A 75 éven át aktív keramikus New Jersey-i kiállítása.
Önmagában is figyelemre méltó az Eva Zeisel: A Century Of Designing Elegance c. kiállítás, amelyhez ráadásképp egy remek beszélgetés is készült – írta a Tizen9.hu oldal. A kiállítást az egyesült államokbeli Morristown városban (New Jersey), a Morris Museumban nyitották meg, és talán a kíváncsiak és szerencsések október 4-ig még láthatják is.
Eva Zeisel Striker Éva Amália néven született Budapesten 1906. november 13-án. „Anyagi ágról a magyar szellemi, gazdasági, tudomány életben egyaránt meghatározó, híres Polányi (Pollacsek) családba született. Nagymamája, Polacsek Mihályné, Cecilia Wohl, a korszak szabadgondolkodója, aki 19-20. század fordulóján híres irodalmi szalont tartott fenn Budapesten, lánya, Laura is örökölte anyja energikusságát: az első nő volt itthon, aki történészdiplomát szerzett; érdekelte a pszichológia (Freuddal állt levelezésben) és a reformpedagógia, 1911-ben pedig a korban egyedülálló, fejlesztő jellegű magánóvodát nyitott” – írja a Tizen9.
Éva Zeisel a képzőművészeti pályát választotta. 1923-ban beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, festő szeretett volna lenni, későbbi visszaemlékezések (saját és lánya) alapján azonban édesanyja tanácsára inkább kevésbé magányos és biztos megélhetést biztosító szakmát választott: keramikusnak tanult.
„Hagyományos módon, azaz egy mester és a korong mellett sajátította el az alapokat, tanult, segéd lett, vizsgát tett, és a Tetőfedők, Sínfektetők, Kemencetapasztók, Kéményseprők és Fazekasok Céhének tagja lett
– jegyzi meg a honlap. – Előbb saját műhelyben egyedi és kisszériákat készít és ad el, majd elszegődik a Gránitba, majd ezt követik a szakmai, emberi kalandok a világ különböző részein.”
  |
Az 1920-as évek második felében Németország dolgozott, majd a 30-as évek elején a Szovjetunióba ment, ahol egy ukrajnai gyárban, majd a leningrádi Lomonoszov gyárban tervezett. 1934-ben már a szovjet üveg- és kerámiaipar művészeti vezetője volt a Moszkva közeli Dulevóban, de néhány hónappal a kinevezése után összeesküvés vádjával letartóztatták, és másfél évre börtönbe zárták.
„Börtönben töltött hónapjairól visszaemlékezést írt – de gyerekkori barátja, állítólag egy időben szerelme, Arthur Koestler az ő történetét is beépítette Sötétség délben című regényébe. Szabadulása után, 1937 őszén barátjával, későbbi férjével, Hans Zeisellel Bécsbe, azután Angliába ment, végül 1938-ban az USA-ban telepedtek le, az 1950-es évek végére Eva Zeisel már világszerte ismert, igen produktív alkotóvá vált” – folytatja a Tizen9.
Nem tartotta ipari formatervezőnek (industrial designer), és nem csupán a kerámia területén mozgott otthonosan. “Tárgyak készítője vagyok” – így határozta meg önmagát, hivatását.
A videón a kiállítás kurátora, Ronald T. Labaco Eva Zeisel lányával, Jean Richards-szal beszélget a designer életéről, munkáiról, de keveset szólnak a szakmai indulásról. Szót ejtenek arról, hogy az izgalmas életű, csodálatos életművet ránk hagyó világhírű tervező, aki 105 éves koráig élt, és tényleg élete végéig alkotott.
A beszélgetés vége felé a kiállítás rendezője megemlíti az UFO nevű teás-reggelizős készletet, amit Zeisel Magyarországon tervez a Gránitban, amikor az 1983-ban egy világ körüli út, utazókiállítás keretében rövid időre hazalátogat, de sajnos képet nem mutatnak erről (az UFO mellett egy fedeles tál is készült a látogatáskor).
Még 2001-ben egy TED-videó is készült Zeisellel, amelyben vicces részleteket mesél (a gyár nevének említése nélkül) arról, hogyan került a Gránit gyárba, és később miért távozott onnan.
Legutóbb Budapesten 1988-ban rendeztek kiállítást Eva Zeisel munkáiból a Budapesti Iparművészeti Múzeumban. Eva Zeisel életét, munkáit, hitvallását alaposabban is megismerhetjük a hivatalos honlapján, ahol remek képeket találtunk az alkotásairól.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
