Az alapanyagot mezítláb kereste a természetben, hogy lássa, van-e helye a lábának az adott közegben.
Bognár Angéla gyermekkora óta a természet szerelmese, mestermunkájában (Natura - öko-logikus kísérleti kollekció) egy olyan cipő kollekciót tervezett meg, amely a természetből készen kapott formákat tiszteletben tartja. Az emberek hajlamosak megfeledkezni arról a kölcsönhatásról, ami az emberiség és a természet kapcsolatának minőségén alapul, a munka erre is reflektál.
Koncepció
A mestermunkám egyfajta kísérleti, a megismerésen és tapasztaláson alapuló design folyamat. Célom, hogy megtaláljam a természeti elemek és az emberi beavatkozás egyensúlyát a tárgyalkotás során, talált fa alapanyagok felhasználásával.
A munkafolyamat továbbá egy tudatos alárendelődés a természeti elemeknél megtalálható predesztinált formai és szerkezeti tartalmaknak, amely a természetes környezetünk iránti személyes tiszteletadásként értelmezhető.
A természetben talált biomorf elemek sokszor harmóniát alkotnak az emberi test arányaival, lehetőséget adva egy olyan használati tárgy (cipő) kísérleti formai és esztétikai átírására, amely közvetlen kapcsolatba kerül az emberrel a mindennapokban. Cipő objekt kollekciómmal egy olyan tervezői attitűdre hívom fel a figyelmet, ahol a tervező a természetből készen kapott formákat tiszteletben tartja, és a tervezés és kivitelezés során alkalmazkodik azokhoz.
Gyermekkoromtól meghatározó és megbecsült eleme az életemnek a természet, valamint annak tisztelete, és a természetes folyamatok (biológiai körforgás) megfigyelése és feltételek nélküli elfogadása. Bővebben kifejtve: a megfigyelés során tudatosan értelmezem a természeti folyamatokat, ahogyan kialakul egy egyedi forma, egy érdekes struktúra, esetleg szerkezeti elváltozás. Ezekben gyakran esztétikai értéket látok, valamint a felhasználás megváltozott lehetőségét is felfedezem. Ezeket a részeket kívánom tudatosan kiemelni.
Korábban is közel állt hozzám a természeti elemek felhasználásával történő plasztikai kísérletezés, azonban a mestermunka elkészítését megelőző folyamatokban a tervezői elképzelésemet az alapanyag karaktere fölé rendeltem, és
azzal kísérleteztem, hogy az addig számomra kevésbé ismert faanyagokat hogyan tudom tudatosan „irányítani”, és a térben az elképzelésemnek megfelelően alakítani.
Az antropocén korban, amelyben jelenleg is élünk, az emberi tevékenység hirtelen intenzívvé és globálissá vált, nem meglepő tehát, hogy a művészet reagál a megnövekedett emberi behatás következményeként kialakult változásokra, sőt az emberi befolyás egyik meghatározó szegmense is lett. A bolygó organikus rendszerébe történő emberi beavatkozás pozitív változásokat is elindíthat a klímaváltozás kapcsán, amellyel segít újrateremteni az egyensúlyt. Itt kapcsolódnak be a folyamatba a képzőművészet olyan válfajai, mint a természetművészet vagy a land art.
Kutatás, tervezés, kivitelezés
Ahogyan korábban említettem, a tervezés kezdetétől a kísérletezés, valamint az alapanyaghoz történő tudatos alkalmazkodás a meghatározó. A három fő fázisra bontható folyamatot megelőzte egy tájékozódási kutatás, amely során a hasonló tervezői gyakorlatra kerestem példákat a design területén. Főként olyan művészek munkái között kutattam, akik hasonlóan fával dolgoznak, illetve szintén alkalmazkodnak a természetes alapanyagok tulajdonságaihoz,
vagy épp a cipőt mint kifejezőeszközt használják tartalmi közvetítésre egy-egy szoborszerű design tárgyként, amelyeknél a funkcionalitás háttérbe szorul a formával szemben.
Az alapanyag felkutatása
Párhuzamosan zajlott az alapanyag felkutatása, a tervezés és a kivitelezés. Eleinte rajzban terveztem, aztán annak megfelelően alakítottam ki a formákat. Azonban a folyamat során az volt a benyomásom, hogy túlzottan ragaszkodom az előre vetített vízióhoz, és nem minden esetben használtam ki az alapanyag adta lehetőségeket. Így a tervhűség következtében elestem az igazán izgalmas, improvizatív formaalakítás lehetőségétől, valamint az alapanyag karakterét legtöbb esetben figyelmen kívül hagytam.
Az első fázis az alapanyag felkutatása. A tervezés ezen része nagyfokú motivációként szolgál a természettel történő fizikai kapcsolatteremtésre, a személyes benyomások vizsgálatára. A természetes környezetem mélyebb tanulmányozása a fő szempont, olyan fa alapanyag keresés, mely formájában idézi az emberi anatómia arányrendszerét. Különös tapasztalat, hogy
a fák keresése szinte végig mezítláb történt, hiszen szükséges volt, hogy rá tudjak lépni az egyes darabokra, illetve érezzem, hogy a lábamnak „helye van-e” az adott közegben.
A talált fadarabokat is csoportosítottam, majd a meghatározott csoportokhoz társítottam a számomra legmegfelelőbb megmunkálási és felhasználási módot. Az első csoport a kisebb-nagyobb darabokban talált erdei fahulladék, a második csoport az emberi behatás (ELMŰ) következtében kialakult fűrészelt fahulladék, a harmadik csoport pedig az elpusztult fák nagyméretű rönkjeinek feldolgozása és tüzelőnek való felhasítása során kiemelt darabok voltak.
Tervezés
Az első csoport darabjai a környezeti hatások következtében és a korhadás megkezdődése miatt nem tették lehetővé, hogy teljes talpakat alakítsak ki belőlük, így ezeket később a kivitelezés során úgy egészítettem ki, hogy a hozzá épített darabok felerősítsék a természet által kialakított rusztikus felület és forma esztétikai, anatómiai és funkcionális tulajdonságait. A kiegészítéshez egy cipőgyárból kaptam leselejtezett fatalpakat, így ennek a csoportnak a fáit (főleg kőris) ezekkel dolgoztam össze.
A második csoport darabjaiból származó alapanyag lehetővé tette a teljes talp kialakítását. A közterületre átnyúló eperfákat az ELMŰ éves szinten „újraformálja” (a fák megcsonkítása az antropogén tevékenység testközeli megtapasztalása számomra), s ennek következtében számos olyan leeső, nagyobb méretű fadarabot találtam, amelyek megfelelőnek bizonyultak a tervezéshez. Ezekben fedeztem fel leginkább az emberi lábfej és a vádli arányait, helyét, így ezeket az emberi testformát idézve alakítottam ki, s hagytam meg rusztikus mivoltukban.
A harmadik csoport fái, az ártéri füzek pedig már a feldolgozás közbeni összpontosított formai megfigyelés eredményei során gyűjtött darabok, amelyek a végleges tárgycsoport alapanyagaként szolgáltak. Ezek megmunkálása során vegyítettem a rusztikus (a lábfej és talpboltozat anatómiájának leginkább megfelelő) részeket az általam meghatározott (a saját formavilágomra jellemző) megmunkált, csiszolt részekkel. Ezek a darabok már a cipők talpformáinak íveit, síkjait idézik.
Kivitelezés
A kivitelezés több szinten is új kihívásokkal társult, így egy személyes fejlődési folyamat is elindult a tárgyak elkészítése során.
A kézi, valamint az asztalosipari gépi technológiákat mellőző megmunkálás következtében eleinte kompromisszumokat kellett kötnöm a formaalakítás terén,
mivel a fizikumom és a gyakorlatlanságom, valamint a fák tulajdonságait érintő hiányos ismereteim megakadályoztak a tervezett formák kialakításában. Az idő előrehaladtával azonban egyre inkább kitapasztaltam, hogy melyik alapanyaghoz milyen megmunkálás a legtökéletesebb.
A kivitelezés végső fázisában az egyes alapdarabokhoz társított személyes reflexióim megjelenítését az úgynevezett „free cut”, azaz szabad alakítás technikája tette lehetővé, amelyhez a korábban megszerzett technológiai gyakorlat és tapasztalat szolgált alapként. Így minden egyes alapdarabot egyedi formaalakítással készítettem el. A talpak elkészítését követően több ízben felmerült, hogy fejrésszel egészíteném ki a tárgyakat, azonban ezt a makettezés során elvetettem, mivel nem szerettem volna a hordhatóság illúzióját kelteni, illetve a talpak a néző személyes asszociációi által, s akár a lábfej ráhelyezésével idézik a „cipőség” látványát és érzetét.
Összegzés
Mestermunkámat a konceptuális művészet műfajában helyezem el kísérleti cipőobjektként, ahol tervezőként a tárgyi kommunikáció eszköze biztosítja számomra a befogadónak szánt üzenetem átadásának lehetőségét.
Azért választottam a kommunikáció ezen szélsőséges formáját, mivel úgy érzem, hogy az üzenet, amit közvetíteni szeretnék, tisztábban közölhető egy ilyen tárgykollekció révén.
Ezek a cipőobjektek kiállítási darabok, amelyeket egy interaktív kiállítótérben képzelek el, ahol a közönség megfoghatja, megismerheti a tárgyakat. A képzőművészet és a design határterületére pozicionálom, így lehetőségem nyílik a jövőben mindkét irányban továbbindulni és -fejlődni, amelyhez a mestermunkám bázisként szolgálhat.
A tervezési folyamatról készült videót itt nézhetitek meg.
- Alkotó: Bognár Angéla
- Témavezető: Bráda Judit
- Konzulens: Vágó Réka
- Intézmény: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Textil Tanszék, Divat- és textiltervezés
- Év: 2020
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
