A mesterséges intelligenciát bevonó „AI x OCTOGON magazin – építészeti kritikapályázat” beérkezett anyagai közül a szerkesztőség által legérdekesebbnek ítélt írásokat változtatás nélkül közöljük. Ennek a két írásnak a különlegessége, hogy az elsőt olvasónk Perplexity AI programmal íratta, és a ChatGPT által van javítva, a második esetben pedig fordítva járt el.
„Pusztítás, rombolás. Mondd, soha nem akartál csak úgy szétverni valamit?” – Davis Mitchell a Darabokban c. film
Ez az idézet, bár impulzív rombolásra utal, paradox módon rávilágít a Magyar Rádió épületeinek tervezett, de nem kevésbé problematikus bontására. Egyrészt a késztetésről szól, ami a régi lebontásához és az új építéséhez vezet, másrészt implicit módon megkérdőjelezi ennek a késztetésnek a jogosságát, különösen olyan épületek esetében, amelyek mély kulturális és történelmi jelentőséggel bírnak. A film kontextusától eltérően, itt nem spontán cselekedetről van szó, hanem egy átgondolt döntésről, a megoldás mégis vitatható.
Bár a Bródy Sándor utcai stúdiópalota homlokzata és utcai szárnya megmarad, a hátsó tömbök, a Pagoda, a központi irodaépület és a 6-os stúdió eltűnése súlyos kulturális és történelmi veszteség. Ez az ikonikus épületkomplexum, nemcsak a rádiózás szimbóluma, de a helyi identitás és kollektív emlékezet fontos eleme is. Az épületegyüttes különböző részei a magyar rádiózás és média fejlődésének különböző korszakait képviselik. A stúdiópalota a kezdeteket, míg a Pagoda és a későbbi épületek a 20. századi fejlődés mérföldköveit jelzik. Lebontásukkal nemcsak építészeti értékek tűnnek el, hanem az a generációkon átívelő emlékezettápláló funkció is, amely összekötötte a magyar kultúrát és történelmet, így elbontásukkal Budapest kulturális szövete szegényedik.
A tervezett Pázmány Campus beruházás 32 600 négyzetméter bontásával és 37 500 köbméter törmelék keletkezésével jár. A civilek, köztük a Zöld Palotanegyedért Egyesület és a Civilek a Palotanegyedért Egyesület, erőteljesen tiltakoznak a bontás ellen, amely évekig terheli Józsefváros környezetét porral és zajjal. Álláspontjuk szerint a meglévő épületállomány újrahasznosítása és a teresedések közparkká alakítása fenntarthatóbb lenne az 53 ezer négyzetméteres területen megvalósuló új campus helyett, amely eleve megkérdőjelezhető relevanciájú a belvárosban és figyelmen kívül hagyja az épületek újrahasznosításának lehetőségeit is.
A politikai döntéshozóknak az örökségvédelmet és fenntarthatóságot kellene előtérbe helyezniük, a kulturálisan és környezetileg káros projekteket támogatása helyett. A városfejlesztési döntéseknek figyelembe kellene venniük a helyi közösség igényeit, a környezeti szempontokat és a kulturális örökség megőrzésének fontosságát. Bár az új campus létrehozása fejlődést ígér, az nem indokolja a meglévő épületállomány ilyen mértékű eltüntetését. A projekt megvalósítható lehetett volna a meglévő épületek átalakításával és felújításával is, ami nemcsak környezetbarátabb megoldás, de megőrizhette volna a terület egyedi karakterét és történelmi jelentőségét is. Ez a megközelítés összhangban állna a fenntartható városfejlesztés elveivel és tiszteletben tartaná a helyi közösség érdekeit, valamint a kulturális örökség megőrzésének fontosságát.
---
„Minden, ami épült, egyszer el fog dőlni. Ami viszont nem dől el, az el fog pusztulni.” – George Orwell
Ez a gondolat egyszerre figyelmeztet a változás elkerülhetetlenségére és a rugalmasság fontosságára, ami a városfejlesztés kontextusában is értelmezhető.
A Magyar Rádió épületének lebontása nem csupán egy fizikai struktúra eltávolítását jelenti, hanem egy szimbolikus aktust is. Az épület a magyar kultúra és történelem szerves részévé vált, így elbontása a kollektív emlékezet egy darabjának elvesztését is jelenti. Ez az épület több, mint egy egyszerű ingatlan - a nemzeti identitás és a közszolgálati média megtestesítője volt évtizedeken át.
Bár a Bródy Sándor utcai stúdiópalota homlokzata és utcai szárnya megmarad, a hátsó tömbök és kapcsolódó épületrészek eltűnése jelentős veszteség, a bontás által nem csupán az épületek tűnnek el Budapest városképéből, hanem egy olyan pont, amely generációk számára jelentett tájékozódási és érzelmi viszonyítási pontot, a modern magyar társadalmi és politikai életben való jelenléte miatt, ezért a bontás erős érzelmi reakciókat vált ki a lakosság körében.
Emellett a Pagoda, a központi irodaépület és a 6-os stúdió eltüntetése szintén komoly veszteséget jelent. Bár ezek az épületek nem rendelkeznek olyan hosszú múlttal, mint a stúdiópalota, a magyar rádiózás fejlődésének kulcsfontosságú mérföldkövei, és a 20. századi magyar történelem, valamint a média fejlődésének tanúiként városunk történelmi szövetének fontos részei. Bontásukkal Budapest egy újabb rétegét veszti el múltjából, és az emlékek, amelyek generációk számára fontos identitásképző elemek voltak, örökre eltűnnek.
Az új „campus” tervei, amelyek a régi épület helyén valósulnának meg, egy teljesen új urbánus kontextust kívánnak teremteni. Ez a fejlesztés azonban felveti a kérdést: vajon nem bontja-e meg túlzottan a város történelmi szövetét és identitását? A modernizáció és a történelmi örökség megőrzése közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú kihívás.
A bontás és az új építkezés környezeti hatásai jelentősek. Felmerül a kérdés, hogy nem lenne-e fenntarthatóbb megoldás az épület felújítása vagy átalakítása, esetleg egy közpark létrehozása. Ez utóbbi nem csak ökológiai szempontból lenne előnyös, de a városi élet minőségét is javíthatná.
A bontás ellen tiltakozó civilek hangja fontos figyelmeztetés. Rámutat arra, hogy az épületek nem csupán fizikai struktúrák, hanem a közösségi emlékezet hordozói is. A Rádió épületének eltűnése a város történelmének egy részét is kitörli, miközben nem garantált, hogy az új épületek jobban szolgálják majd a közösség érdekeit.
Orwell idézete arra figyelmeztet, hogy a változás elkerülhetetlen, de a módja választás kérdése. A Magyar Rádió épületének sorsa azt a dilemmát tükrözi, hogy hogyan lehet egyensúlyt teremteni a fejlődés és a múlt megőrzése között. A döntéshozóknak mérlegelniük kell, hogy a modernizáció valóban megéri-e a történelmi és kulturális örökség egy részének feláldozását. A város jövőjét úgy kell alakítani, hogy az tiszteletben tartsa a múltat, miközben felkészül a jövő kihívásaira - ez lehet a kulcs ahhoz, hogy ne csak „ledőljön”, hanem megújulva fennmaradjon.
A nyitókép illusztráció
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
