„A politika vagy a tömeg-sznobizmus szolgálatában állott, és közben elfelejtette vagy soha meg sem ismerte a művészi feladatokat.”
Mottó: „A politika vagy a tömeg-sznobizmus szolgálatában állott, és közben elfelejtette vagy soha meg sem ismerte a művészi feladatokat.” - Fülep Lajos a szobrászat és az emlékműszobrászat különbségeiről, Magyar szobrászat, 1918
Az ELTE BTK és az Építész Mester Egylet Mesteriskolája által közösen kiírt Trefort-kerti Emlékműpályáza-tának őszre elkészülő nyertes, pályaműve, a Névsor a fugákban, a Bölcsészkar Trefort-kertjében állít emléket a vészkorszak, illetve a második világháború idején életüket veszített egykori egyetemi oktatóknak, hallgatóknak. Mindazoknak, akik a zsidótörvények következtében, munkaszolgálatosként, koncentrációs táborokban és üldöztetésben pusztultak el, és akiket katonai szolgálatteljesítésük során ért a halál.
A terv és a műleírás ismeretében elmondható, hogy a soa 70. évfordulójára elkészített emlékmű az észrevétlen, sokolvasatúak körébe sorolandó. Alkotói az emocionális és vizuális előzmények között megnevezik Gunter Demnig „botlatóköveit” (Stolpersteine), Jochen Gerz „Láthatatlan emlékmű tere” (Platz des unsichtbaren Mahnmals) és Esther Shalev-Gerzzel közös hamburg-harburgi emlékművét, Szakács István, Szentirmai Tamás és Vági János 2011-es apró „helyszín-beavatkozásait”. Vagyis az olyan, kevés számú emlékezetes alkotások családjába tartozó a Névsor, amelyek az erőltetett emlékműállítás-újraállítás káros gyakorlatával szemben az abszolút művészit, örökérvényűt képviselik.
A pontosság kedvvért részlet a műleírásból: „A Múzeum körúti bejárat jobb oldalán álló téglaburkolatos épülettől, a Gólyavárat körülölelő, szintén téglaburkolatos épületeken, kerítéseken keresztül a Puskin utcáig egy, a téglák közötti fúgába helyezett lineáris vonalat határoztunk meg, erre kerülnének fel a jelenleg már felkutatott áldozatok adatai. Ez a vonal a hosszából, telepítéséből, szerkezetéből és formájából adódóan később is kiegészíthető. Nem tesz különbséget az áldozatok között, nem egy helyre csoportosítja őket, hanem térben és – a végigjárásnak köszönhetően – időben is érzékelteti azt, hogy ez nem egy gyűjtőhely, lista vagy felsorolás, hanem inkább egyéni és közösségi tragédiákra való folyamatszerű emlékezésnek biztosít helyet.”
A pályaművet az „MM Csoport” készítette: Bujdosó Ildikó, Lukács Eszter, Szigeti Nóra, Fajcsák Dénes, Roth János, Szabó Levente DLA építészek, az ÉME Mesteriskola XXII. ciklusának hallgatói és mesterei és Albert Farkas szobrászművész.
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2014/4-es lapszámában.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
