Luc Kampermannal Martinkó József beszélgetett.
A svéd központú, 1942-ben alapított Kinnarps irodabútor-gyártó magyar képviseletének meghívására igazi nagyágyú járt nemrégiben Budapesten. Luc Kamperman a 90-es évek óta foglalkozik a munkahelyek designvilágával. Társtulajdonosa a Veldhoen + Company-nak, ami a témában piacvezető tanácsadó cég. Ők a tevékenységalapú munkavégzés (activity based working - ABW) filozófiájának megalkotói. A 2700 alkalmazottat foglalkoztató Kinnarps és a Veldhoen + Company közösen dolgozik a jövő munkahelyi környezetén.
Mi az ABW designszemlélet lényege?
Az egész filozófia egyetlen kérdésen alapszik: hogyan adhatunk olyan lendületet az adott cég munkavállalói számára, ami révén a „munka világában” a legjobb minőségben tudják elvégezni a rájuk bízott feladatokat és jól érzik magukat az adott környezetben. Ha erre a kérdésre sikerül választ adni, akkor a dolgozók jobban teljesítenek. Filozófiánk: a napi aktivitásra koncentrálás. Általános megfigyelésünk, hogy egy dolgozó nagyon sokféle feladattal foglalkozik egyetlen munkanap alatt, olyan szerteágazó a tevékenysége, hogy nem elvárható, mindezt ugyanannál az asztalnál tegye. Hagyományosan a cégek olcsó bútordarabokban gondolkoznak, a megkeresett pénzüket bankban tartják. Mi azt mondjuk, inkább költsék arra a pénzüket, hogy a dolgozóik jobban, kreatívabban dolgozhassanak, mert ez több „kamatot” fizet nekik, mint a bank.
Mi a szerepe a tervezésben egy tanácsadócégnek?
Sok projekten dolgozunk. Együttműködünk iskolákkal, kórházakkal, stb. Minden munkahely más és más, vagyis mi vagyunk azok a szereplők, akik minden megbízásnál mindent a legelejéről kezdenek. Nincsenek kötött sémáink, mert copy paste-tel nem lehet tervezni. A végeredmény rossz lesz, nem fog működni. A megbízó tiszta képet kell, hogy kapjon. A technológia önmagában nem iránymutató, nem ez vezeti a koncepciót, a munkahelyi aktivitás, a viselkedés, az a meghatározó. Így erre helyezzük a legfőbb hangsúlyt. A cégek – gyakran – automatikusan high-tech eszközökből vásárolnak be, megveszik a legdrágább bútorokat anélkül, hogy megvizsgálnák a dolgozók aktivitásait, viselkedésüket, a valós szükségleteiket, amelyek a kreatív, kvalitatív eredményeket fogják hozni a hétköznapokban. Nagy kihívás a cégeket erre az útra terelni, az individuális munkaállomásoktól a kollaborációra alkalmas terek létrehozására sarkallni õket. Jelenleg jórészt mindenhol az individuális helyek, az egy-íróasztalos megoldás vezet. Fontos, hogy ennek a két rendszernek az aránya megváltozzon. Volt olyan cég ahol az volt a koncepciónk, hogy az alkalmazott dolgozzon önállóan ott, ahol éppen akar, akár otthon vagy utazás közben, viszont amikor bemegy a munkahelyére, akkor annak egyetlen értelme legyen, nevezetesen az, hogy csapatmunkássá váljon, élőben kommunikáljon.
Elfelejthetjük a jó öreg varázsszót végre? Le az ergonómiával!
Az ergonómia még mindig fontos. Azonban míg egy hagyományos irodában 10 órát ül egy ember ugyanazon a széken, ugyanannál az asztalnál, addig mi azt állítjuk, hogy a jobb teljesítményt nem azzal lehet elérni, hogy kényelmesebbé, ergonomikussá alakítjuk a székét. A lényeg az, hogy ne üljön 10 órát senki a munkahelyén ugyanabban a székben. Miért? Mert ez azt is jelenti, hogy csupán a saját individuális terét használja. Mi azt szeretnénk, hogy ezekből a terekből legyen kevesebb, viszont a kollaborációs terek mennyisége/mérete növekedjék. Sarkítva: az ideális munkahely szerintünk szinte csak kollaborációs terekből áll. Fogalmazhatnék úgy is, hogy nincs az az ergonomikus szék, ami olyan jót tesz a hátadnak, a testednek, mint az, hogyha jössz-mész egy irodai közegben és nem kell órákat egyhelyben, egyetlen székben ülve töltened. Mindez egy abszolút újfajta gondolkodást követel meg az ergonómia ügyében, lényegében egészen új megközelítésben vizsgálja általában a munkahely témáját.
(A cikk nyomtatásban az OCTOGON 2014/1. számában jelent meg)
Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 109 - 2014/1. lapszámában
A lapszám tartalmából:
Idei – avagy már a ló évében összeállított – első számunkat a Fuksas Architetto nagy szenzációt keltett, Sencsenben megépült, kettős héjú, félmillió m2 alapterületű repülőterével indítjuk, majd, rövid ideig még a határon kívül időzve megmutatjuk, hogy Mallorcán miként gondolkoznak a bérházépítésről, úgy építészeti, mint szociológiai szempontból (tanulságos történet).
Megnézem Előfizetek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
