A Szent Margit Gimnázium tornacsarnoka kapta a Főváros Nívódíját, dicséretben részesült az Eiffel Műhelyház, a Loffice Budapest, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga rehabilitációja és a Bánáti + Hartvig Építész Iroda új székháza.
Csütörtök délután átadták a Főváros nívódíját. A 27 értékelt pályázat közül a Szent Margit Gimnázium tornacsarnoka (Építész Stúdió) kapta a nívódíjat, míg további négy pályázó dicséretben részesült. A kiíró Fővárosi Önkormányzat célja, hogy a pályázat elősegítse az új értékek teremtését, a hagyományos értékek megőrzését, valamint az építészeti és környezeti kultúra fejlődését.
A pályázat kiemelt feladata, hogy elismerje és megismertesse a városképet formáló építészeti alkotásokat, bemutassa az igényesen megtervezett és létrejött alkotásokban résztvevők példaértékű együttműködését a további magas színvonalú, innovatív beruházások ösztönzése érdekében. Cél, hogy a Budapest Építészeti Nívódíja 2021 odaítélésével a legkiemelkedőbb alkotások megkapják a megérdemelt figyelmet és nyilvánosságot.
A pályázaton a város építészeti arculatát vagy egy városrész használatát, megjelenését javító budapesti épületek vehettek részt. Az alkotás lehet megvalósult új, illetve rehabilitált épület, építmény, közterület, belső tér a kiírás szerint.
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze, Budapest Főváros Önkormányzata
Csapó Balázs építész, Budapesti Építész Kamara, elnök
Benczúr László építész
Nagy Csaba építész
Soltész Noémi építész
Neville Zoltán építész
A pályázatra beérkezett pályaműveket bemutató kiállítás november 19-29. között a FUGA Budapesti Építészeti
Központban látható, az itt készült online tárlatvezetés decembertől megtekinthető a BÉK videómegosztó csatornáján.
A szintén minden pályaművet tartalmazó könyv magyar és külön angol nyelvű kiadása a díjátadó napján jelent meg a Budapesti Építész Kamara gondozásában, és ingyenesen átvehető a BÉK Titkárságán és a FUGA -ban.
A díjazottak
Nívódíj – Szent Margit Gimnázium tornacsarnoka (Építész Stúdió) - Bp. XI. Villányi út 5-7.
Építész felelős tervező: Félix Zsolt DLA, Fialovszky Tamás
Építész társtervező: Gulyás Bálint, Kenéz Gergely
Táj- és kertépítészet: Takács Dániel PhD
A Szent Margit Gimnázium idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Régi álmuk volt, hogy az oktatás-nevelés részeként a korszerű sportolási lehetőségeket is biztosítani tudják a tanulók számára úgy, hogy egyúttal olyan nagyméretű terem jöjjön létre, ahol közös ünnepi rendezvényeken a gimnázium teljes létszámmal jelen lehet.
A bővítés a műemlék gimnáziumi épület mellett, különállóan, a domboldalba süllyesztetten valósult meg. A sportcsarnok nagy tömege a föld alá került, az oldalsó homlokzatok kibújnak a föld alól, a déli homlokzat galériaszintje pedig már teljes egészében érzékelhető. A funkcionális rend egyszerű, tiszta és világos. A sportolói és közönségforgalmi megközelítés szintben elválasztott. A terem és az öltözők a gimnáziumi udvar síkján érhetők el, míg a látogatói előcsarnok és a lelátó a kiszolgálóterek tetején kialakított galérián keresztül közelíthető meg. A lelátó szintjének teljes magasságú homlokzati megnyitása egyszerre világítja be a csarnokot, és teremt vizuális kapcsolatot a gimnázium műemlék épületével.
A domboldalba simuló épülettömeg funkciójából adódóan egyszerű megjelenésű. Homlokzatképzését a tetőn elhelyezett szabadtéri pálya lezárását biztosító horganyzott pálcák adják, melyek a szürkére vakolt homlokzat előtt a talajig futva fogják össze a monolitikus tömeget. A pálcasor áttűnő fátyolként oldódik fel a külső térben, gyönyörű átmenetet képezve az épület és a természet, az ég között.
A belső tér artisztikusan egyszerű, tiszta, világos és funkcionális. A szerkezet nyers beton felületeit a használat szintjén faburkolat borítja, a játéktér szintjét a padlóval egységbe fogva. A lelátó felől a textilárnyékolón diffúzan átszűrődő természetes fény úgy világítja be a csarnokot, hogy egyszerre energia- és környezettudatos amellett, hogy a tornatermet rendezvénytérré lényegíti át.
A Gellért-hegy déli lejtőjén megépült Szent Margit Gimnázium tornacsarnok nemzetközi szintű építészeti minőséget képvisel. A tervezők egy rendkívül nehéz feladatot oldottak meg egyszerűen, funkcionálisan, artisztikusan. Példamutatóan.
Az épületet az OCTOGON 2020/7. lapszámában, illetve a Média Építészeti Díja kapcsán kedvenceink között mutattuk be.
Dicséretben részesült – Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga rehabilitációja - Bp. VII. Rumbach Sebestyén utca 11-13.
Építész felelős tervező: Kőnig Tamás DLA, Wagner Péter DLA
Belsőépítészet: Baliga Kornél
Történész: Dávid Ferenc, Sisa József
Táj- és kertépítészet: Holtság Ágnes
Építész munkatárs: Rimely Ádám, Holtság Ágnes
Építész konzulens: Zalka István
Tervezői művezetés: Perjés Márk, Ugrin László
A Budapesten élő ortodox zsidó közösség 1867-ben Otto Wagnert bízta meg a zsinagóga tervezésével, aki Kallina Mór társtervezői közreműködésével megalkotta a romantikus-eklektikus építészet egyik legkvalitásosabb mór-bizánci ihletésű építményét: ókori hagyományokat követve nyolcszögletű, centrális teret tervezett, melynek középpontjában a tóraolvasó pultot helyezte el, körülötte a férfiak padsoraival. Az első emelet magasságában a női karzatokat alakították ki. A centrális térhez az utcai homlokzati oldalon, három szinten rabbilakások és oktatási helyiségek épültek.
A templom 1941-ben a deportálandó zsidók gyűjtőhelye volt, ahonnan 20-30 ezer embert szállítottak el a megsemmisítés helyszíneire. A háborút sérülésekkel vészelte át, azonban a 70-es években a használaton kívüli, sorsára hagyott épület kupolája beomlott. 1988-ban az Alba Regia Állami Építőipari Vállalat megvette az épületet, és elindította a felújítását. A vállalat csődbe jutott, és az épület visszakerült a hitközség tulajdonába. A műemléki kutatómunkát nagyban segítette, hogy a hitközség sok elkötelezett tagja az évtizedeken át őrzött díszítőelemeket előhozta. A nagy alázattal és tapasztalattal építészek, belsőépítészek, valamint restaurátorok által végzett munkának köszönhetően, állami támogatással, a tér lenyűgöző élményét visszaállítva hitéleti és kulturális célra is alkalmas megoldást lehetett alkotni. Köszönet minden résztvevőnek!
Az épületet az OCTOGON 2020/1-es lapszámában mutattuk be.
Dicséretben részesült – Loffice Budapest közösségi irodaház - Bp. VIII. Salétrom utca 4.
Építész felelős tervező: Paládi-Kovács Ádám DLA
Építész munkatárs: Hegedüs Dávid, Erdélyi Anett, Szekeres Attila
Grafika és jelrendszer: Willem Van de Ven, Esterházy Marcell
Belsőépítészet: Paládi-Kovács Ádám DLA
Táj- és kertépítészet: Szathmáry Melinda
Belsőépítész munkatárs: Szabó Gábor, Ulrike Rein
A LOFFICE épülete a VIII. kerületi Salétrom utca mentén, pontosan a Kis Salétrom utca tengelyében áll, a Rákóczi tértől pár lépésre. Az épület az utcafronti egybefüggő, háromszintes külső héjba foglalt kortárs, fehér homlokzatával tűnik ki környezetéből.
A földszinti homlokzat visszahúzása domináns üvegezéssel kombinálva egyfajta vizuális és fizikai kapcsolatot teremt a belső udvar és az utcafront között, így a köztér mintegy beszivárog, és elfoglalja a telek belső magját. A vegyes funkcionális program az épületen belül vertikálisan szerveződik, az alsó szinteken nagyméretű, nyitott alaprajzokkal a nyilvános funkciók vagy a co-working irodák számára, a középső szinteken pedig co-living lakóegységekkel, amelyek a bérlőtől függően munkahelyként is használhatók. Ezeket a szinteket egy nyitott, az utcától visszahúzott penthouse-szint koronázza. Minden emeleten utcára vagy udvarra néző, nagyméretű erkélyek és loggiák találhatók.
Az épület fő jellegzetessége az utcára néző játékos, harmonikaszerűen nyitható fémhomlokzat, amely a benne helyet kapó különböző tevékenységek tréfás illusztrációjaként jelenik meg, miközben lehetővé teszi az utcára néző egységek számára a nyitottság, illetve intimitás igény szerinti kialakítását és az árnyékolást is. A projekt jól reprezentálja Budapest VIII. kerületének innovatív átalakulását, valamint a város lakás- és munkaerőpiacának a kortárs európai trendeket követő fejlődését.
Az épületet az OCTOGON 2020/5-ös lapszámában mutattuk be.
Dicséretben részesült – Eiffel Műhelyház - Bp. X. Kőbányai út 30.
Építész felelős tervező: Marosi Miklós (†) (KÖZTI Zrt.)
Építész társtervező: Ács István, Ökrösné Pernesz Ágnes, Rabie Anisz
Építész tervező: Csízy László, Kelemen Bálint, Petri Dávid, Weimper Viktória
Építész munkatárs: Süveges Adél, Dányádi Áron, Hódosi Dániel
A Magyar Állami Operaház a klasszikus szépségű Andrássy úti palota helyreállítása mellett valami igazán szokatlan kísérletbe kezdett: a MÁV Északi Járműjavítójának legnagyobb csarnokában, az ún. Eiffel-csarnokban rendezte be előadótermeit, próbatermeit, stúdióit, műhelyeit és raktárait, a nemzetközi gyakorlatban is egyedülálló megoldással. Az új építkezés a városszerkezet-alakítás területén is pionírnak tekinthető: ezzel a munkával indult meg a Kőbányai úti barnamezős terület nagyszabású megújítása.
Az öthajós csarnok, amely 1886-ra készült el Feketeházy János tervei alapján korának egyik legnagyobb szegecselt acéltartós szerkezetével, egészen 2009-ig szolgálta a mozdonyok javítását. A funkcióváltó rekonstrukció a korabeli acélszerkezet és az épület jellegzetes tégla architektúrájának megőrzését tekintette alapkövetelménynek. Az új funkciók tereit ház a házban elv alapján alakították ki, a térosztás követi a csarnok hajóinak rendszerét, és lehetőség szerint láttatni engedi az impresszív tartószerkezetet. Az egykori nagy teret ugyan már nem láthatjuk egyben, de az előcsarnok tere sejtetni engedi a csarnok léptékét.
Az előadótermek, az üzemi területek a legkorszerűbb technológiával ellátva szolgálják a művészeti munkát. A 450 férőhelyes Bánffy-terem önálló játszó helyszínként is működik. Remélhetjük, hogy nem csak átmeneti hasznosításként, hanem hosszú távon is megmarad ez a szerepe, és a ház az Opera – és általában a budapesti zenei élet – nagy hagyományú helyszínei közé kerül.
Az épületet az OCTOGON 2020/2-es lapszámában mutattuk be.
Dicséretben részesült – Bánáti + Hartvig Építész Iroda - Bp. XI. Fehérvári út 38.
Generáltervező: Bánáti + Hartvig Építész Iroda Kft.
Építész felelős tervező: Bánáti Béla, Hartvig Lajos DLA
Projektvezető: Kiss Noémi
Belsőépítészet: Sárosdi-Mádi Krisztina, Szlovák János, Móder Edit, Varga Márton (MádiLáncos Studio Építésziroda Kft.)
Táj- és kertépítészet: Györe Viola
Építész munkatárs: Lőcsei Vera, Sánta Bendegúz
Belsőépítész munkatárs: Balogh Lantos Stefánia (MádiLáncos Studio Építésziroda Kft.)
A nívós, sallangoktól mentes, a funkcionális működésre és a rehabilitációban rejlő közösségformáló erőre egyaránt példa a Fehérvári út belső szakaszán található épület, amely egy százforintos boltból lett a pinceszintet és a tetőteraszt is hasznosító irodai nyugalomsziget. Az áthelyezett bejárattal, a transzparens és a működést a járókelők számára is láttató üvegablakokkal, a pinceszinti közösségi terekkel, tárgyalókkal és makettezővel egy olyan munkatér jött létre, ami nagyban segíti a csapatműködést, és egyfajta skandináv életérzést, otthonosságot, harmóniát közvetít az épület használói felé.
A lépcsőház miatt kibontott, és azt naturalisztikusan megmutató vasbeton födém, a beépített kezeletlen nyersacél tartópillérek, a mennyezeti szigetelést és gépészetet is megmutató belső tér, a tárgyalófalként újrahasznosított homlokzati üvegportál nem az olcsóságról, hanem az egyszerűségről, puritanizmusról, építészeti szépről szól. Az iroda megjelenése a területen felfelé húzza azt a környezetet, amely az utóbbi néhány évtizedben inkább lefelé tartott. Az épület átértelmezése rengeteget megmutat abból az eszközkészletből, amelyet a meglévő, eredendően nem túl nívós épületek értő rekonstrukciójával az építészek el tudnak érni. Ez sok esetben – így most is – sokkal többet képes hozzátenni a társadalmi jóhoz, mintha teljesen tiszta lapról kezdenénk az építést.
Az épületet az OCTOGON 2021/4-es lapszámában mutattuk be.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
