Kiállítások a Ludwig Múzeum Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok című nemzetközi válogatásához.

A Ludwig Múzeum Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok című nemzetközi kiállításához kapcsolódóan, azzal párhuzamosan három külső helyszín viszi tovább a kiállítás koncepcióját Budapest városszövetébe illesztve.  

 

Elsőként a KÉK – Kortárs Építészeti Központ együttműködésével a Bartók Béla úton lesz látható Oto Hudec szlovák alkotó installációja 2022. július 22-től augusztus 14-ig. Ezt követően az EJTECH formáció installációja a Vörösmarty téren áll össze egyedi hangtérré a Műhely / Az ONYX előszobája partnerségével 2022. augusztus 3-tól. Mindkét villámesemény mindössze néhány hétig várja a látogatókat egyedi nyitva tartással.  

Végezetül a Ludwig Múzeumban látható kiállítás záróeseményeként nyílik meg Jeannette Christensen norvég művész zseléinstallációja a nyár végén, mely a következő egy hónapban a látogatók szeme láttára alakul át egy rendhagyó pincehelyiségben, időben is kiterjesztve a kiállítás egészét szeptember végéig (a Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok szeptember 4-én zár a Ludwig Múzeumban). 

A három installáció szervesen kapcsolódik a jelen időtapasztalatához, annak a művészeti gyakorlatokban tetten érhető kísérleteihez, és olyan kérdéseket emel ki, amelyek segítségével kibomlanak a permanens átmenetiség egyes vonásai.  

 

Oto Hudec: Nomadia project - A Gandy Gallery jóvoltából  Collection Centre Pompidou, Párizs

Oto Hudec multimédia-művész festményei és grafikái egyaránt vizsgálnak személyes és társadalmi témákat; emellett videókat és köztéri munkákat is készít többek között a bevándorlásról, a menekültekről és a globalizáció környezetre gyakorolt hatásáról.  

A KÉK – Kortárs Építészeti Központ együttműködésével Budapesten bemutatott Nomadia installáció a sátrat idézi meg mint az ideiglenes építészet archetipikus formáját: többek között a nomád létformát élő népek, menekültek, illetve túrázók sátrait. Az installáció szimbolikusan ad teret az államok és a vállalatok által elnyomott népességnek, például az eltűnőben lévő nomád kultúráknak vagy a migránsoknak. Ezek a törékeny építmények a velük együtt kiállított dokumentumokban leírt történeteket közvetítik, amelyeket az adott állomásokon a művész által készített festmények és képeslapok egészítik ki (Greetings from Nomadia).   

Különleges helyzetekben az egyébként stabilnak és állandónak tekintett intézmények (pl. múzeumok) is költözésre, vándorlásra kényszerülhetnek. A helyhez kötöttség viszonylagossá vált, a történelmileg kialakult életformák mellett jelenkori társutasok keresik helyüket a megváltozott világban, a permanens átmenetiség állapotában.  

EJTECH  (KÁRPÁTI  Judit  Eszter  &  Esteban  DE  LA  TORRE): Of Matter In Waves (Az anyag hullámhossza), 2022  - Photo: EJTECH

EJTECH: Of Mater In Waves (Az anyag hullámhossza) 
helyspecifikus hangtér-installáció 
Megnyitó performansz:
2022. augusztus 2., 17.30 – 19.00 
Köszöntőt mond: Készman József
Helyszín: Műhely / Az ONYX előszobája (1051 Budapest, Vörösmarty tér 7- 8.) 
Nyitva tartás: 2022. 08. 03. – 08. 16., minden nap 17.00 – 19.00 

A hang „megmunkálása” elválaszthatatlan egy adott helyszíntől. A hangtereket nem a hang recepciója idézi elő, hanem maga a hangzás hozza létre, akár kognitív vagy belső szintre emelve azokat. Paradox módon az a hang, amely az EJTECH stúdió installációi révén létrejön, nem rögzíthető abban a formában, ahogy azt érzékeljük. Sőt, ugyanazon installációban mindenki mást tapasztal. A hangterek nem fizikai, hanem efemer, folyamatos alakulásban lévő terek, melyeket a hang jelenléte kelt életre. 

Az Of Matter In Waves egy a Műhely / Az ONYX előszobája együttműködésével létrehozott helyspecifikus installáció, mely egy textil hangrendszeren keresztül szétteríti az anyagot az akusztikus tartományban. Az EJTECH munkája teret épít a kiterjesztett jelen felfedezéséhez elektromágneses levegőszobrok segítségével. Egy térbeli hangbeállítás, amely többcsatornás kompozíciók révén a kialakuló hangkonstellációk láthatatlan geometriáit idézi meg. Egy tér-idő nyílás, melyen keresztül megtapasztalhatjuk az összefonódást, szubjektum és objektum kettősségének feloldódását. Eszköz, mellyel hangtereket szőhetünk. 

Jeannette CHRISTENSEN: Minden nap egy csoda, 1995 Port of Art, Kotka, Finnország. - a művész jóvoltából

Janette Christensen Budapestre készült installációja nemcsak hely-, hanem „időspecifikus” is – bár ilyen meghatározás a kortárs művészetben nem igazán létezik. Az Every Day is a Miracle című mű egy teljesen banális, hétköznapi anyagot, az étkezési zselét használja fel minimalista szobrokként megjelenő tárgyak létrehozásához, amelyek a kiállítás helyszínéül szolgáló pincében a hely atmoszférikus sajátosságainak hatására „önálló életet” kezdenek el élni. A zselében beinduló biokémiai folyamatok hatására az installáció szinte minden pillanatban másképp jelenik meg a néző számára, aki a művet a maga „teljességében” sosem láthatja, csak abban a pillanatban érzékelheti, amikor épp a kiállításban jár. Az installáció azonban mindazoknak a pillanatoknak az összessége, amelyek a bomlási folyamat időbeliségét jelentik és így magának a mű befogadásának az időbeliségére is ráirányítják a néző figyelmét. Mivel a folyamat – és így a kiállítás – végére a mű maga tulajdonképpen megsemmisül, ezért az időbeliség nemcsak a befogadás, hanem a mű fennmaradásának, illetve végső soron eltűnésének a szempontjából is további kérdéseket vet fel. 

Janette Christensen két másik munkája a Kiterjesztett jelen című kiállításban láthatók. 

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Kiterjesztett jelen – külső helyszíneken

Kiterjesztett jelen – külső helyszíneken

Kiállítások a Ludwig Múzeum Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok című nemzetközi válogatásához.

Letisztult formák, különleges helyzetek

163 - 2020/7

Az OCTOGON idei hetedik lapszámában mini Buda mellékletet találunk, a Gellérthegytől Óbudáig számos helyszínt bejárunk. Ám az épületek, olykor városképet meghatározó fejlesztések mellett előtérbe kerül az egyén is, mint az Őrfi József építésszel vagy Csavarga Rózsa belsőépítésszel való beszélgetésnél. Hogy csavarjunk egyet ezen, a Paradigma Ariadné Ferdeháza az ember helyett a tájat helyezi középpontba, míg Bene Tamás szintén különleges Tisza-tavi Vízigarzonjával mindkét fél jól jár. Ahogy azon olvasóink is, akik hiánytalanul végigböngészik a 163-ast.

Az építészek kezében a Föld jövője

Az építészek kezében a Föld jövője

Bjarke Ingels alapjaiban forgatná fel a világ építészetét, megoldva ezzel a Földi élet fenntarthatóságát 

Hirdetés