4-es metró a Rákóczi téren.
Ahol több hasonló tétel van, ott ösztönös összehasonlítás is van. Márpedig a 4-es metró egyetlen vonalra fűzött hasonló egységek sora, amelyeket akkor is összevetünk, ha ennek mondjuk – például egy közvetlenül a kéreg alá helyezett közlekedési csomópont vagy a Duna szint alatti betonkút esetén – semmi értelme.
Na de melyik a legpraktikusabb, legszebb, leghasznosabb vagy éppen legemlékezetesebb? Az értékelő utazóközönség fejében a valóság kusza gazdagságában sokféle szempont jelenik meg, de e mögött persze építészeti alapkérdések is lappanganak: a feladatmegoldó, de szerényen visszahúzódó technikai építészetet díjazzuk-e, a hasznosság és színesség közötti harmonikus egyensúlyozást vagy a nagy egót, ami mer lélegzetelállító gesztusokkal is dolgozni? Én személy szerint éppen ezt a sokszínűséget és sok szempontúságot díjazom a 4-es metróban – miközben a Rákóczi téri állomás zavarba hoz, ötletszendvicsét se kiköpni, se lenyelni nem tudom.
Egyrészről eredeti, emlékezetes, másrészről ünnepélyesen rideg, mint egy ravatalozó. Egyrészről a megálló térfelszíni része egy egészen kellemes park része lett, másrészt viszont a Körút felől kitakarja a századfordulós vásárcsarnokot, ami eddig a tér uralkodó eleme volt.
Zavarba ejtő kettősségek ezek, de mivel nincs kötelező kánon, elfogadjuk ezt is. A Rákóczi tér amúgy is afféle pufferállomás a sorban, köztes pont a Kálvin téri metrókereszteződés és a Baross téri végállomás között, közlekedési kínálatában mindössze annyi szerepel, hogy aki akar, itt átszállhat a 4-6-os villamosra. (Eddigi civilmérések alapján egyébként a Rákóczi téren alig szállnak le, föl vagy át az utazók, szemben például az eggyel arrébb lévő 3-as metró Ferenc körúti, Corvin negyed megállójával) De kezdjük felülről.
Ha éppen mi is a Körútról közelítünk, először azt látjuk, ahogy a tervezők a lehető legegyszerűbb féltetővel megnyitják előttünk a mélyet. A bejárat jobb sarkánál állva az is látszik, hogy nem teljesen a vásárcsarnok tengelyébe és az elé épült – mellette egy járdaperem éppen a főbejárathoz húz hangsúlyos csíkot. Egyik oldalán kis játszótér, másik oldalán padok – a tekintélyes platánfák és a gyep éppen ebben az idényben mutatja legerősebben, a beavatkozás mennyire átalakította a tér addig hát…hm, meglehetősen ásatag státuszát. Középen a metró két felszíni látszóbeton épülete miközben erős tengelyt húz, hátat is fordít egymásnak. Közöttük a medence és a vízfelszín csillámjátékai nem a szokásos, szecessziós öntöttvas oszlopokkal és padokkal operáló, múltba révedő nosztalgiát hozzák, hanem szinte futurisztikusan hatnak a két tükörrel. Plusz tükröződésük nemcsak esztétikai tunning, de a vízben álló csöveken át napfényt visznek a mélybe. Számomra ez az állomás legemlékezetesebb dobása – a fénycsapda nemcsak elég érdekes és különös, de az alászálló utas függőleges tengelyként ezeket a különösen derengő csöveket követi egészen a peronszintig, hogy lássa, tényleg nemcsak kamu megoldás-e.
A peron előtti mozgólépcsős tér aztán rögtön el is bizonytalanít. A felszín alatti részeknek pedig éppen ez a kriptaszerű, üres tágasság adja meg a komor alaphangját, félkésznek, iparinak hat még akkor is, ha a mennyezeten pöttyök, körben, a betonba foglalva pedig a különböző Rákóczi-birtokok nevei futnak Sárospataktól Munkácsig. És ez másik provokálóan innovatív megoldás: zsigereimben érzem ugyan, hogy távol esik a térrel operáló építészettől, a betűk és a nevek által hordozott távoli tartalom mégis hatásos ornamentika.
A Rákóczi téri megálló peronszintje 22 méter mélyen található, a belső falak burkolata pedig állítólag a piros - fehér - zöld trikolor színeit idézi fel. Ezt viszont legszívesebben el sem hinném.
Tervező: Dévényi Tamás DLA (Budapesti Építőművészeti Műhely Kft.)
Vezető munkatársak: Máté Orsolya és Vadász Viktor (Budapesti Építőművészeti Műhely Kft.)
Tájépítészet: dr. Balogh Péter István (vezető tervező/s73 Tervező Iroda Kft.)
Tájépítész tervezők: Hómann János, Pintér Klára Katalin, Pécsi Máté, Radics Mónika, Hollósi Krisztina (s73 Tervező Iroda Kft.)
Szöveg: Torma Tamás
Építész: Dévényi Tamás DLA
Fotó: Bujnovszky Tamás
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2014/4-es lapszámában.
Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 112 - 2014/4. lapszámában
A lapszám tartalmából:
Friss átadásokról, munkaközi helyzetjelentésről, példás helyreállításról, emlékművekről, portugál építészről egyaránt olvashatnak a most megjelent OCTOGON-ban.
Megnézem Előfizetek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
