Intergalaktikus űrutazásra invitált, s a porcelán és üveg előtt tisztelgett a huszonötödik Designblok. Többek között. A jubileum alkalmából most még inkább kitettek magukért a csehek, ezúttal három fő helyszínen
Hosszúfülű mezei nyúl néz vissza ránk a Designblok kreatívjairól – meglepő lehet, hogy ezt az állatot választották a jubiláló esemény reklámarcának. Tegyük hozzá: ez sem most történt, hiszen Kelet- és Közép-Európa legnagyobb designfesztiváljának logójában mindig is szerepelt az éberséget és gyorsaságot szimbolizáló szőrös kis jószág, csak mostanra már megtermett ugrifülessé transzformálódott. Az átváltozás nemcsak a nyúlra, a fesztivál egészére is igaz: nemcsak megmaradt, de fejlődött is az elmúlt huszonöt évben.
Beszámolónk nyomtatásban a OCTOGON magazin 188-as (2023/8-as) lapszámában jelent meg, az online-on bővebb verzióban olvasható!
Az 1998-as indulás a Vitra akkori cseh képviselőjének, valamint a külföldi designbútorok forgalmazásával és belsőépítészeti tervezéssel foglalkozó Konsepti alapítójának, David Řezníčeknek köszönhető, aki londoni és milánói mintára álmodta meg a Designblokot – akkor még csak pár stúdió és designbolt nyitotta ki kapuit az érdeklődők előtt. Pár év múlva Jana Zielinski és Jiří Macek vette át a stafétát, s emelte új szintre az eseményt – nélkülük a Designblok ma nem lenne az, ami. A fesztiváligazgató Zielinski és a kreatív igazgatói feladatokat ellátó Macek mellé aztán a pénzügyekért felelős Adéla Hlavatá és Šimon Borecký produkciós vezető csatlakoztak. A „keménymag” azóta is kitart, s ami még meglepő, hogy a Designblok stáb mindössze tizenegy főből áll, miközben olyan számokat hoznak már évek óta (több mint 200 kiállító és átlagosan 40.000 látogató), amire mi magunk is csak irigykedve pislogunk.
  |
A Designbloknak sokféle arcát láttam már. Először a Výstaviště Praha Holešovice helyszínen találkoztam vele a Bedřich Münzberger által tervezett szecessziós kiállítási csarnok grandiózus tereiben, ahol (szó szerint) egy tető alá hozták a cseh design legjavát. A kisebb stúdiók, induló márkák, művészeti iskolák és gyártók egyidőben mutatkoztak be, expószerű elrendezésben, különféle standokon – a nagy csarnok melletti régi kőtár falai között pedig a képző- és iparművészet határán mozgó objekteket állították ki. A Designblok később a rendezvényhelyszínként funkcionáló egykori kolostorépületbe, a Gabriel Lociba költözött, s az Iparművészeti Múzeum is fesztiválhelyszínként csatlakozott az eseményhez.
  |
Idén, az évforduló alkalmából a Designblok még nagyobbra nőtt: az Iparművészeti Múzeum megmaradt, a designerek és gyártók java része (125 kiállító) pedig az 1928-ban épült funkcionalista Prágai Nemzeti Galériába költözött a fesztivál néhány napjára. S ha ez még nem lett volna elég: a várnegyedben található Királyi Kert is a Designblok színteréül szolgált – ott egy ezüst fóliába burkolt, kapszula alakú konténerbe, illetve a csodás reneszánsz épület kiállítóterébe nyerhettek bebocsátást a látogatók.
A COSMOS névre keresztelt kapszula belsejében a legnagyobb kortárs cseh tervezők munkáival találkozhattunk intergalaktikus tolmácsolásban. Az építmény előtt kígyózó sor minden bizonnyal nem a designtárgyaknak, hanem a „csupa tükör” installációnak szólt. Aki ide belépett, az valóban úgy érezhette magát, mintha Christopher Nolan „Interstellar” című filmjébe sétált volna be.
Ezzel a látványos installációs megoldással a kiállítás kurátorainak (Jana Zielinski, Jiří Macek) valóban lenyűgöző, földöntúli atmoszférát sikerült teremteniük. Ebben a padlótól a plafonig tükörrel borított (egyébként nem kifejezetten gigantikus), a gravitáció nélküli lebegés érzetét keltő térben a kortárs cseh design top tíz tervezőjének egy-egy tárgyával találkozhattunk, az összekötő kapocs közöttük az üveg matériája volt.
Érteni véljük Zielinski és Macek, illetve a kiállítás építészeti tervezéséért felelős Jan Plecháč szándékát: rendhagyó és ámulatba ejtő kulisszába helyezni, éteri magaslatokba emelni, s ezáltal feljebb pozícionálni a cseh design objekteket. A motiváció is érthető, hiszen a kiállítást 2024 tavaszán Milánóba utaztatják, ahol is a cseh designnak a legszebb arcát kell mutatnia, hogy meggyőzze a designban élen járó olaszokat és a nemzetközi közönséget. Ez a kurátori stratégia azonban nem veszélytelen: könnyűszerrel kaphatta volna meg a Designblok az elitista bélyeget abban az esetben, ha a fesztivál csak és kizárólag e köré a kiállítás köré épül. Ha csak és kizárólag olyan cseh tárgyakat, csúcstervezőket és –márkákat helyezne reflektorfénybe, mint a közel ötmillió dollárt kóstáló, a Moser gyár által jegyzett „Abyss” váza, Lucie Koldová vagy a Lasvit. Szerencsére nem ez történt.
A kozmikus díszletek helyett minket inkább egy hagyományos, klasszikus szépségű enteriőrbe tervezett „Made By Fire” kiállítás szólított meg, amely az üveg és a porcelán „fejlődéstörténetét” mutatta be. A kurátorok (Danica Kovářová, Eva Slunečková) a kortárs, újító szellemű tervezőkre helyezték a hangsúlyt, és nem feledkeztek meg az iparművészet-történeti hagyatékról sem, miközben a kiállítás kellően informatív, jól emészthető és élvezetes tudott maradni. Fontos előzményként kell megemlítenünk a tavalyi Designblok alkalmával bemutatott „Terra Alba” kiállítást, ahol már akkor érezhető volt, hogy valami még nagyobb szabásúra készülnek a csehek.
  |
Már akkor is akadtak favoritjaink, ám az idei felfedezésünk – a konzervatív ízlésvilágúak szerint talán a polgárpukkasztás és blaszfémia kategóriába is beillő – Markéta Špundová és Luisa Bělohlávková voltak. Špundová tárgyegyüttese, „A maszturbáció tízparancsolata” előtt valószínűleg többen is lelassítottak a tárlaton: a vallásos neveltetést kapott alkotó mintegy a Bibliában olvasottak ellenpontjaként készítette el szobrait, melyek vállaltan fallosz, vulva formát idéznek – az egyébként is erősen tabusított téma feloldására, párbeszéd elindítására tett kísérlet ez. Bělohlávková hasonlóan kényes témát választott, ő ugyanis az egyik hagyományos nipp téma, az andalgó-csókolózó szerelmes pár tematikát értelmezte újra: a megszokott férfi-nő páros helyett a fiatal tervező két férfit szobrot készített porcelánból.
A „Made By Fire” idén áprilisban a Milan Design Weeken debütált elsőként, Prága után pedig Brnóba utazott, ahol – további munkákkal kiegészülve – egészen 2024 augusztus végéig látható. Erősen ajánljuk.
De nézzük, miben volt más az idei Designblok?
Mi nagyon szerettük a Gabriel Loci kissé leharcolt, zegzugos tereit (az éteri atmoszférát sugárzó deszakralizált templomról nem is beszélve). Ehhez képest kissé sterilnek éreztük a mostani fő helyszínt, de kétségkívül az átláthatóság szempontjából jó választás volt a Prágai Nemzeti Galéria. A fölszinten bőven jutott hely a cégek, gyártók standjainak (ők a Superstudio kategória), akik most is ötletes és látványos installációkkal rukkoltak elő. A mi kedvencünk a nagy múltra visszatekintő, kristálytárgyakat jegyző Moser lebegő standja volt, amit a gyár művészeti vezetője, Jan Plecháč tervezett. Abszolút a másik véglet volt a fém bútorokat gyártó Fleysen installációja – letisztult, minimalista, első ránézésre akár világhírű skandináv márkát is sejthetnénk mögötte. Kipróbáltuk a Polstrin új moduláris Seaside Sofa kanapéi is, amit a fiatal designer duó, a Lexová&Smetana tervezett a cégnek.
Egy emelettel feljebb, az egykor a cseh design fenegyerekeként aposztrofált Maxim Velčovský most sem okozott nekünk csalódást: blaszfémiába hajló, „összemixelt” Krisztus keresztjei, illetve a folyópartokon kallódó szemetet „konzerváló” vázái előtt többször is lassítanunk kellett. Ugyancsak megörültünk a plzeni egyetem, a SUTNARKA projektjének is: standjuknál a játékosítás eszközével könnyűszerrel vették rá a látogatót arra, hogy leadja szavazatát a neki leginkább tetsző bögrére. Az abszolút szerethető kategóriába került nálunk a gyermeki fantáziának szabad utat engedő, a kicsik szobáit és tárgyait új megvilágításba helyező vagány és kedves Picky Parents márka, valamint az építőjátékokat jegyző Totemo. Ha pedig a collectible design égisze alatt kellene kedvencet megneveznünk, egyértelműen Jiří Krejčiřík és a Futuro különleges Roots Altar szekrénye kerülne az első helyre.
  |
Szóval, idén is tisztességgel teljesített a Designblok, hiszen – ha nem is a teljesség igényével, de – most is megmutatta a design sokféleségét, amire ma is sokan kíváncsiak. Irigykedhetünk a csehekre, mindenesetre azt tényként kell kezdenünk: ők észszerűbben gazdálkodtak a maguk huszonöt, mint mi a saját húsz évünkkel (ha analógiaként tekintünk a Budapest Design Week – leánykori nevén Design Hét Budapest – fesztiválra, ami idén ünnepelte 20. születésnapját).
Képzeljünk el egy optimista forgatókönyvet, ahol a mi Budapest Design Week eseményei, pályakezdő és praktizáló tervezői, a generációváltáson átesett manufaktúrák, és persze nagy múlttal rendelkező gyáraink (Zsolnay, Herendi, Ajka Kristály) egy fedél alá költöznek. Nem a város különféle pontjain kell őket levadásznunk, hanem egy helyen kapunk rálátást a design sokféleségére. Ebben a bizakodó szcenárióban mosolyogva megfér egymás mellett látványos és kivételes szépségű, újdonságszámba menő collectible design bútor, kereskedelmi forgalomban kapható tetszetős beltéri komposztáló és kézzel készült müzlis tál is. Ez lehetne a valódi 360 fokos design. Akár. És nem azt mondjuk, hogy a csehek maradéktalanul teljesítették a tervet, de (hogy csak egy paramétert említsünk) évek, évtizedek alatt meg tudtak győzni olyan piaci szereplőket mint az Erste, a Telekom, a Renault vagy Hyundai. Melyik hazai designesemény tud(ott) ilyen kaliberű szponzorat felmutatni?
  |
Stefan Lengyel formatervező – akinek többek között a csuklós villamost köszönhetjük, s akiről a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem 2020 őszén Kiválósági Ösztöndíjat is elnevezett – azt mondta: „A design a tárgy lelkiismerete.” Ha ennek a kijelentésnek a fényében értelmezzük a Designblokot, akkor azt mondhatjuk, hogy a cseheknek nincsen szégyellni valójuk: jól sáfárkodnak azzal, amijük van. A gyárak, manufaktúrák igyekeznek megőrizni és tovább vinni a tradicionális kézműves eljárásokat, de mellette a legtöbb esetben teret biztosítanak az innovációnak is, és bizalommal fordulnak a fiatal tervezők felé, akikkel közösen olyan tárgyakat tervezhetnek, amik termékként is megállják a helyüket a piacon. S vajon mi mit mondhatunk el magunkról: nekünk, magyaroknak mennyire tiszta a lelkiismeretünk, ha designról van szó?
  |
Megjelent az OCTOGON magazin legújabb, 188-as (2023/8-as) lapszáma, amelyben sok egyéb mellett a szegedi Cédrus Liget lakóparkról (B.A.D Architects and Design Studio Kft.), a Normafa Síház felújításáról és bővítéséről (Studio Konstella, Hetedik Műtere), a Dorothea Hotelről (Lissoni & Partnersm TSPC Kft.) és az Archikon legújabb óvodaépületéről is olvashattok.
Magazinunkra itt lehet online előfizetni.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
