Sztranyák Zsófia tervezőgrafikussal beszélgetünk.
„Nagyon szeretek kreatív és a világra nyitott emberekkel dolgozni, különösen olyanokkal, akik más szakmában is helytállnak és előreviszik a társadalmat, legyenek akár a színházi világ, a civil szféra, a tudomány vagy a zenei szcéna képviselői” – mondja Sztranyák Zsófia tervezőgrafikus, aki a felsoroltakon túl építészeti projektekben is örömmel vesz részt. A Vasas SC stadion arculati és grafikai koncepciójának megalkotása vagy a 2017-es Lipcsei Könyvvásár Magyar Pavilonjának arculata is az ő és Salát Zalán Péter nevéhez kötődik. Az OCTOGON magazin rendszeres olvasói biztos megjegyezik majd nevét, hiszen az októberben megjelenő magazin már az ő grafikai munkáját viseli magán.
Mesélj a szakmai utadról, kevés információt találni rólad az interneten.
Munkám során tudatosan a produktumra és a kitűzött célra fókuszálok, élvezem a kreatív alkotófolyamatot. A projektek lezárultával általában keveset foglalkozom azok utóéletével, általában már újabb célok és feladatok lebegnek a szemem előtt. Tapasztalatom szerint ez a fajta flow érzés tölt fel engem és a velem dolgozó csapatot is megfelelő energiával. Az interneten valóban kevés információt találni rólam, azonban már dolgozom a saját weboldalamon, de még nincs olyan állapotban, hogy aktívvá tegyem.
Ha mégis elérhető lesz a honlapod, mit olvashatunk majd a „Rólam” menüpontban?
A környezetem azt tükrözi vissza, hogy megbízható, nyugodt, és problémamegoldó vagyok, emellett vidám személyiségnek is érzem magam. Szeretem az életet, a természetet. Gondolkodásomat és értékrendemet a kulturális sokszínűség határozza meg. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a négy nagyszülőm négy különböző nemzetiség tagja. Talán ennek eredménye, hogy egyik diplomámat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajz szakán szereztem.
  |
A portfóliód alapján elsősorban kulturális témájú projekteken dolgozol szívesen.
Ez valószínűleg szintén a kulturálisan összetett családi hátteremből fakad. Nagyon szeretek kreatív és a világra nyitott emberekkel dolgozni, különösen olyanokkal, akik más szakmában is helytállnak, előreviszik a társadalmat, legyenek akár a színházi világ, a civil szféra, a tudomány vagy a zenei szcéna képviselői.
Vagy az építészeté?
Pontosan. Ehhez a területhez több ágon is kötődök. Egyrészt korán kialakult bennem az anyagok iránti szeretet és az azokkal való munkálkodás iránti igény. Már gyerekként foglalkoztam rézkarccal és sokszorosított grafikával, van egy saját kis stúdióm is, ahol workshopokat tartok. Másrészt a bátyám, Sztranyák Gergely építész, akinek munkáit folyamatosan követem, illetve általa naprakész vagyok az építészetet illetően. A családi összejövetelek során is rendszeresen merülnek fel művészeti témák, melyek mentén igazán gyümölcsöző beszélgetéseket folytatunk, még ha sokszor nem is értünk egyet mindenben.
  |
Ennél a területnél maradva: milyen építészeti kötődésű projektekben dolgoztál grafikusként?
Két meghatározó munkát emelnék ki. Az egyik projekt az Illovszky Rudolf Stadion, azaz a Vasas SC Stadion arculati és grafikai koncepciójának megalkotása és a kivitelezés támogatása volt. Ezt a munkát Salát Zalán Péterrel közösen hoztuk létre, pozíciónkat tekintve az art director illene legjobban. Olyan arculatot szerettünk volna megalkotni, amely megszólítja a stadionba látogató vendégeket, szurkolókat, célunk volt, hogy sajátjuknak érezzék az épületet. Ehhez – néprajzos ismereteimet is kamatoztatva – a futball folklórjához nyúltunk vissza. Alapos szakirodalmi kutatást követően mélyinterjúkat készítettünk meghatározó szurkolókkal, illetve kérdőív által térképeztük fel a közeg sajátosságait.
Mi domborodott ki a kérdőívekből és az interjúkból?
Nagyon sokan emlékeztek vissza jó szívvel a stadion névadójára, Illovszky Rudi bácsira. Amellett, hogy jó edzőnek tartották, empatikus emberként emlegették, aki közvetlen módon közelített mindenkihez, így a szurkolókhoz is. Kidomborodott továbbá, hogy a családokon belül miként hagyományozódik át generációról generációra a futball szeretete és a futball iránti rajongás. További meghatározó elemként említhetem a szimbólumokat és azok történetét. A Vasas a munkásosztály csapataként jött létre, így a fém megmunkálása fontos szerepet töltött be a szimbólumok kialakulásában. A csapat színe a piros és a kék. A piros a felhevített fémre utal, míg a kék azt az állapotot idézi, amikor az anyagot vízzel csendesítik. Az ilyen és ehhez hasonló elemeket igyekeztünk beépíteni a grafikai megjelenésbe.
  |
Mindez miként vizualizálódott?
Egy stadiont számtalan típusú tér alkot, gyakorlatilag minden lelátó más és más, így egy olyan rendszert akartunk kidolgozni, amely ezen terek összességéhez igazodik. Ami a sajátosságokat illeti, az ultrák egységében grafikailag feldolgoztuk a csapathoz kötődő rigmusokat, a kedvelt sáljukat, megjelenik a gombfoci is, ami a mai napig sokak számára fontos játék, de Kassák Lajos Angyalföld című műve is helyet kap a térben, ahogy a környékbeli kocsmákat is megidéztük. Ezek mind hozzátartoznak az szurkolói identitáshoz. A családi szektort is a személyesség jellemzi. Itt a szurkolók által a kérdőívekben megfogalmazott gondolatok kaptak helyet, így ők maguk is részévé váltak a térnek.
A megnyitón sokan megdöbbenve és elérzékenyülve nézték a felületet, többen el is sírták magukat, ami igazán megható volt számunkra. Ami a tipográfiát illeti, egy rugalmasan alakítható betűt kellett választanunk. Ez alatt azt értem, hogy szűk és tágas helyeken is jól alkalmazható betűtípusra volt szükség. De olyan technikai szempontokat is figyelembe kellett vennünk, hogy mondjuk egy rendőrnek 150-200 méterről is tökéletesen látnia kell a feliratokat. Míg a belső tér kialakításában nagyobb szabadságot kaptunk, addig a külső homlokzat kialakításán az építészekkel közös munka dominált. Tehát valóban nagyon szerteágazó és egyben összetett munka volt.
Említetted, hogy egy másik jelentős építészeti kötődésű projekten is dolgoztál.
Az a 2017-es Lipcsei Könyvvásár Magyar Pavilonjának megalkotása volt. Ebben a projektben egy speciális csapattal dolgoztunk. Külön fontos számomra hogy Zilahi Péter mellett testvérem, Sztranyák Gergely is részt vett a munka építészeti részében, a grafikán Salát Zalán Péterrel dolgoztunk, illetve egy adott ponton egy sound designer, Tesch Kata is segítette a munkánkat.
Milyen koncepció mentén dolgoztatok ezen a projekten?
Míg általában az építészet dominál a grafikával szemben – lásd a Vasas SC Stadion példáját –, addig a lipcsei pavilon esetében más volt a koncepció, ott összművészeti alkotást hoztunk létre, melyben egyenrangú félként jelent meg az építészet és a grafika. A koncepció szerint az olvasás természetéből indultunk ki. Mi az olvasás? A betűk összeállnak szavakká és történetekké. Mik a betűk? A betűket azért tudjuk meghatározni, mert negatív terek veszik őket körbe. Mik a negatív terek? Ezek a szóközök, melyek ritmust adnak a szövegnek. A szóközök csöndet alkotnak. A szóköz angolul space, ami univerzumot is jelent. Mindezt az építészet nyelvére lefordítva azt mondhatjuk, hogy a szóköz a térköz, a hiányterületek a falak, melyek rendszert alkotnak. A lipcsei pavilonban a falak könyvek lapjait idézték meg, melyekre szavakat helyeztünk. Ahogy egyre beljebb mentünk a térbe, úgy tűntek el a felületekről a szavak és csak a terek (space-ek) maradtak, így teljes lett a csend abban a nagy kakofóniában, ami egy vásárban ki tud alakulni.
  |
Egy hónapja az OCTOGON magazin vezető tervezőgrafikusaként is dolgozol. Ez a munka miként illeszkedik a portfóliódba?
Pozíciómból adódóan a végső összkép kialakítása a feladatom, amihez a főszerkesztőtől, a szerkesztőktől, a fotósoktól, a sales csapattól és számos egyéb kreatív kollégától érkező információkat kell egy keretrendszerbe rendeznem, és a sok apróságból egy vizuálisan vonzó eredményt létrehoznom. Ez jelent kihívást számomra, ezt igazán szeretem csinálni.
Sztranyák Zsófia | Behance | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
