincsenek valódi történeti előképei, a pince viszonylag mindig közel volt a tulajdonos állandó lakhelyéhez, tehát szállást, vendéglátást a lakóhelyén oldották meg, nem külön épületekben, külön szálláshelyeken. Így a Kreinbacher Birtok szálláshelyei esetében a tervezőknek és megbízóknak egy előkép nélküli világot kellett megteremteniük, amit a faburkolatok, fabútorok, az acél elemek, falfestések és textíliák gondos megválogatásával sikerül is.
Végeredményben a birtok építészete és designja sokrétegű, komplex világot alkot, ami egy sikerült cuveé, vagy egy nemes pezsgő kóstolása közben is átélhető.
Egészségünkre!
Projektigazgató: Kása Zsolt
Fő-építésvezető: Balogh Tamás
Projektmérnök: Dominkovics Imre, Borbély Tamás
Belsőépítész: Lőrincz Szilvia, Mikics András (Biva Inspiration)
Építész, belsőépítész munkatárs: Makó Bernadett
3D látványtervezés: Koller Szabolcs
Falgrafika: Hegedűs Babett (Color Brigade)
Szöveg: Martinkó József
Építész: Lőrincz Szilvia, Mikics András
Fotó: Juhász Bogi
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/5-ös lapszámában.
Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 121 - 2015/05. lapszámában
A lapszám tartalmából:
Sorsok Háza, Sou Fujimoto, kilátó Galyatetőn, Lauder Óvoda
Megnézem Előfizetek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
