A 11. kerületi, hajdani “Csonka” majd “Április 4.” Gépgyár volt szerelőcsarnoka az ArtKraft új otthona.
Ipari és gyári épületek iránt érzett szenvedélyük miatt az új irodát és a hatalmas raktárat csak speciális helyen tudták elképzelni. Így esett a választás a 11. kerületi, hajdani “Csonka” majd “Április 4.” Gépgyár, volt szerelőcsarnokára, melynek betongerendáin ma is működő ipari daru mozog.
A hatalmas, közel 500 m2, 9 m belmagasságú gyárcsarnokban hónapokig folyt a munka, melynek során megőriztek minden ipari jellegét. A raktárban két szinten futnak az ablakok, így világos, fényes, padlózata pedig aszfalt és beton. A hatalmas térből 50 m2 -es rész lett leválasztva, alaposan szigetelve, melyet irodának és konyhának használnak. Ebbe a térbe egy régi budapesti bérház vaskapuján keresztül jutunk be.
A háttérben a régi fagyis tábla mellett bújik meg a teakonyha. A kiskonyha plusz fényt egy zöld, eredeti osztott ipari ablakon keresztül kap.
A teakonyha előtt egy kávézó-beszélgető rész található, ahol a kávézó asztal öntvénylába régi tűzoltópumpából, tetőlapja pedig régi bontóasztalból lett átalakítva, mellette retró kárpitos csehszlovák szék és egy fémszék áll. A nagyméretű fém fiókos szekrény, rajta régi kék lámpával kissé leválasztja ezt az intimebb teret a csarnokból.
A vaskapu mellett raklapokból épített lépcső vezet fel a galériára. A lépcsőkorlátot régi faevezők adják, az előtte látható régi kerti pad, szürkére festett lécei rímelnek a raklapokra.
A galéria tetejére ömlik be a fény a hatalmas ablakokon, ahol ipari lámpák sorakoznak és régi munkavédelmi plakátok nézegethetőek. Itt tárolják a sérülékeny darabokat, mint régi színház domborműveink vagy a szecessziós fodrászberendezés.
Retro Electrolux, ma is működőképes hűtő áll a sarokban, felső-szekrények helyett egykori öltöző szürke faakasztói szolgálnak polcként.
A világítást egy vegyigyár robbanásbiztos lámpái adják. Egy uzsonnához oda lehet ülni a régi gyalupad-tetőből készült, vasvázas asztalhoz, melyet Bosch műhelyszék egészít ki. A betonpadlóhoz rímel az egyszerű, szürke Zalakerámia csempe.
A teakonyha mögött egy régi hatalmas, fa jégszekrény szolgál beépített szekrényként, mely sok mindent elnyel. A jégszekrény eredeti vasalatai, kilincsei, szellőzőnyílásai megtörik a halványsárga felületet.
Arrébb, a kézmosó egy laboratórium fehér porcelán mosogatója volt, fölötte régi, sokosztatú malomablak van átalakítva tükörré. A helyiség világítását egy 30-as évekbeli porcelán-üvegbúrás falikar biztosítja. A burkolat egy 40-es években épült balatoni villa antik cementlapjaiból áll össze.
Leghátul, az irodában az eredeti, halványkék színű, egykori műhelyasztal fogja meg a tekintetet. A falon régi cégtáblák, zománctábák lógnak, valamint egy régi fekete mágneses iskolai táblára lehet jegyzeteket tűzni.
Újabb különlegesség, hogy a padló szétbontott raklapok deszkáival van burkolva, ami igazán strapabíró, miután olajjal kezelték. Rajta egy patinás szőnyeg teszi melegebbé a teret.
A karfás fekete Eames szék eredeti darab, melyet egy nyeregre emlékeztető szék és egy fém rácsos szék egészít ki.
A lámpák igazán egyediek. A mennyezeti kékbúrás lámpa régi kihúzható géplámpa volt egykoron, az íróasztalon egy Fase Madrid Boomerang 64 íróasztali lámpa. A sarokban Kaesz Gyula felesége, Lukáts Kató tervezte Stühmer fémdobozából kialakított állólámpa áll.
forrás: sajtóközlemény
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
