Villa a völgyben

Budán vagyunk, méghozzá azon a részen ahol a táj a leginkább megőrizte azt a kissé zord, északias, természet közeli jellegét.

Szöveg: Torma Tamás
Fotó: Bujnovszky Tamás
Olvasási idő: 2 perc

Budán vagyunk, méghozzá azon a részen ahol a táj a leginkább megőrizte azt a kissé zord, északias, természet közeli jellegét. Egyik oldalán ugyan a villamos fut, de a másikon közvetlenül itt kezdődik és fut fel a hegyre az erdő.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Korántsem extrém panorámával kecsegtető hely ez, viszont a kertek végén kis patak folyik, ami aztán különböző alakváltoztatások után, lefedve, az Erzsébet híd tabáni oldalánál ömlik a Dunába.

Villa a zöldövezetben. Villának ugye, valami olyasmit nevezünk, amit valamiért többnek tartunk az egyszerű lakóháznál: díszesebb, nagyobb, különlegesebb. A szó amúgy eredetileg latin, a rómaiaktól örököltük, és ott a parasztházakból kifejlődött villa rendszerint valami zárt udvart is körbeölelt csobogóval, kis kerttel, árkádokkal. Itt, ebben a kissé nordikus hangulatú völgyoldalban Taraczky Dánielék új épülete előtt állva az tűnik fel legelőször, ahogy a bejárat tengelyét kissé megtörve egy üveghasábbal szinte félbe szelték a házat, így még inkább beengedve a természet és a kert külső változásait. Ilyenformánvalóban zöldövezet.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Az épület az utca felé zártabb és lefelé nyílik meg a fák, illetve a kert mélye felé – még két különböző szinten, két különböző teraszt is kiléptet magából. A homlokzaton hidegebb hatású kő- és barátságosabb faborítás váltogatja egymást, és ami a be-járatnál még kettéválik, a többi oldalán a kombinációk harmonikus képét mutatja. A hatás egyszerre zömök, anyagszerű, amit mintha a környezet követelt volna ki magának, a kiugrásokkal, ablaksávokkal mégis sokszínű tud lenni.

Fotó © Bujnovszky Tamás

Míg a fekete kő nem von magára annyi figyelmet, azért az alapokat határozza meg, hiszen leginkább a földközeli részeket borítja, a fa barátságos, középmeleg barnája talán még szépen öregedni is képes lesz majd. Ha itt, a völgyhajlatban csak egy kicsit is előbukkan a nap, az addig egységesnek látszó felületén hangsúlyt kapnak az illesztések ez tovább fokozza az épület biztos alapokon álló, határozottan horizontális karakterét.
De a ház igazi szépsége akkor tárul fel, ha körbejárhatjuk. Magánházról (villáról) lévén szó erre ugyan keveseknek lesz lehetősége, de az az utcáról is látszik, ahogy a tervezők a „kint” és a „bent” lehetőségeivel minden oldalán másképpen játszottak el. Talán szintén a hely sugallata, hogy a belső tér kevesebbet köszön ki a falon túlra, miközben a fa uralkodó jelenléte viszont bekúszik a nappaliba és szinte a belső minden zugába is.

Fotó © Bujnovszky Tamás

A belső viszont emiatt egészen más. A fa jelenléte kihangsúlyozza a nagy tereket, egyúttal öltöztet is: a berendezés vele már szinte kész, ehhez csak a kiegészítő tár-gyak, a személyesség észrevétlenül hal-mozódó hordaléka tesz majd hozzá, ami a bentlakás évei alatt mindenhol gyűlik.

Fotó: Bujnovszky Tamás

Felülről indítva a körbejárást először az utcaoldal visszafogott tartózkodása látszik – az említett üvegbevágás nagyjából 45 fokos szögben fordul el, tehát csak a létezését érzékeljük, kívülről nem lehet belátni. Lenti sarkainál aztán eltűnik a zártság is, itt találkozik össze az óriási egyben-nappali és a teraszok – a nagyobbik L alakú egyben a villa legkarakteresebb része is, ahogy a kővel borított kiugróval kombinálták. És amikor már majdnem körbeértünk, a kert közepén a medencénél és a faborítású placcon válik teljessé ez az északias, finoman hangolt sokszínűség, amiben a tervezők és megrendelő láthatóan egymásra találhattak. Ez a villa biztosan áll a helyén – a változatosság és visszafogottság jegyében, ugyanakkor a mértéket és a jól megalapozott gazdagságot egyszerre juttathatja eszünkbe.

Fotó: Bujnovszky Tamás

Tervező: Art1st Design Studio
Munkatársak: Rimaszombati Erika, Hóbor Eszter, Sályi Andrea
Fsz. alapterület (beépítésnél figyelembe vett alapterület), 3szint+pince: 365 m2
Tervezés: 2011-2012
Kivitelezés: 2013