124
2015/08 LAPSZÁM

Tájra hangolva.

• Szöveg: Hoffmann Petra
• Fotó: Szentirmai Tamás
• Olvasási idő: 2 perc

Számomra személyes történet a balatonszárszói nyaraló. Építész barátaim első közös megvalósult épülete ez a ház, melynek létrejöttét annak minden izgalmával, lámpalázával, tökéletesség-igényével, és nehézségével az első elképzelésektől a használatbavételig végigkövettem. Nehéz hát közömbös, higgadt távolságtartással leírni ezt az épületet, ennek ellenére kísérletet teszek a lehetetlenre.

fotó © Szentirmai Tamás

A nyaraló története három évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Kettőpera építésziroda fiatal tervezői, Fazekas Katalin és Vilics Árpád kaptak egy remek adottságokkal bíró Balaton-parti telket egy kisebb dzsungellel, a megrendelő részéről pedig – ritkaság – teljes bizalmat és szabadságot a két generációt kiszolgáló, télen-nyáron működő ház tervezésére. 
Különleges és erős élmény jó barátok személyiségét, karakterét, ízlésvilágát és maximalizmusát egy épületbe sűrítve megtapasztalni – ez volt az első gondolatom, amint megpillantottam a szárszói üdülősor egynemű épülettömegéből kiemelkedő, jellegében alapvetően visszafogott, finom eleganciával megtervezett házat.

fotó © Szentirmai Tamás

 
Az építészeti forma jellemzésére talán a rejtőzködés a legjobb kifejezés, olyan, amelyben az intim szféra komoly hangsúlyt kap. Szinte alig kommunikál ez a ház az utcával, nem sok teret enged a járókelők kíváncsi tekintetének. Ez a fajta visszahúzódás természetesen azonnal felkeltette a környéken élők érdeklődését, olyannyira, hogy a helyi teniszklubban is téma, hogy vajon ki lakik abban a Balaton-parti kockaházban, ami olyan sokáig épült, és amúgy is, mit lehet egy házon ennyi ideig építeni? Én persze tudom, hogy a ház csak akkor volt kész, mikor minden apró momentum a helyére került. Az apró részletek kivitelezése, a belsőépítészeti munkálatok a kívülálló számára láthatatlanul zajlottak. Nem volt cél a hivalkodás. 
A nyaralóépület jellegét alapvetően határozza meg a telek fekvése, az uralkodó északi szélirány, no és a balatoni kilátás. Olyan épületre vágyott a család, ahol a forró nyári napokat követően ősszel és télen is együtt élhetnek a tóval, ámde a ház a téli hónapokban „bezárkózik”, azaz csak tavasztól őszig sajátossága, hogy a kaputól egészen a stégig összefüggő, nyitott, átjárható architekturális egységet alkot a környezetével, a tóval. Térképzését pedig a családtagok egyéni vágyai, igényei, életmódjuk határozta meg.

fotó © Szentirmai Tamás 

Eleganciája az építészet és a belsőépítészet harmonikus egységében érhető tetten: a beltéri burkolatok finoman átfolynak a kültérre, a betonlábazaton lebegő, fehérre meszelt bontott téglastruktúra a nappaliban újra feltűnik: a kandallót építették bontott téglából és festették le szintén fehérre, ezáltal is erősítve a kint és a bent egységét. Az épület nem csupán megjelenésében, de működésében is alázattal viselkedik környezetével szemben, egyfajta nyitott kompozícióként találva meg helyét a természetben, mellyel szoros kapcsolatot ápol. 
Az egység meghatározó fogalom a házról való gondolkodásban, a ház összes háló- és fürdőhelyiségében egyedi tervezésű bútorokat és belső nyílászárókat találunk, melyek az épület letisztult formaalkotását és következetesen végigvitt színpalettáját követik. Részletekben is gyönyörű kidolgozású a natúrtölgy bútorzat, amely visszafogott geometrikus rendjét egy-egy hatvanas években készült skandináv bútor finomítja.
Ez a koncepció a kert tervezésében is jelen van: a tetőkert árnyékolója a kaputól a házig vezető pergola emeleti folytatása, egyszerre szolgál esztétikai és funkcionális szerepet, de a terasz sem hagyományosan külső tér: alapvetően az emeleti hálószobák meghosszabbítása, bámulatos balatoni panorámával.

kép © Kettőpera

 És a kert tervezésekor első számú szempont volt, hogy a telek eredeti dzsumbujából minél több növény megmaradjon, de ehhez idomul a színpompás, fajta-gazdag geometrikus virágoskert, végében éppen ott a Balaton, ennek a történetnek a „másik” főszereplője.

fotó © Octogon

Vezető tervező: 
Fazekas Katalin, Vilics Árpád (Kettőpera Stúdió)
Munkatárs: 
Antal Gabriella
Tervezés:
2012
Átadás: 
2015
Összterület (bruttó): 
264 m2

Szöveg: Hoffmann Petra
Fotó©Szentirmai Tamás

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/08 -sa lapszámában.

1 / 13 fotó

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 124 - 2015/08. lapszámában

A lapszám tartalmából:

Kettőpera stúdió, Villa di Gioia, ikerház, Láris Barnabás,  Zooevolucio 2014-2015, debreceni Járásbíróság, DECO melléklet

---

Megnézem Előfizetek