Akad, aki szívből utálja az ócska kacatokat, mások meg semmilyen emléktől nem tudnak megválni, sőt, még gyűjtik is a kiszolgált tárgyakat. Utóbbiak közé tartozik a Szupernova Design csapata is.
A régiségek senkit nem hagynak hidegen. Akad, aki szívből utálja az ócska kacatokat, mások meg semmilyen emléktől nem tudnak megválni, sőt, még gyűjtik is a kiszolgált tárgyakat. Utóbbiak közé tartozik a Szupernova Design csapata, akik Őriszentpéteren olyan pihenőhelyet építettek maguknak, ahol másfél évtized alatt felhalmozott gyűjteményük legbecsesebb darabjai is helyet kaptak.
A nagyvárosi nyüzsgés és rohanás után valamilyen nyugalmasabb helyre vágyunk időnként. Az évi rendes nyaralásokon túl mindenkinek más-más tájegység jelent egyet a tökéletes kikapcsolódással, feltöltődéssel. A Szupernova Design tervezői, Szkladányi György és Szabó Gábor például a családjuk révén az Őrséghez kötődnek. Nem csoda, ha lelkesen vágtak bele a közös projektbe. Egy helyi újságban találtak rá az eladó parasztházra, amelyet végül önkormányzati árverésen vettek meg.
Vidéken a házakat sokszor a benne lakókról nevezik el, esetükben is ez történt. Húsz évig egy idős roma néni élt itt, aki a helyiek szerint Mahátma Gandhira, India hajdani politikai és spirituális vezetőjére hasonlított. Innen ered a szokatlan „Gandi-ház” név. Mivel az őriszent-péteriek semmi kivetnivalót nem találnak az efféle azonosításban, a postás, a boltos, a mesteremberek a mai napig így ismerik a házat. A folytonosság és a manapság divatos fenntarthatóság szép példája az átalakítás. Bár a főfalak kivételével az összes falat és a födémet elbontották, megtartották a régi vályogház karakterét és eredeti beosztását. Szerencsére a falak szárazak voltak, alkalmasak arra, hogy tovább szolgálják az új tulajdonosokat. A kibontott vályogot elvitték a falubeliek, hogy azzal tapasszák újra gerendaházaik falát. Víz és csatorna nem volt a régi épületben, ezért a mai kor igényeihez igazodva be kellett vezetni. A munkálatok alatt előkerült ún. „kódisállást” (bejáratot) egy új bejárat kialakításával jelenítették meg. Ahol korábban a konyha volt, oda került a fürdőszoba, jobbra-balra szobákat és az új konyhát alakították ki. A jó hőszigetelő vályogfalaknak köszönhetően hűvösebb időben egyetlen Jotul vaskályha biztosítani tudja a meleget.
A Szupernova saját maga megbízójaként a szokásosnál szabadabb keretek között dolgozhatott, időkorlát nélkül mindent alaposan megfontolhattak. Tervrajzot vagy látványtervet nem készítettek, ezzel szemben kivitelezés közben folyamatosan változtatták a részleteket, egészen a végső állapotig. A tervezést néhány főbb szemponthoz igazították: fontos volt, hogy a nyaralóban egy nagycsalád (5-6 ember) kényelmesen elférjen, szerették volna az elmúlt másfél évtizedben gyűjtött tárgyaikat beépíteni, illetve jobbnál jobb ötleteiket megvalósítani. Ahogyan azt korábbi munkáiknál megszokhattuk, a belső és külső terek kialakításánál az újrahasznosított anyagok, bútorok kaptak főszerepet. Megtartották és restaurálták az eredeti ablakokat és zsalugátereket, a lebontott fa födémből teraszburkolat készült. Modern kontraszt az Ivanka burkolat – amelynek rajzolatára rímelnek a falra akasztott tükrök hullámos keretei –, illetve a fürdőben a középre állított, szép vonalú kád és a felső bevilágító ablak.
Bútoraik többsége szintén régi darab, jó néhányat még a nagyszülőktől örököltek. Ezek egy részét változatlanul hagyták, más részét újragondolták, átfestették. Jól megférnek az IKEA-ból válogatott berendezési tárgyak mellett. Elsőre olyan a ház, mint egy skanzen, azután a tekintetünket megragadják a sokszor meghökkentő részletek. Itt minden átlényegül. A Szupernova régiségei mintha múzeumban kiállított darabok lennének, megfigyelésünk tárgyai, amelyek összességükben teljesen egyéni, összetéveszthetetlen stílust hoznak létre. Még az önmagukban giccses vagy legalábbis vitatható esztétikai értéket képviselő tárgyakat is képesek zseniálisan újraértelmezni. Az egész belső tér vibráló, csillogó, színes darabkákkal kápráztatja és szórakoztatja a szemlélőt, akár egy kaleidoszkóp. Rájövünk arra, hogy az üveghalak nem is rondák és milyen jól mutatnak csillárként összerendezve. Szinte hihetetlen, hogy pusztán az üveghalakból kb. 500 darabos gyűjteménnyel rendelkeznek. A többi darab is kedves számukra, hiszen mindegyiknek saját története van.
Az agancs a Ferenciek terén, a kisátjáróban működő arab dohánybolt tulajdonosáé, a szentkép a szalézi rend templomi oltárképe volt, az órák a MÁV-székházból valók. A hulladékgyűjtő a budapesti XII. kerületi bezárt pártóvodából, a Páduai Szent Antal szobor a városmajori kistemplomból, a „filmszinház” felirat az aszódi tűzoltóság padlásáról került az Őrségbe. Időkapszulaként őrzik a múlt egy-egy darabkáját. Aki olyan szerencsés, hogy ellátogathat ide, talán még tárlatvezetést is kaphat az itt lakóktól.
Szöveg: Petrik Rita
Építész, belsőépítész: Szkladányi György, Szabó Gábor
Fotó: Esterházy Marcell
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/6-os lapszámában.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
