Szokott sétám közben szemet szúrt egy különös, érdekes épület: a környék szorosan egymás mellé épült családi házaitól merőben eltért.
Helyszín az albertfalvai lakóteleppel átellenes oldalú családi házas nyugati terület, azaz Kelenvölgy. A házra még az épülése közben figyeltem fel. Szokott sétám közben szemet szúrt egy különös, érdekes épület: a környék szorosan egymás mellé épült magas tetős, elsősorban vakolt falu családi házaitól merőben eltért.
Az egyik sétám alkalmával szerencsémre egy kedves ismeretlen éppen a ház előtt tartózkodott (mint később kiderült a tulajdonos volt), így íziben megkérdezhettem tőle, hogy ezt a házat Makrai Sándor tervezte-e. Kikerekedett szemmel hallgatott pár másodpercig, majd fülig érő mosollyal közölte, hogy igen, eltaláltam! Ezt követően szívélyesen invitált be, s betekintést kaphattam egy épp kibontakozó szépségű épülettárgy titkos bugyraiba, valamint azt is taglalhattuk, hogy miként lehetett stiláris jegyek alapján a tervező személyére következtetni. Merthogy ebben az esetben egy építész kiérlelt egyéniségének színtiszta „megtestesülésével” találkozhatunk. Olyan gondolatrendszerű és karakterjegyekkel tűzdelt ház ez, mely egy alkotó-tervező ember személyiségének pontos kivetüléseit tartalmazza. Az épület tömören szólva a Makrai-féle minimál-modern legékesebb példája. Mit is jelent ez pontosan? Olyan tiszta és világos térkapcsolati rendszerekre való törekvést, mely a felületi struktúrákkal való kísérletezéssel és azok játékával egészül ki.
A tulajdonos, aki egyben a kivitelező is, rutinos házépítő, hiszen mások építkezésein, évtizedek alatt pallérozta tudását és ízlését, a tervezővel pedig a szomszédos utcák egyikében már dolgoztak együtt 13 évvel ezelőtt. Az volt a bemelegítés. Ott kísérletezték ki az épület emblematikus elemét, a ragasztott „kavicsvakolatot” is. Kapcsolatuk érettsége, a bizalom mélysége a mostani épület minden részletében megnyilvánul. A kettejük párbeszéde manifesztálódott itt egyetlen „kőtömbben”.
Merthogy kőtömb ez a ház, csak nem lapos, vágott kőből, hanem nagyméretű kavicsokból. A kavicsokat egyesével ragasztották a vakolatba, s így állnak össze gyönyörű kézműves felületté. Érezni rajta az eltöltött munkaórák súlyát, fáradságát. A struktúra megidézi a távolban húzódó panelblokkok gyönyörű ipari kavicsfelületét, természetesen túlszárnyalva azokat és persze újszerű átiratban. A kő-vakolat keménységére rímelnek a homlokzatra helyezett nagyméretű polikarbonát anyagú árnyékolótáblák, melyek behúzva monolitszerűvé, kinyitva, a keleti oldal homlokzati beugrásaival erősítve, plasztikussá teszik a nézeteket. A tömeget – a környék és a telek geográfiai adottságaira rímelve – aszimmetrikus kinyúlású kontyolt nyeregtető koronázza, mely alacsony hajlásszöge miatt csupán ereszeivel jelenik meg. Az ereszalj perforált fémlemezborítása technicistán egészíti ki a kőfelület felületi vibrálását. A különböző homlokzatformálásokat erősítik a völgy felőli oldal kilátásra orientált sarokloggiái is.
Az épületbe belépve nem tűnik fel egyből, hogy a külső világ még egy nagy meglepetést tartogat. Ez csak később, a ház alsó szintjét bejárva lesz világos: a ház ugyanis teljes szélességében angolaknával csatlakozik a domb-oldalhoz. Ezzel a húzással az alsó szint is teljes értékűvé vált. Sőt, az angolakna felületének kőmintája súroló fényben kezd igazán „életre kelni”, egyedi és derűs miliőt hozva létre. A szintenkénti enteriőrök legalul fedett terasszal, feljebb loggiákkal bővülve fonják össze a külső és belső térrészeket, így oldva a tömeg monumentalitását. A földszinti étkező légterének megnyitása az emelet irányába a vertikális kapcsolatot erősíti, melyet a lépcső légies megkomponálása egészít ki. Az étkezőből felfelé tekintve tűnik csak fel a mennyezet fehérre festett, vakolatlan felülete is, mely jól illeszkedik a falak fehér kővakolatához. Az épület további részletei felé közelítve, majd újra messziről szemlélve az egészet válik világossá, hogy a házon mindennek oka és összefüggése van. Úgy vicces az egész, hogy nem válik komikussá. Úgy súlyos, hogy nem nehézkes, úgy világos, hogy közben sötét is. Az épület a végleteket szintetizálva mutat harmonikus egészet.
S hogy pontosan milyen is egy igazi telepi srác? Vagány. Akinek ideje engedi, javaslom, hogy kiránduljon el Kelenvölgybe, s nézze meg a Tó utcában ezt az épület-különlegességet.
Felelős építész tervező: Makrai Sándor (ÍV STÚDIÓ Kft.)
Építész munkatárs: Takács Gergely, Bicski Viktor
Tervezés éve: 2007
Megvalósulás éve: 2015
Épület összes alapterülete (nettó): 187,99 m2
Épület fsz. alapterülete (bruttó): 94,19 m2
A cikk nyomtatásban megjelent az Octogon magazin 2015/6-os lapszámában.
Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 122 - 2015/06. lapszámában
A lapszám tartalmából:
Balaton, Tomay Tamás, Paládi-Kovács Ádám, debreceni holokauszt emlékmű, CEU, Sheila O’Donnell és John Tuomey, Váci Greens C
Megnézem Előfizetek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
