Amolyan szigetfélének hat ez a néhány utca Rákosfalván, ihletett hely ez, távol budai eleganciától, pesti polgárlakástól. Jó nyersanyag.
Amolyan szigetfélének hat ez a néhány utca Rákosfalván. Távolról sem Mátyásföld, de egy-egy takaros momentum mégis megragadja a figyelmet. Később hallom, hogy a közeli lakótelep építése miatt egyetlen hullámban lakták be ezt a beépítetlen részt sváb származású családok a hatvanas, hetvenes években. Érdekes osztású, sehol sem jellemző telkeken épített ki nagyobbat, ki kisebbet. A végeredmény felől nézve ihletett hely ez, távol budai eleganciától, pesti polgárlakástól. Jó nyersanyag.
Régi kapcsolat ez megrendelő és építészek között. A munkacsoport.net alkotói egy lábakra emelt akarattyai nyaralóval robbantak be a hazai kortárs építész élvonalba, amit ugyanannak az építtetőnek a felkérésére néhány évvel később egy soklakásos társasház, a Komocsy-ház követett (OCTOGON2010/8). Nem lehetett tehát nehéz döntés, amikor a megbízó egykori családi ikerházuk átépítéséhez keresett tervezőket. Az eredeti koncepció lapján a magasföldszint, jellegzetes tűzfallal elválasztott két egykori lakásának eladása a megbízó saját tető alatti, nagyvonalú lakásának forrását teremtette volna meg. A projekt sikerét illusztrálja, hogy végül az így immár háromlakásossá fejlesztett társasház mindhárom lakrészére akadt vevő.
A környék sváb hagyományairól a bevezetőben már volt szó. Az építészek elmondása szerint végül ez az etnikus momentum vezette rá őket arra, hogy faszerkezeteket jelenítsenek meg a homlokzatokon, vagyis a belső homlokzat, illetve a külső lépcsőházak fegyelmezett, feszes lécezése ebből a forrásból ered. Külön vegyük észre, hogy a ház oldalához tapadó külső lépcsők morfológiája, formaalakítása mennyire épületszerű végeredményre vezet. Olyan épületelemek ezek, amelyek kidolgozottságuk és formálásuk okán szinte önálló életre is kelhetnének. Egyébként a fa, mint szerkezeti elem megjelenik az emeleti lakás tetőszerkezetében is. Egyfajta főfalakon támaszkodó csarnokfedés átiratát látjuk itt, ami révén a lakótérben nem láthatóak tartóelemek, vagyis a mintegy 180 négyzetmétert pusztán a térben álló, de nem körüljárható funkció-dobozok szervezik. Ezen dobozok közül vannak galériaként szolgálóak, amik felett a bevilágító derengő fényt ereszt a lakótérbe. A tervezők nem először jegyzik a belsőépítészetet is. Ráadásul ebben az esetben is biztos kézzel tervezték be azokat az elemeket, lépcsőket, ajtókat, amiket az asztalos valóban szépen tudott elkészíteni.
Végezetül még egy mondat az utcai homlokzat kapcsán. Itt a tolóárnyékolók és az eresz nélküli kialakítás, a visszafogott homlokzati plasztika szép, logikus, jól olvasható, racionális, tömör végeredményre vezetett, amit nem tudok másképpen értelmezni, mint egyféle elkötelezett gesztusként a hely hagyományai iránt.
Szöveg: Martinkó József
Építész: Bulcsu Tamás, Fortvingler Éva DLA
Fotó: Bujnovszky Tamás
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2013/06-as lapszámában.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
