Keszthelyi Kristóf az irodaház újratervezéséről és a termékeny megoldásokról nyilatkozott.
Talán az egyik legkeményebb feladat egy építés folyamatában annak jut, akinek a költségek reális felhasználására kell figyelnie. Keszthelyi Kristóf projektigazgató a HillSide Office-nál azonban úgy oldotta meg mindezt, hogy a jó, termékeny megoldások ne kerüljenek a szemétdombra anyagi okokból. A szakemberrel készült interjút az OCTOGON HillSide mellékletéből vettük át.
Mikor, a munka mely fázisában kapcsolódott be a HillSide irodaház létrejöttének folyamatába?
Scheer Sándor 2013-ban keresett meg azzal, hogy van egy projektjük, mely nem tud a megfelelő ütemben haladni, ezért jó lenne, ha friss szemmel rá tudnék nézni. A tervek tanulmányozása után fogalmazódott meg bennem, hogy miképpen lehetne úgy alakítani a terveket, hogy az a bérbeadhatóság szempontjából rugalmasabb és a tulajdonosi elvárásoknak jobban megfelelő legyen. Ezt azonban csak úgy lehetett elérni, hogy az addig elvégzett munkát félreraktuk, és az alapoktól újragondoltuk az egész projektet. Ezen egy teljes csapat dolgozott, én tanácsadói minőségben voltam jelen, illetve javaslatokat tettem azzal kapcsolatban, hogy milyen kulcsszereplőket lenne érdemes bevonni. Oláh Zoltánék főként a tervezéssel foglalkoztak, Kis Péter a designért felelt, nekem pedig a megépíthetőség, illetve az árkontroll volt a feladatköröm. Ezalatt az öt és fél év alatt többször változtak a célok, de mindig sikerült hozzáigazítani az aktuális elvárásokhoz.
A célok változása mennyiben okozott nehézséget?
Értelemszerűen egyszerűbb, ha a cél az elején definiálva van és azt kell követni, de maga a jelenség, hogy a fejlesztés körülbelül két és fél éves időszakában vannak ilyen-olyan módosulások, viszonylag általános. Van, aki ezt nehezebben éli meg, szerintem ez velejárója ennek a munkának.
Melyek voltak azok a kulcspontok a régi tervben, amelyet hangsúlyosabban át kellett gondolni?
Én elsősorban a mérnöki részekben vagyok kompetens, ilyen szempontból az alaprajzi részek voltak problémásak. Mivel az akkori terv egy központi mag köré épült, amelyből csápforma alakzatok lógtak ki, a bérbeadás szempontjából − hiszen ott csupán 500 négyzetmétert egyben lehetett volna kiadni − kevésbé volt működőképes. Ennek átstrukturálása hozta aztán magával a homlokzat kérdéskörét is, illetve olyan bérlő is megjelent, akinek speciális igényei voltak e téren. Költséghatékonysági szempontból ezért fejlesztettünk egy olyan homlokzati megoldást, amely kiszolgálta ezt az igényt. A jelenlegi, azaz a megépült alaprajz megengedi a rendkívül rugalmas alakítást, ebből következően pedig a bérlői igények sokkal gördülékenyebb kiszolgálását.
A homlokzat egyfajta ikonja az épületnek. Milyen okok miatt történt a jelenlegi kialakítás?
Egy nemzetközi cég jelentkezett bérlőnek, akinek az elvárása a kötelező külső árnyékolás volt. Mivel a koncepció a homlokzatot illetően síkfelület volt, ezért találtuk ki azt a duplahéjú megoldást, amely elrejti a külső árnyékolókat. Mivel a standard katalógusmegoldások igen költségesek voltak, ki kellett találni egy olyan egyedi profilrendszert, amely képes az elvárásokat teljesíteni, de nem növeli a kivitelezés költségvetését.
A költségvetés tartása mennyire bizonyult nehéz feladatnak?
Sok olyan részlet van az épületben, amely kevésbé látható, de pénzügyileg nem volt egyszerű a megoldása. Az ötödik emeleti „beharapás” például ilyen jellegű volt, de említhetnénk a kevésbé szokványos, impozáns méretű lobbyt, vagy a hegyvidék feliratot, amelyet a Hello Wood-csapattal közösen alakítottunk ki. Ezek mind olyan részek, amelyeknek anyagi vonatkozása is volt, hiszen a minőségben nem akartunk kompromisszumokat kötni. Mivel az irodaháznak környezettudatossági minősítése van, ezen megoldások költségeit is optimalizálni kellett − de szükséges volt az irány, hiszen egy jövő iránti felelős gondolkodásmód keretében mindezek nélkülözhetetlenek.
A tervezésben a költséghatékony megvalósítás kevésbé jelenik meg szempontként, számomra ez az egyik legfontosabb célkitűzés volt. És ez nem volt egyszerű feladat! Akár a homlokzat, akár a belső megoldások tekintetében számos olyan pont volt, amikor vagy költség-, vagy időkeretet kellett betartani. Egy ilyen beruházásnál az elején megfogalmazódik egy költségkeret, amelyhez ragaszkodni kell, ellenkező esetben nem lesz gazdaságos a megépítése, és nem lesz profitábilis. Ehhez viszont egy rendkívül magas minőségi elvárás is társul, amely még inkább bonyolítja a képletet. Ha kellett, inkább több munkával, agyalással kitaláltuk valami újat, csakhogy az elképzelés megvalósítható legyen. Nem volt olyan ötlet, amit elvetettünk volna, inkább addig jártuk körül a problémát, és kerestük a megoldásokat, amíg sikerre vittük.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
