Hétvégi ház Kővágószőlősön.
Napjaink túlépített lakóterei nehezen tudják megoldani testi-lelki felfrissülésünket, egyre többen keresik a pihenési lehetőséget a természet meghitt érintetlenségében. A nemrégiben elkészült kővágószőlősi hétvégi ház esetében is ez történt: egy természeti környezetbe ágyazott, harmonikus építészeti munka valósult meg.
A megrendelő házaspár a hétköznapi rohanás elől menekülve keresett nyugodt pihe-nőhelyet Pécs közelségében. Választásuk a Mecsek déli oldalán fekvő Kővágószőlősre esett, annak római kor óta szőlőtermesztésre használt, üres lankáin találták meg azt a környezetet, ahol új menedékre lelhetnek. A művészetkedvelő tulajdonosok a telek kiválasztása után keresték meg az építészeket, elképzelésük egy egyszerű kunyhón alapult, amely a környező tájat juttatja kitüntető figyelemhez. Ez lett a későbbi „antiépítészeti” koncepció egyik fontos eleme is, ahol a természet marad a legnagyobb érték.
Az építészek a megrendelői igényekhez igazodva egy kompakt tömeget, illetve ehhez kapcsolódó kisebb teraszokat képzeltek el, formai megjelenésben és eltérő anyaghasználattal különböztetve meg az újat az eredetileg itt álló, régi gazdasági épülettől. A megrendelő egyetlen kívánsága fontos szerepet játszott a koncepcióalkotás során: a természet közelségét nagy teraszokkal akarták hangsúlyozni, ezért a tervezők több olyan felületet alakítottak ki a lankás telken, amelyek kapcsolatot teremtenek a kisház éles formai karaktere, és a táj lágysága között. A tervezőknek végül sikerült egy olyan belsőt létrehozniuk, ahol inkább a tájban érezzük magunkat, mintsem attól elzárva. A hatalmas tolóajtók kinyitásával szinte a természet része lesz az épített tér. Az így létrehozott zárt vagy nyitott, fedett külső és belső terekkel az épület használata az állandó változás jegyében történik: elbújás-előbújás a különböző érzetű terek között. Ezt a hatást tovább erősíti az épület súlypontjában kialakult belső mag, amely egyszerre választja el, és szervezi a tereket, ez a ház szíve. Itt, az érkezés szintjén alakították ki a vizesblokkot, a konyhát és a lépcsőt. A régi kisház kontúrjába szervezett belső „tömeg” választja el az étkezőt és nappalit a zártabb gyerekszobától. A fürdő mellett lebegő, ún. pillangó-lépcső az egylégterű emeleti helyiségbe vezet, ahol a szülői háló és a dolgozószoba található egy leválasztott fürdőszobával. A felső, szűkös teret bővítve a lapostetős tömeg teteje terasszá változott, így téve élvezhetővé a panorámát.
A két eltérő tömeg kapcsolatát a lépcső feletti födémáttöréssel is erősítették. Az épületet minimalista anyaghasználat jellemzi, kis alapterülete miatt egyedi tervezésű bútorokkal rendezték be, így a ház az utolsó kis szegletig igényelte a precíz építészeti tervezést. Az ajtók csúsztatott kialakításúak, a tárolófelületeket a kíváncsi szemek elől elrejtve építették be. Keletre, a nappali optikai folytatásában egy fogadó-étkező felületet alakítottak ki, míg délre egy lebegő, acélszerkezetű terasz található, amely szinte kifutóként jelenik meg. Ez alatt egy másik terasz is kialakult, ami a régi épülethez tartozó borospincével áll szerves kapcsolatban: ez a baráti és társasági összejövetelek helyszíne.
Az épület külső tagolásában is markáns különbségek fedezhetőek fel. Az eredetileg meglévő, magastetős kis présházforma korcolt fémlemezfedést kapott, míg a lapostetős tömeg látszóbeton felületű kint és bent egyaránt. A ház anyaghasználatánál fontos szempont volt az energiahatékonyság, illetve, hogy ne igényeljen állandó karbantartást. A ház befejezésekor a szülői hálószoba és a gyerekszoba felcserélődött, ezáltal a tervezési alapkoncepció, vagyis a védett kuckó igénye több értelmezésben is megvalósult: felépült a szülők és gyermekük kis kunyhója az erdő szélén.
Tervező: Bachman Zoltán DLA, Borsos Ágnes DLA
Tervezés: 2008-2009
Kivitelezés: 2010-2012
Nettó alapterület: 76 m2
Szöveg: Gyergyák János
Építész: Bachman Zoltán DLA, Borsos Ágnes DLA
Fotó: The Greypixel Workshop
Lásd még:
Dr. Bachman Zoltán interjú OCTOGON 2007/4., Science Building
a Pécsi Tudományegyetemen 2009/8., Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Kodály Központ 2010/10., PTE Szentágothai János Kutatóközpont 2012/8.
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2013/2-es lapszámában.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
