Az OCTOGON helyszíni beszámolója Ausztria legmagasabb épületéről.
Szöveg: Szépvölgyi Viktória
Építész: Dominique Perrault
Fotó: Michael Nagl, Walter Sieberer
Kigurították a betonra a vörös szõnyeget, pingvinruhás hadsereg kaviárral és pezsgõvel köszöntötte az érkezõket. Biztonsági õröket megszégyenítõ szigorral ellenõrizte az érkezõk névsorát a megbízott német sajtóosztály, a megnyitóra Magyarország képviselõjét fanyar mosollyal engedték be, nahát Ungarn. Jogos a felhajtás, néhány másodpercen belül 250 méter magasan Bécs polgármestere, a Stephansdom papja, Dominique Perrault, Buzz Aldrin a második ember a Holdon, és szeptember 11 kapcsán az év emberévé választott Giuliani várta az érkezõket. Az este során az asztronauta elmondta, hogy mi köze az építészetnek a Holdbázishoz. Átadták Ausztria legmagasabb épületét. Alább az OCTOGON helyszíni beszámolója.
10 éves elõkészítés után, 2014. február 26-án átadták a Donau City (DC) Tower 1 épületét, Ausztria legmagasabb házát. 250 méterig nyújtózva, 60 emeleten várja a látogatókat a színes üveggel burkolt felhõkarcoló. A félnapos ünnepségen elhangzott, hogy mit gondol New York ex-polgármestere a magas házakról, miben látja Perrault az újdonságot, hogy érezte magát 1969-ben Buzz Aldrin és mire büszke a bécsi polgármester. A sziporkázó programot a Stephansdom papjának meghatott avató szavai zárták, rövid bibliai idézettel, valamint egy rezesbanda, akik osztrák sramlival szórakoztatták a skybarban lazacozó nemzetközi társaságot. Nem vitás, ez egy politikai értelemben is lényeges beruházás és közben 250 méterrel közelebb kerültünk a Jóistenhez.
Az 1960-as években Bécs vezetése kiválasztotta az Új-Duna keleti partján fekvõ „Brett’l dorf” (deszka falu) névre keresztelt, leginkább szemétlerakóként használt területet egy új, modern városrész helyszínéül. Számos alkalommal árvíz tette élhetetlenné korábban ezt a szakaszt, miként más Duna menti területet Bécsben. A problémát az 1870-es években kezelték elõször, amikor az Alte Donau-t holtággá alakították, bár árvízzel késõbb is küzdött a város, csupán 1988-ra sikerült stabilizálni a helyzetet, többek között az Új-Duna ág kialakításával. Ennek mentén található az említett terület, amelyre 1972-ben született tervpályázat. Az osztrák építész, Johann Staber nyerte el a lehetõséget, hogy megvalósítsa az ENSZ épületeit (azonos a Vienna International Centre elnevezéssel), Y-alakú házak formájában. 1979-re készültek el a beruházás 48 és 120 méter magas tömbjei (néhány helyen 127 méter szerepel), összesen 180 000 négyzetméteren, bennük 4 500 darab iro-dával. Ezekhez kapcsolódóan született, ugyancsak Staber munkájaként 1983 és 1987 között az Austria Center Vienna konferencia központ.
Az 1990-es évek közepétõl Donau City-ként megnevezett terület újabb érkezõket fogadott: 1998-ban Wilhelm Holzbauer 113 méter magas Andromeda-Tower magasházát, 1999-ben Hans Hollein négy emeletes Volksschule Donaucity iskolaépületét, majd 2000-ben Heinz Tezar emblematikus, de léptékében annál érthe-tetlenebb, apró, fekete, lyuggatott homlokzatú Donau City templomát. 2000-ben a mára sztárépítészekké avanzsált Delugan-Meissl duó 110 méter magas, semmitmondó Mischek Tower lakótornya épült meg, 2001-ben pedig Heinz Neumann óriásra nõtt, panelházpárra emlékeztetõ, 100 méteres Ares Tower, valamint Thomas Feiger 140 méteres (Internationales Zentrum Donaustadt) irodaházait avatták fel. A sor 2002-ben kibõvült Harry Seidler búbos banka fejes, 150 méter magas Hochhaus Neue Donau toronyházával és Wohnpark Neue Donau 550 lakásos, 8 emeletes „kaszárnyákból” álló lakóparkjával. 2003-ban Ernst Hoffmann 50 méteres high-tech Strabag-tower irodaháza, 2004-ben Hans Hollein és Heinz Neumann 89 méteres, a környezõ blokkok közül tektonikus játékával kimagasló Saturn Tower irodája, végül 2005-ben Wilhelm Holzbauer és Sepp Frank 75 méteres, pengefalas Tech Gate Vienna irodaház-laboratórium épülete született meg.
Az így „komplettírozott”, belvárostól elszigetelt, de több tízezer embernek munkahelyet adó zárvánnyal kapcsolatos városvezetõi zavar mindvégig érezhetõ volt az elmúlt 30 évben. Felismerve az óriási ingatlanállományban rejlõ potenciált, Ausztria és Budapest közösen beadta jelentkezését az 1995-ös expo közös megrendezésére, amelynek központi helyszínéül szolgált volna az új negyed. 1992-ben, az elutasítást követõen a WED AG ingat-lanfejlesztõ felkérte Krischanitz és Neumann építészeket egy új beépítési terv készítésére. És itt kezdõdik valójában a történet Perrault szempontjából, illetve állt meg további intézkedésig 20 évre, miközben gombamód nõttek ki a földbõl a fent említett tömbök.
2002-ben pályázatot hirdettek a 17,4 hektáros Vienna DC Donau-City, mint Ausztria legnagyobb ingatlanfejlesztésének ígérkezõ beruházás teljes telkének – de leginkább a beépítetlen 1/3-nyi terület – hasznosítására. Ennek gyõzteseként került ki Dominique Perrault toronyterve a verseny-bõl, valamint a környezõ sétányra benyújtott javaslata és a vízparttal összeköttetést biztosító terasz-ötlete. Az egyeztetések a „válságig” elhúzódtak, ami lelassította a beruházást, így az építkezés csak 2010-ben indult meg, a pályázatiakhoz képest jeletõs módosítá-sokkal készültek el a látványtervek. A legkomolyabb eltérés – a terasz kialakításának „takaréklángon” való megvalósítása mellett – az egyik épület teljes elhagyása volt. Perrault lényegében kettétépett egy monolittömböt, a két blok-kot egymással szemközt helyzte el, csupán a jobb oldali olyan messze került, hogy azóta se találja senki. Az ingatlanfejlesztõ bevallása szerint 2 év múlva visszatérnek rá, hogy megtalálták-e. De nézzük, hogy a prominens vendégek milyen véleményt fûztek az átadóhoz!
Rudy Giuliani, a brit királynõ által lovaggá ütött, 1993-ban, majd 1997-ben megválasztott New York-i polgármester mege-rõsítette, hogy New Yorkot a felhõkarcolók definiálják és gyermekkorától szereti a magas épületeket, közelükben nõtt fel. Arról, hogyan fér össze a régi és az új, a követke-zõt mondta: „Elképzelhetetlennek tartom, hogy Bécs belvárosában emelkedjenek fel-hõkarcolók, hiszen túl sok itt az érték. New York esetében máshogy alakult ez a fej-lõdés. Nálunk a régi épületeket elrejtik a magasházak. New Yorkban található a legtöbb felhõkarcoló a világon, 50 olyan ház áll, ami 200 méternél magasabb. Hongkong a második a listán 43 felhõkarcolóval. Chicago a harmadik 19-cel. És 10 olyan épületünk van, a nemrég átadott Freedom Towerrel (a World Trade Centert helyettesítõ torony) együtt, ami 250 méternél magasabb. Ezeket az ikonokat messzirõl látod, meghatározzák a város arculatát, sziluettjét. Egy város kontúrja mûalkotás! Fontos abba is belegondolni, hogy New York vagy Chicago építészete nem tervezetten alakult így. Senki nem határozta meg 100 évre elõre, hogy melyik helyszínre melyik felhõkarcoló kerüljön, és az milyen magas legyen. Ez a kompozíciós elv inkább egy festményre jellemzõ. Olyan emberek hozták létre ezeket az épületeket, akik versenyre keltek egymással.”
Bécsre visszatérve a következõ tanáccsal zárta gondolatait: „A leginkább helytálló és izgalmas megoldás az, ha egy új Bécset fejlesztenek, a belvároson kívül, mert így mindenbõl a legtöbbet lehet kihozni. Persze mi is szembesültünk azzal a problémával New Yorkban, hogy a régi házak egy része használhatatlan azokra a funkciókra, amit a jelen megkövetel tõlük. Új házakat kellett építenünk, amelyek megfelelnek a modern kommunikációs és irodai igényeknek. És ez a ráeszmélés elindított egy folyamatot, olyan trendi házak születnek, mint amiben most itt vagyunk, ez pedig oda vezet, hogy megszületik egy kreatív, új városrész, amit nagyon jónak tartok. A felhõkarcolók a modern katedrálisok! A középkorban mindenki katedrálisokat épített, hogy közelebb kerüljenek Istenhez. A felhõkarcolók ugyanezt a célt töltik be. Különösen a szeptember 11-i események idején gyakran hangoztattam, hogy segítsek a városom lakóinak felülemelkedni a nehézségeken: »Ha felfelé nézel, a jövõbe tekintesz! Ha felnézel, akkor a lelked is felmagasztosul!« Ha nem tévedek, Bécs populációja közel 2 milliós, ehhez tartozik még az agglomeráció, ami ennél is nagyobb szám lehet. Feltétlenül szükségesek a nagy házak ahhoz, hogy alkalmazkodj egy ilyen méretû populációhoz, hiszen ezzel rengeteg új munkahelyet teremtesz – gondoljunk például azokra, akiket arra alkalmaztak, hogy ezt a házat felépítsék. Aztán vegyük azokat, akik mûködtetik, illetve a gazdaság minden szintjét, szereplõjét. Egy nagyvárosban minél többel rendelkezel, annál aktívabb a gazdaságod! Ezeknek a házaknak az a jelentõsége, hogy hozzájárulnak egy város definiálásához és arculatához. Nagyon tetszik, hogy Bécs egy új várossá kezd válni, az Új Béccsé!”
Buzz Aldrin, asztronauta, Neil Armstrong társa az elsõ holdraszálláskor, váratlan és különös vendég volt a megnyitón. A fel-hõkarcolók és az ûrutazás különbségérõl a következõket mesélte: „A magasság megélése azon múlik, hogy miben ülsz és hogyan jutottál az adott helyre. Az ûrrel kapcsolatban Buckminster Fullertõl azt tanultam meg, hogy kimegyünk és visszajövünk, ami alapvetõen más, mintha fel- és le mennénk, hiszen a mozgás iránya azon múlik, hogy légkörön belül vagy-e. Ha egy ilyen házban ülünk, az olyan, mintha egy hegyet másznánk meg. Körbetekinthetünk innen, mint a csúcsról.”
Megosztotta azt a mûhelytitkot is a jelenlévõkkel, hogy az ûrkutatásban az építészet teljesen más tartalommal bír: „Az ûrkutatásban azt a kifejezést használjuk, hogy építészet (architectural), de ez alatt nem házakat értünk, hanem azokra a komponensekre, amelyek ahhoz szükségesek, hogy elszállítsunk valakit valahová. Megterveztem egy nemzetközi holdállomás irányító központot, ami az információ eljutását szolgálja a Hold távolabbi pontjairól ide a Földre, különösen, ha holdjáró robotok vannak kint. 6 különbözõ országnak segítettem, hogy kijussanak – ebben az építészeti értelemben – aminek része, hogy az új elemek megfelelõ helyen és módon landoljanak, csatlakozzanak ehhez a holdállomáshoz, a modulok közötti információáramlás mûködjön, a számítógépes kapcsolat létrejöjjön és energiahálózatba kapcsolódjanak.”
Arról, hogy milyen jövõt jósol az űrkutatásnak, és hogyan élte meg 1969. július-augusztusát természetesen minden jelenlévõ hallani akart: „Az idõ elõrehaladtával egyre kijjebb akarunk jutni. Az a meggyõzõdésem – ha ez késõbb történik is meg, nem az én életemben –, hogy képesek leszünk a fénysebességhez közeli sebességen utazni, a Marson kolóniákat telepíteni és csillagról csillagra kirándulni. Becsléseim szerint 2040 körül léphet ember a Marsra. ’69 olyan volt, mint egy hosszú utazás. Megérkeztem Houstonba, felvett egy kormányzati JET, elrepültünk Floridába, aztán bérelnem kellett egy kocsit, amivel a kilövõállomás körzetébe hajtottam. Ott kormányzati teherautó várt, az vitt el a rakétához. Felmentem a tetejére, kilõttek, megérkeztünk a Holdra, és a kilövés után 8 nappal már az óceánban lebegtünk. Egy helikopter jött értünk, karanténba helyeztek, majd átszállítottak Hawaiira, Pearl Harborban felraktak bennünket egy katonai szállítógépre és augusztus közepéig hosszas vizsgálatoknak vetettek alá, csak azután szabadulhattunk. Mindezért 33,34 USD összeget kaptam, ami az autóbérlésre volt elegendõ. Persze volt kormányzati kaja, pláne az űrben, egy szavunk nem lehetett (teszi hozzá nevetve). Amikor kiengedtek, 45 napon át folytattuk az utazást a világban, királyokkal és királynõkkel találkoztunk, adott a kormány egy listát, ami a kötelezõ helyszíneket és idõpontokat tartalmazta. A Holdról visszanézve a Földre – bár ezt már az idõ-járásjelzõ mûholdas felvételekbõl Önök is sejthetik –, sok kéket láttam, barnákat és zöldeket, a földrészeket is nagyjából. A sarkköröknél igen felhõs volt. Az Omega óráinkról tudtuk, hogy mennyi az idõ Houstonban, de a Föld napsütötte és árnyékos oldala is látható a Holdról. Az ûrturizmus ma már létezik, kimehet bárki megnézni, de én inkább arra készülök, hogy 2014 novemberében egy expedíció keretében elmenjek a Déli-sarkra.” – tette hozzá a 84 éves űrhajós, aki tiniket megszégyenítõ frissességgel vett részt a programon.
Az ingatlanfejlesztõ WEP GE vezetõje, Thomas Jakoubek elmondta, hogy a 300 millió eurós beruházás több okból is egyedülálló Ausztriában, nem csak az épület magassága, de ökológiai lábnyoma szempontjából is. A legzöldebbek közé tartozik, LEED-minõsítéssel tüntették ki, a frankfurti New Deutsche Bank torony 55%-ához viszonyítva 76%-os energiahatékonyság jellemzi. Egyéb technológiai megoldások mellett a házban található 30 lift – ami 6 métert tesz meg másodpercenként –, amelyek a használat során keletkezett energiát visszaforgatják.
Michael Haupl, Bécs polgármestere a Duna menti területek fejlesztésében kulcs jelen-tõségûnek nevezte a beruházást, továbbá kiemelte, hogy a mellett, hogy büszkék a történelmi városrészre, szándékukban áll Bécs peremkörzetének fejlesztése és modernizálása. Ennek kiemelkedõ példája a Donau City területe, ami további beruházások elõtt áll, és kifejezte abbéli reményét, hogy 15 éven belül ennél magasabb ház is állni fog Bécsben.
Komoly urbanisztikai kérdéseket vet fel a Donau City területe és az új Perrault-to-rony szerepe mindebben. Egyfelõl, a javarészt irodákkal benépesített terület – hiába a két lakófunkciójú épületegyüttes és egy általános iskola – inkább szellemváros esténként, hiszen a számok nincsenek egyensúlyban egymással. Küszöbön áll az A01 iroda DC 1 toronnyal átellenben felépítendõ, 150 méter magas, penthouse lakásokat ígérõ tornya, és igaz, a komfortos U1 metróval csak öt megállóra van a belváros, mégsem látszik megvalósíthatónak Perrault álma a városon belüli mobilitás felszámolásáról, hiszen az itt álló tömbök egyazon funkcióra épültek, ami leginkább az irodai használatot támogatja. És ha mégis sikerül, vajon milyen következménye lesz, ha az európai városok egymástól elszigetelt területekre esnek szét? A fejlesztési terep meglévõ elemeit szemlélve, Donau City inkább egy ázsiai túlnépesedett város káoszát mutatja, mintsem a logika mentén épülõ, jól tervezett osztrák modellt. Persze, ebben is vannak megbicsaklott esetek, mint a St. Pölteni kormányzati negyed vagy Hans Hollein posztmodern kézjegyei, akár a Stephansdommal szemközt. Kevés ahhoz a rendelkezésre álló oldalak száma, hogy ennek minden szintje felett pálcát lehessen törni, de ha másban nem is, abban mindenképp igazat kell adjak Perrault-nak, hogy a DC 1 torony magányos farkasa lett e zavaros területnek. Ahhoz hogy ne arrogáns ikon legyen, meg kell teremtenie saját riválisait – miként Giuliani szerint ez New Yorkban is történt.
Az épület beosztása:
-4 szint parkoló és pince, a földszinten a sétányról külön bejárat a lakó- és irodacélú helyiségekhez, valamint szintén külön bejárat a hotelhez és boltokhoz, a Duna oldaláról pedig a taxival érkezõknek szintén egy. Az elsõ két emeleten lobbi és konferenciaterem található, a második emelettõl wellness helységek. A spanyol tulajdonú Melia Hotel az elsõ 15 szintet foglalja el a házból, ezt követi két emeletnyi gépészet. A 41. emeletig sorakoznak az irodahelységek, melyeket újabb két szinten ismételten gépészet követ. Az 52. emeletig megint irodahelységek egymás utáni sora, majd négy szint duplex loft-lakás és végül az 57. és 58. emeleteken a skybar.
Tervezõ: Dominique Perrault
Munkatársak: Hoffmann & Janz Architectes
Bruttó összterület (az I-es toronyra vetítve): 90 400 m2
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON 2014/3 -as számában
Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 111 - 2014/03. lapszámában
A lapszám tartalmából:
\r\n\r\n
Az Octogon magazin 2014/3-as számában gazdag külföldi válogatást közlünk Portugáliától Hollandián át Ausztriáig. De új irodai, és budapesti vendéglátó-ipari terek is reflektorfénybe kerülnek.
Megnézem Előfizetek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
