A zirci Reguly Antal Múzeum fejlesztése bárhol a világban megállná a helyét.
A Regulyversum kiállítás annak a tudós utazónak az életművét mutatja be, akinek a finnugor nyelvrokonsággal kapcsolatos első komoly kutatást köszönhetjük. Reguly Antalnak, a reformkori vagány polihisztornak nem akármilyen vizuális eszközökkel állít emléket Ruttkay-Miklián Eszter múzeumigazgató és Krizsán András építész, valamint B. Szabó Veronika és Ruttkay-Miklián Ágota belsőépítészek közös projektje.
Valljuk be, van érdekesebb dolog a finnugrisztikánál. Könyvtáros szülők gyermekeként, Zircen sokszor, sokat időzve Reguly Antalból egy csúnya, valamiképpen félszeműnek tűnő bácsi portréja, és egy kifakult térképen pirossal és kékkel vastagon jelölt nyomvonal maradt meg bennem, melyet az apátság árván kongó folyosójának falán volt alkalmam látni, a toronyba vezető csigalépcső felé igyekezve. A Széchényi Könyvtár vendégszobájának rendszeres lakóiként minden évben rituális látogatást tettünk a műemlékkönyvtár gyermeki szemünknek mérsékelten izgalmas faragott polcai közt, mialatt a folyosón szigorúan bámult ránk a már említett régi bácsi. Ennél sokkal nagyobb lelkesedéssel látogattuk az apátság túlsó szárnyában a Bakony Múzeum szomorúan vedlő, kitömött rókáit, megszámlálhatatlan cincérből álló bogárgyűjteményét, megjegyezhetetlen nevű kristályos kőzeteit, és életünk kockáztatásával felmerészkedtünk az ominózus csigalépcsőn a tiltott tetőteraszra is, amely méltán volt elzárva kíváncsi szemünk elől, lévén életveszélyes.
Zirc bővelkedik épített csodákban, természeti környezete páratlan, az ország egyik legromantikusabb erdei vasútvonala keresztezi, mégis jóval kevésbé népszerű turisztikai célpont, mint a tőle ugrásnyira található Veszprém. Ezen kívánt a város változtatni, amikor felújította a monumentális ciszterci apátság műemléki tereit: a műemlék könyvtárat, az augusztus 19-én, a ciszterci rendet alapító Clairvaux-i Szent Bernát főünnepén átadott úgynevezett Királytermet, ahol Ferenc Józesf is megfordult, a Vöröstoronyba vezető romantikus csigalépcsőt és a tetőteraszt, ahonnan impozáns látványt nyújt a templom és a környék. A rókák egyelőre maradtak és vedlenek, de jobb sorsukat várják, a legnagyobb dobás azonban a főtér túloldalán álló Dubniczay házban, a Reguly Antal Múzeumban kialakított kiállítás, amely a város híres szülöttjének állít emléket. Nem is akárhogy.
A vizuális megvalósítását tekintve kiemelkedő minőségű interaktív tárlat az összehangolt muzeológus-belsőépítész együttműködés eredményeképpen garantáltan elszórakoztatja a gyerekeket is, akiknek Regulyról már nem a tömény unalom fog eszükbe jutni, hanem az olthatatlan vágy, hogy azonnal felkerekedjenek Szibéria felé.
  |
Reguly Antal (Zirc, 1819. július 11. – Buda, 1858. augusztus 23.) nem mindennapi életutat járt be földi pályájának rövid 39 éve alatt. Jogászi karrierjét sutba dobva végiglátogatta a furcsa nevű uráli népeket, a finnugor nyelvrokonság nyomait, illetve kétségtelen bizonyítékait kutatva. A korban még cseppet sem általános több tudományág vizsgálatait összevető szemlélettel igyekezett eredményre jutni; antropológia, nyelvészet, fotó, nyelvészet, történelem, földrajz, néprajz, és ami ezeket igazán összekapcsolja és hitelessé teszi: helyszíni terepmunka. Másfél évig utazott és élt az általa kutatott népek között, kézzel rajzolt Ural-térképét Szentpéterváron őrzik, hagyatéka máig nincs teljesen feldolgozva.
„A Magyar Tudományos Akadémia egy fiatal, nyelvek iránt fogékony utazó terveit várta, amikor Reguly Antaltól összefoglalást kért. A Jelentés érkeztekor (1842) azonban ennél sokkal többet kaptak: a magyar őstörténet kutatásának módszertani és tematikus összefoglalását, lépésről lépésre felépített munkatervét. A körültekintően megalkotott, biztos logikájú mű ma is lenyűgöző, bár keletkezése óta sok mindent már másképp gondolunk." (részlet a kiállítás forgatókönyvéből)
A kiállítás megálmodója Ruttkay-Miklián Eszter néprajzkutató hasonlóképpen elhivatott és kalandvágyó. Évekig élt a hantik között, férje is ehhez a népcsoporthoz tartozik. A kiállítás koncepciójának és látványvilágának megalkotásakor a tudományos eredményeken és Reguly életútjának szakértő bemutatásán túl azt az élményt és hangulatot kívánta visszaadni, amit a korában merész, úttörő vállalkozás jelentett. Ne feledjük, a 19. században járunk, nem volt se Wizzair, se Airbnb, csak erdő, mocsár és farkasok, viszont az utazás akkor is pénzbe került. A kivételes képességű, számtalan nyelven beszélő Regulyt eleinte keresztapja, a zirci apát, később a Tudományos Akadémia – melynek levelező tagjává választották – az apanázs akadozásának idején pedig magánmecénások támogatták.
„Magyar születésű, németül tud. S a’ mint hallám, francziául is megtanult. Ezen nyelvekhöz járul most a’ svéd, finn és Lapp nyelveknek esméretsége. Tótul valamit, Nagy-Szombatban járván oskolában, tanulhatott, most annál könnyebben meg tanulhatja az orosz nyelvet. Illy kimivelt, szép reményű ifjúval a’ M. Tudós Társaság csak nyerhet, kivált ha további kiművelésére segéd kezet nyujtand.”( Maár Bonifác Regulyról a Magyar Tudományos Akadémiának, 1841.)
Reguly 1839-1847 között lovas kocsival, kutyaszánnal, rénszarvasszánnal és gyalog összesen 30 ezer km-t tett meg, a legkritikusabb időjárási viszonyok között, azért, hogy európai emberként elsőnek kereshesse fel a finnugor népek világát és a helyszínen ismerkedhessen meg azokkal a rokonságot igazoló tényezőkkel, amelyek addig csak feltételezések voltak. A nagy útról hétládányi anyagot küldött haza a Magyar Tudományos Akadémiának: néprajzi tárgyakat, gipszmintákat, amelyek emberi arcokat ábrázoltak, nagy mennyiségű feljegyzést.
  |
A helyi – nem igazolt – hagyomány szerint szülőházában, két szinten elhelyezett kiállítás térben, grafikailag és lexikális tartalmát tekintve egyaránt magas minőségben komponált. A barokk házat Dubniczay István veszprémi kanonok építtette 1766-ban, majd a zirci apátságnak ajándékozta. Korábban az épület több földszintes udvari szárnyát felújították kézműves műhelyek, irodák és egy kis helytörténeti kiállítás kapott helyet. A jelenlegi felújítás az emeletes utcai épületrészt töltötte meg új élettel.
  |
Az első szinten Reguly élettörténete elevenedik meg, a szokásos tablókon, falszövegeken és vitrintárgyakon túl változatos grafikai és installációs elemek, játékok segítségével. A többek közt a Néprajzi Múzeumból kölcsönzött tárgyak,
Reguly hagyatékának értékes darabjai nem mint puszta kiállítási tárgyak jelennek meg, szerves és jól komponált részei a kiállítás fizikai terének. Ezt teret olykor nyírfatörzsek tagolják, utalva Reguly útjának fizikai közegére.
Minden tér szolgál valami vizuális meglepetéssel, az urali nyelveket bemutató családfától Zirc makettjén át a környék erdeit idéző mennyezeti installációig. A felső szint a kutatás eredményeit, az urali népek nyelvét és hiedelemvilágát, szokásait, életmódját hozza szó szerint testközelbe. A két szintet szűk és meredek „medvelépcső” köti össze, ahol fizikailag átélhető annak élménye, ahogy a földi síkről a transzcendens élmények síkjába kapaszkodik az utazó.
  |
A kiállítás maga is utazás, nemcsak egy kivételes ember személyiségének rétegei között, de hangok, látványok és színek révén egy távoli, mégis valahol rokon kultúra felé is. A sok szinten megszólaló belsőépítészet ezt támogatja, példa értékű, ahogy a tárlat forgatókönyvében látvány és tartalom kíséri egymást. A legutolsó falszöveg is az egész függvényében tervezett, a termek a maguk egységében is műalkotások, és így bomlanak le egyre mélyebb rétegek felé, a nyelvi, lexikális információk szintjéig. Nem véletlen, hogy a forgatókönyv minden teremhez kulcsszavakat rendel, melyek a hangulatot ragadják meg, ugyanúgy, ahogy a falon több urali nyelven megjelenő valódi szókészlet is.
A látványos belsőépítészet a földszinti kiszolgáló terekben kontrasztos eleganciává nemesül. A stílusosan világos nyír színű bútorzat fekete elemekkel egészül ki, melyeken hangsúlyos díszként, de elegánsan csak a textúrával megkülönböztetve megjelenik az egyes szibériai népek motívumkincséből származtatott mintázat. A földszinti kávézó, ajándékbolt és kiállítótér kifejezetten azzal a céllal készült, hogy a magát a Bakony kapujaként aposztrofáló város lakói és turistái nívós fogyasztóhelyhez jussanak. Az átgondolt és kreatív belsőépítészet méltó társa a színvonalas, mégis játékos grafika. A kiállítás fő színei a zöld, homokszín és a szürke, mely visszafogott háttérként kiemeli a kiállított tárgyak színes világát. A mai kiállítási elvárásoknak megfelelően minden megfogható, érinthető, hallgatható és tapintható, azaz interaktív tapasztalatszerzésre alkalmas módon mutatják be, csak a kiállítási tárgyak legértékesebb darabjait helyezték üvegezett vitrinbe.
  |
REGULY ANTAL MÚZEUM ÉS NÉPMŰVÉSZETI ALKOTÓHÁZ
8420 Zirc, Rákóczi tér 10. Hrsz: 1125/1
A műemlék épület felújítása és a Regulyversum – mindent Regulyról c. kiállítás kivitelezése az Európai Unió támogatásával, a TOP-1.2.1-15-VE1-2016-00032 projekt keretében valósult meg.
Projektgazda: Zirc Városi Önkormányzat
Építész tervező: MODUM Építésziroda Kft., Krizsán András DLA építész, építész munkatárs: Tömpe Zoltán
Épületkutatás, falkutatás: Koppány András műemléki szakértő, falkutató – Magyar Építészeti Múzeum Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ
Építészeti kivitelezés: Min-Tech Kft., építésvezető: Farkas Péter
Belsőépítészet és kiállításterv: XYZ DesignLabor, vezető tervezők: B. Szabó Veronika, Ruttkay-Miklián Ágota, munkatársak: Iván Eszter, Füvessy Klára Szűcs Júlia.
Grafika: Stég Design Reklám és Grafikai Kft., tervezők: Lőrincz Attila, Lőrincz Gáspár, Pattantyús Márton
Belsőépítészeti kivitelezés, installáció: Skicc Reklámstúdió Kft.
Felelős tartószerkezeti tervező: Medek Ákos okleveles építőmérnök
gépész tervező: Rosza Csaba okleveles gépészmérnök
Elektromos tervező: Paizs István okleveles villamosmérnök
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
