Kontextuális érzékenység. A Holcim Awards fenntartható építészeti világversenyén a fiatal alkotók számára létrehozott „Next Generation” kategóriában díjat nyertél a közelmúltban, ahol a „Szimbiotikus vízszolgáltatás és tájregeneráció” címmel beadott munkád valós problémára kínált megoldást.
Mi is ez konkrétan?
A projekt egyben a diplomamunkám is, amelyet a University College Dublin építész karán készítettem, eredeti címe pedig: „Fa, Só, Víz”. A helyszín az írországi Poolbeg városrész ipari területe, ahol séta-úton és környezetvédelmi területen keresztül lehet kijutni a tengerbe érő 18. századi Great South Wallra. Ez a rendkívüli építőmérnöki létesítmény 4 km hosszan nyúlik a tengerbe, annak idején a világ legnagyobb, mára pedig Európa leghosszabb tengeri falrendszereként tartják számon.
Különlegességének köszönhetően a funkcionális igények mellett népszerű látogató hellyé vált az idők során. Tulajdonképpen innen jött az ötlet egy vegyes használatú infrastrukturális épület megvalósításához, amely az ipari szolgáltatásokon túl, publikus helyként is működik. Dublinban az egyik legszembeötlőbb ellátási probléma az akadozó vízszolgáltatás. A jelenlegi rendszerben nincsenek többletek, így évente többször is, főleg télen, vízkorlátozásokat kell hozni. Elképzelésemben a helyszíni hőerőművekből kieresztett sós víz segít a sótalanítási program megválasztásában. Tehát az épület a környező hőerőművekből kibocsátott hűtővizet hasznosítja újra sótalanítási eljárással úgy, hogy az ivóvíz-előállítás után fennmaradó magasabb sókoncentrációjú vizet a fa struktúra megőrzésére és a környező sós mocsárkert táplálására fordítja. A tetőre tervezett, hőcserével üzemeltetett publikus medencék pedig tovább csökkentik az erőművekből kifolyó víz környezeti hatását.
Milyen főbb szempontoknak kellet, hogy megfeleljen a pályázat?
A Holcim pályázatán alapvetően öt kritérium volt a meghatározó: környezeti, szociális és gazdasági teljesítmény, építészeti kiválóság, valamit átvihetőség. Ezek a vezérelvek mind arra mutatnak rá, hogy mennyire sokrétű lehet egy épület vagy építési folyamat hatása.
A zsűri értékelése alapján a javasolt sótalanító rendszer „költői művé” alakul a tájban, és funkciója mellett az érzékszerveinkre is hatást gyakorol. Milyen építészeti elemekben, anyagokban gondolkodtál?
Az építészetben a változás, és a valamivé válás folyamatát nagyon izgalmas témának tartom, ezért választottam a projekt alapvető komponense közé a természetes fát. Ez egy rendkívül reakcióképes anyag, így elkezdtem szisztematikusan olyan tradicionális fa épületek és tárgyak után kutatni, amelyek egyaránt érintkeznek vízzel és sóval. Ennek kapcsán sikerült megismernem különböző víztoleráns fafajtákat, és a gyakorlatban is alkalmazható működőképes építésszerkezeti csomópontokat.
Miért fontos számodra a fenntartható fejlődés?
Nekem maga a kifejezés átgondoltságot, és egyfajta kontextuális érzékenységet jelent. A beadott pályamunkám pedig alapvetően erre az eszmerendszerre épít.
szöveg:Farsang Barbara
Az interjú nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2014/5. -ös számában.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
