Megjelent a Lechner Ödön írásait közreadó könyv.
Lechner Ödön születésének 175. évfordulója alkalmából a Corvina könyvkiadó közreadja a magyar építőművészet meghatározó alakjának írásait, nyilatkozatait, leveleit és az általa is aláírt memorandumokat. Beleolvastunk a frissen megjelent kötetbe.
„A Lechner Ödön életművét feldolgozó könyvek részletesen tárgyalják a mester magyaros forma-törekvéseit, épületeinek jellegzetességeit, ám a művészeti közéletben játszott, sokrétű szerepéről és egyéniségéről viszonylag keveset szólnak” – írja a könyv fülszövege. A kötetben összegyűjtött írások Lechner teljes írásos hagyatékát képezik, melyek messze túlmutatnak az építőművészet saját ügyein: kibontakozik belőlük egy korszak, de ugyanúgy Lechner impulzív személyisége is.
„A mindig az újat, a művészet fejlődését szem előtt tartó, másokat segítő magatartása példaértékű volt kortársai szemében – folytatja a fülszöveg. – (...) Kezdeményezőkészségét, változásokat sürgető magatartását többek között azok az általa is aláírt dokumentumok bizonyítják, amelyek idegen építészek magyarországi megbízásai helyett hazaiak foglalkoztatását, a honi építészet megbecsülését szorgalmazzák (például a budapesti Nemzeti Színház építése kapcsán), és tekintélyével és gazdag tapasztalataival sok fontos program mellé állt. (...)
Kitartóan harcolt a magyaros formavilág elfogadtatásáért: ’Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz’ – hirdette, és ezt az elvet tartotta munkásságában a legmeghatározóbbnak.”
Állást foglalt tehát számos közéleti kérdésről (Operaház átalakítása, Építészeti Mesteriskola létrehozása), ugyanakkor szelíd, nagyobb társaságban visszahúzódó személyiség volt, érzelemdús lelkivilággal.
„Lassan ébredtek a lelkemben a formák”
A könyvekkel való első találkozásnak rendszerint van egyfajta ünnepélyessége, amikor az ember csak forgatja a friss kötetet, átlapozza balról jobbra, jobbról balra, átfutja a mellékleteket, beleolvas itt-ott. A Lechner-könyvnél ezek az esetleges, kóstolódó beleolvasások is rendre gyöngyszemeket hoztak a felszínre. Például az Iparművészeti Múzeum születésének körülményeit, és fogadtatását. Az épületet Tóth Béla „cigány császár palotájának” nevezte, mire Lechner a rá jellemző szelídséggel nem kardot rántott, hanem eltöprengett: „Van valami igazság a szavában, hiszen a cigányok hindu származásúak, és engem a régi hindu emlékek ihlettek.” Aztán megjegyzi, hogy jobb lett volna, ha hagyták volna dolgozni a maga módja szerint. És mi a Mester módja?
„Végigálmodni minden részletet. Mindég kifogásolják, hogy mulatóhelyekre járok, kis nők közé, hogy ezért lassú a munkám. De én ott is, akkor is dolgozok, sőt csakis akkor tudok dolgozni, ha nők között vagyok, akkor álmodom meg a legszebb részleteket. Ha táncot látok: formák keletkeznek a képzeletemben, a kávéházban, ha kitekintek az ablakon, akkor támadnak a legszebb gondolataim. (...) Miért nem hagynak a magam módja szerint dolgozni?
Az iparművészeti palotával is így voltam. Lassan ébredtek a lelkemben a formák, mindennap más, mindig szebb, el kellett vetnem a tegnapi ötletet, mert ma szebb jutott eszembe. De ők nem hagytak nyugodtan álmodni, sürgettek, siettettek, királyi biztost küldtek a nyakamra, a sarkamban voltak, mint a kopók, űztek, kergettek, hajszoltak előre. Ezért igen sok részletet elnagyoltam. Nekik nagyon sürgős volt. A millenniumra kész kellett lenni, mert – bankettezni akartak.”
A szerző, Sümegi György művészettörténész, egy ideig a Forrás és a Múzsák folyóiratok szerkesztője volt, de a közigazgatásban és levéltárban is dolgozott. Kutatásokat, tanulmányokat készített és könyveket írt többek között a Duna–Tisza köze szakrális művészetéről, Kecskemét szecessziós építészetéről, művésztelepekről, magyarországi képzőművészek életéről. Új könyvében a Lechnerrel kapcsolatos szövegeket olyan egyéniségek írásai egészítik ki, mint Molnár Ferenc, Krúdy Gyula, Harsányi Kálmán vagy Kós Károly.
Sümegi György: Lechner Ödön írásai
Corvina kiadó, 2020
232 oldal, 4990 forint
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
