Paulinyi Gergellyel, a cég elnök-vezérigazgatójával és Reith Andrással, a Mérték Group Zrt. kutatás-fejlesztési igazgatójával, a Nordic Light irodaház vezetőtervezőivel beszélgettünk.
Paulinyi Gergellyel, a cég elnök-vezérigazgatójával és Reith Andrással, a Mérték Group Zrt. kutatás-fejlesztési igazgatójával, a Nordic Light irodaház vezetőtervezőivel cégük indulásáról, egy terv társadalmi aspektusairól, de a térbeli üveg-lamellasor üzenetéről is szót ejtettünk.
Különleges helyzet, hogy a Mérték, mint a környezettudatos tervezési elvek legrégebbi és legfelkészültebb elméleti és gyakorlati képviselője a hazai építészetben egy olyan fejlesztővel, a Skanska-val dolgozott együtt, mely cégfilozófiájának alapja a fenntarthatóság. Hogyan találtak egymásra?
Reith András: A Mérték Építészeti Stúdió a Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete alapító partnere (Hungary Green Building Council/HuGBC, alapítás: 2009 – szerk.). Kitüntetett pozíció ez, mindössze három olyan cég van, mely már a kezdetekkor komolyabb anyagi forrást és munkát fektetett abba, hogy a szervezet elinduljon. Idővel a Skanska is megjelent az Egyesületben, mint az egyik legerősebb támogató. A képviselőjükkel folytatott beszélgetések során világossá vált számukra, hogy az építészeti szemléletünk unikális Magyarországon. Ne feledje, 7 évvel ezelőtt itthon a fenntarthatósággal nagyon kevesen foglalkoztak az építészetben. A beszélgetéseket követően meghívást kaptunk a pályázatukra és sikerült megnyernünk a tervezési feladatot.
Paulinyi Gergely: Azt gondolom, hogy ritka, szerencsés a helyzetünk a Skanska-val való kooperációban, mert alapvetően volt egy erős értékrendi közösség. Amikor Andrással 2003-ban találkoztunk és elkezdtünk együtt dolgozni, már az elején lefektettük azt az értékrendet, ami az irodánk filozófiájának alapja. Ugyanakkor ez a fajta környezettudatos megközelítés a Skanska-val való találkozásig elenyésző esetben talált értő fülekre. Esetükben először találkoztunk olyan, a házat tényleg megvalósítani akaró és nem csak elemezgető megbízóval, aki teljesen nyitott volt arra a deepgreen jellegű műhelymunkára, integrált tervezési folyamatra, ami az irodánk működését jellemzi. Szeretünk egy feladatot alaposan körbejárni, nem csak építészetileg vagy a környezettudatosság szempontjából, hanem egy-egy fejlesztés gazdasági, társadalmi aspektusait is megvizsgáljuk.
RA: Az előzetes vizsgálataink, mint a legtöbb esetben, itt is nagyon sok területet érintettek. Vizsgáltuk más mellett az építéskori és a majdani üzemeltetéskori épületgazdaságosságot is.
Vagyis a Mérték Stúdió már a beruházás-tervezés idején jelen van egy-egy projektben?
PG: Ha van erre lehetőség és igény akkor igen. Ebben az esetben a környezeti, kicsit a társadalmi és nagyon erősen a környezettudatos összefüggéseket vizsgáltuk. Átlépve az építészet területére: a 13. kerületben tetten érhető az a talán „Budapest építőkockájának” nevezhető, zártsorú keretes beépítés, ami a telekspekulációk utáni időszakban a Nagykörúton túli részek építészetét áthatotta. Vizsgálni kezdtük, hogy ebben a méretben – hiszen 44 ezer négyzetméterről beszélünk –, nem kilógva a helyi beépítés sajátosságaiból, és valamilyen fokon humanizálva léptékében és építészetében az épületet, milyen irodaházat tudunk megtervezni, ami minden ízében az itt élőkre és az itt dolgozókra is tekintettel van. Részletes és hosszas elemzés végén megtaláltuk a beruházó számára is elfogadható urbanisztikai képletet, amiben megvalósultak a fejlesztői elképzelések, de a házban dolgozók komfortérzetére is figyelemmel van, illetve a környékbeli lakóknak is nyújt valami fontosat: mint a köz számára is szabadon használható kert, a gyalogos sétány. Elég kevés olyan fejlesztés van még ma is Magyarországon, ahol a piaci beruházók az utca emberére is gondolnak. Éppen ezért a közösségi zöldek, a tetőkertek például nagyon fontos elemei voltak a koncepciónak. Vagyis az energetika, fenntarthatóság, de főként az építészet szintjén próbáltuk kezelni az emberi lépték kérdéskörét. A ház „önmagát próbálta lebontani” emberi léptékre, értelmezhető dimenzióba, ez a fő konfrontációs felületre, a Váci úti homlokzati szakaszra is érvényes, ez tulajdonképpen a ház önkifejezésének a legerősebb eleme. Gondolok itt arra a térbeli üveg-lamellasorra, ami mára már aktív médiahomlokzattá vált. A jó megoldás megszületése hosszú időt vett igénybe, végül eljutottunk a térbeli lamella-sorhoz, aminek számos hatása van: a statikus épületet nappal a reliefszerű lamellák sora dinamizálja, de ugyanez történik a fényjáték által esti megvilágításkor. Izgalmas, egy természeti látványt (északi fény) megjeleníteni, átvitt értelemben pedig a skandináv higgadtságot is kifejezni képes absztrakció ez.
Egy jelszerű elem alkalmazásán túl szembementek a 13. kerületi irodafolyosó hagyományaival, mert ez az irodaépület a többihez képes cseppet sem zárt, dobozszerű.
PG: Abszolút tudatos volt, de nem protestálni akartunk az irodafolyosó ellen, hanem elemeztük, hogy mi az, ami még nem volt anyaghasználatban, nyílásrendben, beépítési karakterben. És egyszerre szerettünk volna valamiféle üzenetet is megjeleníteni a naponta elsuhanó több tízezer autósnak, az épület előtt elhaladó gyalogosoknak. Ami pedig a megtervezését illeti, az egy multidiszciplináris történet, amiben világítástervezők, grafikusok, üvegtervezők egyaránt részt vettek. Egyébként teljesen máshogy indult: rogyasztott, térbeli üvegekből álló, a maihoz képest nehézkesebb struktúra lett volna, ami a költséghatékonyág miatt egyszerűsödött – hiszen ennek az épületnek a kezdeti tervezési szakaszát még érintette a gazdasági válság hatása. S ha már tervezés, akkor mindenképpen fontosnak tartom megemlítenünk Vámossy István projektvezetőnek, továbbá Burián Gergő, a designcsapatunk vezetőjének és Fülöp Orsolya, e csapat munkatársának nevét, többek között nélkülük ez az irodaépület soha nem valósulhatott volna meg.
Szöveg: Molnár Szilvia
Portréfotó: Filep Krisztina
A fenti szöveg az Octogon 2016/8. számához kapcsolódó Nordic Light mellékletben jelet meg
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
