Az egykori mozdonyjavító-műhely és fűtőház (ún. Eiffel-csarnok) Kőbányai úti együttese Magyarország legnagyobb alapterületű műemléki védelem alatt álló ipari csarnoka.
Az egykori mozdonyjavító-műhely és fűtőház (ún. Eiffel-csarnok) 1886-ban épült Kőbányai úti együttese Magyarország legnagyobb alapterületű műemléki védelem alatt álló ipari csarnoka. Különleges helytörténeti és építészeti emlék, amely a 2015 nyarán induló szekcionált operaházi felújítás részeként, eredeti karakterét megtartva, az Operaház új háttérbázisaként funkcionál majd. Az állagmegóvás mellett az újrahasznosítás mennyiben értelmezi át az egykori építészeti jelleget?
Mindig nagyon izgalmas feladat egy volt ipari központ bekapcsolása a város vérkeringésébe. Ráadásul ez a fejlesztés, ha megvalósul, példaértékű lesz, hiszen az újrahasznosítás mellett, 21. századi technológiával felszerelt korszerű létesítményként segítheti az Operaház felzárkózását a vezető európai intézmények közé. Építészeti oldaláról nézve is különleges és érdekes lehetőségeket rejt, hiszen a közönség bevonásával olyan új funkciókkal bővül a rendeltetése, amely adott esetben a felújítás alatt álló Ybl-féle Operaház kiváltására is berendezkedett. A színpadtechnikai és akusztikai kialakítások, valamint a 350-400 főre tervezett nézőtér bármilyen prózai előadás megtartására is alkalmassá teszi az épületet, sőt komoly kerületi színházi előadások céljára is tökéletesen megfelelne.
A tervezés során a legkülönbözőbb szempontok és beruházói igények szem előtt tartásával a koncepció legfontosabb részét képezte az eredeti építészeti jelleg megtartása. Nem szerettük volna megtagadni vagy eltakarni az épület ipari csarnok voltát, ugyanakkor alkalmassá kellett tenni az új funkcióból adódó igények kielégítésére. Ezek közül az egyik legösszetettebb feladat az ideális akusztikai körülmények biztosítása volt, amely egy színházi előadás során az egyéb technikák (díszletezés, világítás) mellett, talán a legfontosabb alapkövetelmény. Nehezítette a helyzetet, hogy az épület eredetileg egy mozdonyjavító csarnoknak született, ahol rendeltetéséből adódóan nem kellett a különleges hűtési-klimatikus viszonyokkal foglalkozni, így praktikusan egy hatalmas, összefüggő tetőszerkezettel zárták a tömeget. Ezt az adottságot alapul véve, úgy kellett a betervezett funkciókat és területeket elemezgetni, hogy a jelenlegi héjalás minden további kiegészítő költségtevékenység nélkül tegye használatra alkalmassá az adott helyiségeket.
A díszlettárolásnál például csak arra kellett vigyáznunk, hogy fagyhatár alá ne kerüljön a belső szerkezet, viszont a folyamatos napi munkaidőre tervezett termekben a mai kornak megfelelő hőmérsékleti viszonyok és feltételek előállítása szükséges. Ez adott esetben vagy csak szellőzést és fűtést, vagy pedig páraszabályozástól kezdve klimatizálást is jelent. Azokat a tereket, ahol közönséget is kíván fogadni az épület, a téli-nyári üzemmód miatt valamilyen hőszigeteléssel is el kellett látni. Mivel a tető semmilyen többletterhelést nem bír el, ezért egy úgynevezett „ház a házban” elvvel biztosítottuk az elengedhetetlen követelményeket.
Ez a megoldás egyébként a klasszikus akusztikának az alapja is egyben, hiszen így lehet a legkönynyebben függetleníteni a környező szerkezetektől az adott teret. Visszatérve a kérdésre: ahogy a rajzokon is látszik, eleve már a koncepciónak is az volt az alapja, hogy az épületbe belépők egy olyan csarnoktérbe érkezzenek, amely maximálisan megőrzi a régi szerkezetek szépségét, de új betételemekkel kiegészítve jelzi középületi rangját.
Ha jól látom, még egy régi gőzmozdony is megjelenik a belső térben?
Valóban a Főigazgató úr személyes ötleteként több jelzéssel is visszautalunk a régi mozdonyjavító-műhely funkcióra, és az Operaház új háttérbázisa mellett a magyar vasúti közlekedés egyik legfontosabb emlékhelyévé is válhat az épület.
A csarnok ipari jellegéből adódóan volt esetleg olyan különleges szerkezeti kialakítás vagy technológia, amely szerepet kapott a koncepcióban?
Igen, nagyon érdekes ugyanis, hogy ez egy daruzott csarnok, sőt mint kiderült ezek a darupályák még a mai napig is működnek. Felhasználásukkal könnyen lehet a hatalmas súlyú díszletező konténereket mozgatni, szállítani, illetve a különböző előadásokhoz tartozó elemeket úgy tárolni, hogy lehetőség szerint már az évad programjának ismeretében könnyen hozzáférhetővé váljanak az aktuális berendezések, szerkezetek. A másik érdekesség a mozdonyjavító-műhely közepén lévő süllyesztett csatornarendszer, amelyet szintén igyekszünk felhasználni különböző közműalagutak elhelyezésére. Tehát úgy tűnik, hogy ennek az ipartörténeti műemléképületnek minden porcikája az új koncepcióban is valamire felhasználható, valamire alkalmas lesz.
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/05-ös lapszámában.
Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 121 - 2015/05. lapszámában
A lapszám tartalmából:
Sorsok Háza, Sou Fujimoto, kilátó Galyatetőn, Lauder Óvoda
Megnézem Előfizetek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
