"Számomra az építészet a banalitással szembeni ellenállás eszköze" Kay von Westersheimb beszélgetése Mario Bottával.
"Számomra az építészet a banalitással szembeni ellenállás eszköze" Kay von Westersheimb beszélgetése Mario Bottával
Nemzetközileg elismert svájci sztárépítész és filozófus, aki filozófiáját kőbe ágyazza: Mario Botta. Az Oktogonnak adott interjújában beszél arról is, hogy milyennek tartja a svájci építészetet, és miért dolgozik főként külföldön.
Mario Botta, Ön számára mi a jó építészet?
Jó építészet az, ami az embereknek kellemes életteret teremt. Ez egyfajta definíció. Egy másik meghatározás így hangzana: a jó építészet visszatükrözi a korszellemet, tehát a történelem pozitív megnyilvánulása. És végezetül, a jó építészet etikai elkötelezettség.
Ez nagyon filozofikus definíció, olyasvalakitől, aki már pontosan tisztában van azzal, miről beszél. Van esetleg a hétköznapi emberek számára is egy meghatározása? Egyszerűbben fogalmazva: hogyan állapíthatom meg saját magam egy épület szemlélése közben, hogy jó, avagy rossz építészetről van szó?
A jó építészet azáltal tünik ki, hogy érzelmeket kelt. Ha Ön egy épület közelében vagy belsejében jól érzi magát, és ha az épületnek van az Ön számára érzelmi mondanivalója, akkor az Önnek jó építészet. Ez azt jelenti, hogy bárki mondhat ítéletet az építészet minőségéről. Az végsô szempont az építészet megítélésénél maga a fogyasztó.
Milyen viszonyban állnak a svájci fogyasztók az építészettel az Ön véleménye szerint?
Nagyon távolságtartóak. Az építészet nem közvetlenül megélhető művészet, bár mindenki belőle vagy vele együtt él és használja – nem csak a saját házában, hanem azon kívül is. Mégsem egészen tudatos a kultúrának ez a szegmense. Ez arra vezethető vissza, hogy a második világháború előtt a vidék gyakorlatilag változatlan volt. Én a negyvenes években születtem, és a táj gyermekkoromban még mindig ugyanúgy nézett ki, mint a nagyszüleim korában. Később azonban olyan gyors ütemű fejlődés következett, amivel senki sem tudott lépést tartani. Ez mindannyiunktól túl sokat kíván.
Nem lehetne egy pillanatra feltartóztatni ezt a fejlődést és megpróbálni elgondolkozni azon, hogy mi is történik tulajdonképpen? Csak hogy valamiféle áttekintést nyerjünk.
A fejlődést nem lehet megállítani, mert rengeteg jó dolgot is hozott magával, és manapság sokkal jobb körülmények között élünk, mint ötven évvel ezelőtt. A döntő az, hogy ezt a folyamatot úgy befolyásoljuk, hogy a minőség sokkal jobban előtérbe kerüljön. 1968-ban még azt gondoltam, hogy az építészetemmel megváltoztathatom a társadalmat. Ma már tudom, hogy az építészetemmel csak az építészetet változtathatom meg. Már ez is rendkívül nagy dolog.
Vessünk egy pillantást kimondottan a svájci építészetre. Ön szerint milyen az itteni helyzet?
Általában nagyon magas színvonalú, a legkiemelkedőbb esetekben pedig elsőrangú. A svájci építészetnek komoly hagyománya van, amit olyan nevek jeleznek, mint Moser, Salvisberg, Gisel, Hozt, Zumthor. Ezek a nevek nagyon magas művészi színvonalat képviselnek.
Kapcsolatban áll a svájci kollégáival?
Némelyikükhöz baráti szálak fűznek. Nagy hátrányom azonban, hogy nem beszélek németül. Ezért számomra egyszerűbb Barcelonába utazni, mint Zürichbe.
De ismeri és elismeri őket?
Kétségtelenül. Igen. Az imént Zumthort említettem, aki teljesen másfajta építészetet csinál, mint én, de annyira azért mégsem mást, mint azt sokan gondolják.
Az sem maradt észrevétlenül, hogy Ön meghívta őt docensnek az akadémiára Mendrisióba.
Meg vagyok róla győződve, hogy vállalni kell a konfrontációt más nézetekkel is, én pedig egyenesen keresem a lehetőséget.
Eltekintve a kiemelkedő egyéniségektől és épületektől, mit gondol a többiről, a svájci építészet nagy tömegéről?
Ugyanolyan jó, mint bárhol Európa határvidékein, talán egy kicsit jobb. Az a helyzet, hogy a modern urbanizmus mindenhol totális melléfogás. Még a legrosszabb, történelmileg kialakult központok is jobbak, mint az új elővárosok, amelyeket a közelmúltban a régiek köré vagy mellé felépítettek. Ott általában ronda és gonosz építészetet talál. Tessék, csak ki kell pillantania az ablakon – itt terpeszkedik az új Lugano.
Ez nem Tessin kanton és lakójának különleges perspektjvája?
Kétségtelen, Tessin sokkal többet szenvedett a gátlástalan kapitalista fejlődéstől, a gazdasági fellendüléstől, mint Svájc többi része. Bár többé-kevésbé sikerült megőríznünk a történelmi faluközpontokat, de ezért cserébe túlságosan beépítettük a kanton középső részét. Tessin új metropoliszát ma egy Biasca-tól Chiasso-ig terjedő széles sáv jelenti az autópálya két oldalán. Ez a bevásárlóközpontok, plázák, raktárak, McDonald’s-ok és az ipartelepek városa. Röviden: totális katasztrófa.
Ennek a fejlődésnek mégis megvan az az előnye, hogy a régi faluközpontok száz év múlva is állni fognak, míg az új ipartelepeket ötven év elteltével gond nélkül lebontják, és a helyükre valami jobbat, szebbet állítanak.
Én is meg vagyok róla győződve, hogy ezek az épületek nem fognak sokáig tartani. A rossz azonban az, hogy ezek az új központok jelentik azt az életteret, ahol nekünk, Tessin lakóinak ma élnünk kell. Ez a mi új városunk, ez nekünk a „cittá”.
Ön milyen viszonyban van Svájccal?
Egyrészt elismerem a történelmi és szellemi értékeit, a hagyományait. Másrészt viszont nehezemre esik az a magatartás, hogy Svájc soha semmiben nem foglal állást. A mi szerepünk – nemcsak Svájcé, meg a svájciaké – az lesz, hogy megvédjük az európai történelmet, a tolerancia hagyományát, a sokféleség gazdagságának a kultúráját. Egy olyan hagyományt, amelyben az idegen nem ellenség volt, hanem barát, vendég. Ez az, amit védelmezni kell a globalizációval, az egysíkúsággal, az ellaposodással szemben.
Svájcról vagy Európáról beszél?
Ha manapság Svájcról beszélünk, akkor azzal együtt Európáról is beszélnünk kell. Európa Svájc új dimenziója. Ma mindannyian Európában élünk. Európai módon étkezünk, európai módon szeretünk, képzésünk európai, a kultúra európai. Országunk határai mögé bújni őrültség, hiszen már ma mindannyian egy másik dimenzióban élünk. Ott vannak például a fiatal svájci építészek: sok pályázatot csak az Európai Unió államaiban élők számára hirdetnek meg, ebből tehát ki vannak zárva. Lehetetlenné teszik számukra, hogy a nemzetközi konkurenciával összehasonlíthassák magukat. A hivatalos Svájc szemére vetem, hogy egy egész generáció tönkretételén munkálkodik, amennyiben lehetetlenné teszi számára, hogy kulturálisan összemérhesse magát a világgal.
Ma már az építészet is inkább európai, mint regionális?
Létezik egyfajta regionalizmus, amit meg kell őriznünk. Ez jelenti a hagyományokat, a munkamódszereket, a kultúrát, a technikát.
Az építési technika Svájcban nagyon magas színvonalú, sokkal fejlettebb, mint Olaszországban vagy Hollandiában. Svájcban mindig nagyon jól építkeztek. Egyrészt, mert gazdag ország, másrészt azért, mert rendkívül mostohák a földrajzi és éghajlati viszonyok. Ezeket a különbségeket nem szabad összemosni – épp ellenkezőleg. Csak ha ápoljuk és kiaknázzuk a forrásainkat, pontosan azt, ami a regionális sajátosságok talaján fejlődött, akkor tudunk szembeszállni a globális ostobasággal. Én mindig ebből a helyi kultúrából táplálkoztam – tudom, hogy mit jelent a kő, a haza. Ha New York-ban születtem volna, akkor nem tudnám. Ebből a szempontból ennek az országnak, ennek a kultúrának, ennek a vidéknek a szülötte vagyok.
Mi a különleges Tessin építészetében, amit világszerte figyelemre méltatnak?
Egy meglehetősen egyszerű szemlélet. Tessin építészete nem kivételes, semmi különleges nincs benne. Egyszerüen megpróbálja összekapcsolni a hagyományt és a modernitást a mediterrán kultúra melegségével és könnyedségével. A magas kultúra és a népi kultúra találkozása.
Tessinben Ön gyakran építkezik a természetben. Jelent ez valami különbséget a nagyvárosi építkezéshez képest?
Nem, elméletileg ugyanaz. Mindig van valami kapcsolata a hellyel. Az épület tömegének mindig a környezetéhez kell viszonyulnia.
Ön három kontinensen dolgozik. Bankokat épít Svájcban, templomokat Franciaországban és Olaszországban,
múzeumokat Bázelben, Tokióban és San Franciscóban, hogy csak néhány vállalkozást említsünk.
Hogyan képes egyszerre intézni a sok megbízást?
A munkával ugyanúgy van, mint a szerelemmel: sosem elég belőle. A munka az élet, remény, az önkifejezés lehetősége. Pillanatnyilag nincs elegendő munkám, sosincs elég munkám. Képes lennék rá, hogy még többet tervezzek. A stúdióm tervezőasztalain kereken harminc terv fekszik Korea, India, SzentPétervár és Moszkva számára. Elsősorban a munka szervezettsége változott meg. A nyolcvanas években terveztük a luganói Gotthard Bankot, és öt éven keresztül öt munkatársam foglalkozott a tervekkel, olyan volt, mint egy álom. Ma huszonöt munkatársammal tíz építkezésen dolgozunk. Ma már nem kivitelezünk egy tervet az elejétől a végéig. Partnerekkel dolgozom a különböző helyszíneken, akik elvégzik a munka egy részét, és átveszik a kivitelezés irányítását.
Elképzelhető, hogy a Svájccal szembeni kritikus magatartásának oka leginkább az, hogy a világon mindenhol építkezik, viszont Svájc németajkú területein alig?
Ezt nem én választottam. Oda megyek, ahol munka van, és nekem sokkal egyszerűbb külföldön dolgozni. Svájcban mindenhol kantonális szabályrendszerek vannak, számtalan formális és informális előírás, egy protekcionista rendszer, ami a kantonon kívülről jövő építészeket akadályozza és elbátortalanítja. Bázelben azért építhettem fel a Tingley Múzeumot, mert ott sok barátom és kollégám van, akik segítenek. Amikor San Franciscóban építettem múzeumot, senki sem kérte számon tőlem az építészdiplomámat, vagy hogy tagja vagyok-e az építész-szövetségnek. Jelenleg Új Delhiben, Koreában és Izraelben dolgozom. Az utóbbi helyen például egyszerüen azt akarják csak tőlem, hogy építsek zsinagógát. Ez minden. A többit rám hagyják, ami leegyszerüsíti a dolgokat.
Mit szeretne a legszívesebben építeni? Mi az álma?
Egy kolostort. Szívesen építenék egy kolostort.
Egy igazi kolostort?
Egy igazi kolostort, ami az elmélkedést és a csendet egyaránt magában foglalja. A kolostor olyan hely, ahol huszonnégy órán át tartózkodnak, minden évszakban. Ennyiben egy városra hasonlít, bizonyos mértékben a város redukciójának az archetípusa. Az élet totalitását tapasztaljuk meg benne. Minden alkalommal amikor kolostort látok, lenyűgöz az a tudat, hogy az emberek szabad akaratukból választották ezt az életmódot.
Van már megbízása ilyen munkára?
Nem, még nincs. De egyre intenzívebben foglalkozom a gondolattal, és egyszer úgy is lesz egy kolostor.
Ön vallásos?
Úgy gondolom, hogy bizonyos értelemben vallásos vagyok, még akkor is, ha nem gyakorlom azt. De respektálom a spiritualitást, elfogadom a vallásokat. Nem kell katolikusnak lennem ahhoz, hogy katolikus templomot építsek, csak az építészetre kell gondolni. Le Corbusier például kálvinista volt, és mégis a legszebb emlékművet állította Szűz Máriának, amit valaha láttam: a ronchamp-i kápolnát. Nem vagyok zsidó, mégis építek zsinagógát. Ha zsinagógát építek, akkor mindenek előtt el kell fogadnom és meg kell értenem, hogy ez egy olyan épület, amelyben hívő zsidók fognak imádkozni. Nem kell bankárnak se lennem ahhoz, hogy bankot építsek.
Hány templomot épített?
Ötöt, de lesz még több is, a következők már tervezés alatt állnak.
Honnan jön Mario Botta?
Én saját korom, a modernitás gyermeke vagyok. Utam során megismertem Louis Kahnt és Le Corbusiert, de megéltem a hatvanas évek nagy ellentmondásait és a nagy gazdasági fellendülést is. Számomra az építészet a banalitással szembeni ellenállás eszköze. Az építészet sokkal inkább képes ellenállást kifejteni, mint más műfajok, mivel hosszú időszakokon keresztül ível és érezteti hatását. Ez nagyon lelkesít, mivel tudom, hogy az építészetem túlél engem. Ebből az is következik, hogy az építészetnek nemcsak technikai, hanem etikai összetevői is vanak. Értékeket is kell közvetítenie, nem lehet kizárólag biznisz. Például tekintettel kell lennie a természeti törvényszerűségekre, a nap járására, az évszakokra. Ebből a szempontból moralistának érzem magam. Talán ezért van az, hogy nem egyszerűen négyzetmétereket akarnak tőlem, hanem életteret a 21. századra.
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 1999/3-as lapszámában.
Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 6 - 1999/3. lapszámában
A lapszám tartalmából:
Megnézem Előfizetek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
