Apró kortárs jelek

Az Andrássy úti Krausz-palota felújítása

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Nem egyszerű feladat az Andrássy úti palotákhoz a mai igények szerint hozzányúlni úgy, hogy történelmi kialakításuk ne sérüljön, tereik viszont a kortárs igények szerint hasznosíthatóak, vonzóak legyenek. A megújult Krausz-palotának sikerült jó választ adnia erre a problémára. Cikkünk az OCTOGON magazin 182-es (2023/2-es) lapszámából.
 

Az Andrássy út és Dobó utca sarkán 1884-1885-ben elkészült, eredeti tulajdonosa után Krausz-palotának elnevezett épület története némiképp eltér a környező bérpaloták sorsától. A 336 négyszögöles telket 1882-ben, aránylag későn vette építtető tulajdonosa, Krausz Lajos. A család figyelemre méltó gyorsasággal, alig két generáció alatt emelkedett fel az apró tolnai faluból és vált a fővárosi zsidó nagypolgárság integráns részévé, megkerülhetetlen gazdasági szereplővé.

A dinasztiaalapító, Krausz Mayer 1838-ban érkezett Pestre és állt be a Pollack Leó és fia terménykereskedő céghez, s még ugyanebben az évben feleségül vette a tulajdonos Löwy Bernát Amália nevű leányát. Krausz három évvel később, kellő vagyont felmutatva sikeresen kérvényezte felvételét a pesti lakosok sorába, majd 1864-ben már önálló céget jegyzett be fő profiljában termény- és szeszkereskedelemmel és szeszgyártással. Fiaival, Izidorral és Lajossal megalapították a Gizella gőzmalmot, gazdasági tevékenységüket a megbízhatóság jellemezte, ezáltal kiemelt helyet kaptak a hitelfelvevők névsorában. 1882-ben a család nemesi rangot nyert, megkapva a megyeri előnevet és saját címert. Krausz Lajos a gazdasági tőkéből sikeresen kovácsolt politikait is, az 1880-as években két ízben választották meg országgyűlési képviselőnek. 

1868-ban Andrássy Gyula miniszterelnök egy konferencián vázolta fel városrendezési elképzeléseit, amelyek már egy pontosan szabályozott – az árvizektől védett –, modern, európai léptékű nagyvárost vizionáltak. Ebben kapott kiemelt szerepet a Belvárost a Városligettel összekötő elegáns, építészetileg magas színvonalat képviselő útvonal kiépítése, amely a bécsi Ringhez vagy a párizsi Champs-Élysées-hez hasonló reprezentatív sugárútként válhat a város egyik fő tengelyévé.

Ennek megteremtésével az 1870-ben, londoni mintára felállított Fővárosi Közmunkák Tanácsát bízták meg, ami a különböző lehetőségek mérlegelése után kijelölte a létesítendő útvonal nyomvonalát, és nem sokkal később elkezdte az azon fekvő házak bontását. Megindultak a parcellázások és a kialakított telkek nagy részét magánbefektetők vásárolták meg, az útvonalon aránylag kevés közintézmény épült. Az épületek terveit a korszak legismertebb építészei készítették, „egységes útvonalat kívántak létesíteni, épületegyütteseket terveztek, nem egymástól független, egymás mellé állított házakat” (Gábor Eszter). 

A Dobó utca sarkára épülő Krausz-palota terveit az a Quittner Zsigmond készítette, akinek a nevéhez számos magas minőségű fővárosi bérház megalkotása fűződik, társszerzőként szintén ő jegyzi a városképet meghatározó Gresham-palotát is. Az Andrássy úti palota megépítésében a kor számos híres művésze és mestere működött közre: a beltéri freskókat és az udvar sgrafittóját Lotz Károly és Schirmann János, a homlokzati szobrokat Donáth Gyula és Róna József, a mozaikokat Luigi Depold készítette.

Az épület mozgalmas, nagyvonalú, szobrokkal sűrűn díszített főhomlokzata kiemelkedik környezetéből, az utcasor további palotáiból. Nemes anyaghasználata, a szinte kizárólag kőből épült főhomlokzata szintén ritkaságnak számít. Az első emeleti lunettákban az Édeni és a Heroikus, illetve a Reneszánsz és a Modern allegóriája látható, a harmadik emelet magasságában elhelyezett szoborsoron pedig a polgári eszményeket jelenítettek meg: hűség és szerelem, vendégszeretet és gazdagság, egyetértés és erő, béke és munka. A belső udvarban szintén Donáth készítette az Incselkedők című kútdomborművet. Ugyanakkor a határoló mellékutcák, a Dobó és a Révay utca felé az épület már lényegesen szerényebb arcot mutat. 

A freskókkal gazdagon díszített kapubejáró után jutunk a belső udvarra, amit architektonikus és növénymintás sgraffito díszítőfestés fed. A bejárttól balra a főlépcsőház, amelyet szintén freskózott mennyezet zár, jobbra a melléklépcsőház. Az udvarból a hátsó fronton eredtileg istálló nyílt, valamint innen indult a lakásokat kiszolgáló cselédlépcső. Az első emelet teljes egészében a Krausz család birtokában volt, ennek megfelelően több reprezentatív helységet képeztek ki benne. A további két emeleten 4-4 bérlakást alakítottak ki, amelyek párosával nyíltak közvetlenül a lépcsőházakból. 

„Két, az udvar jobb- és baloldalán részarányosan fekvő főlépcső, melynek mindegyike minden emeleten directe vezet két-két lakás előszobájához. Ebből az előszobából ajtók vezetnek majdnem mindegyik lakószobába, a konyhába, fürdőszobába, két-két closethez, kamrába stb.” – írta az épület alaprajzi elrendezéséről Quittner Zsigmond a korabeli Az Építési Ipar című folyóiratban. 

Az utcai fronton két méretes üzlethelyiséget is kialakítottak, az egyikben kezdetektől fogva jónevű vendéglátóhely működött: először Szalon Kávéház, későbbiekben Piccadilly névvel, majd az 1930-as években a nyugatosok által előszeretettel látogatott Magyar Korona várta a vendégeket. A család azonban kénytelen volt megválni a palotától, amit 1912-ben a Budapesti Kereskedelmi Testület vett meg. Ettől kezdve az épület funkciót váltott és irodaházként üzemelt.

A II. világháborúban lényegében csak a tetőszerkezet egy része sérült meg, így falai között szinte zavartalanul folyhatott továbbra is a munka. Az államosítással az épület a Belügyminisztériumhoz került, majd a Budapesti Rendőr-főkapitányság irodáit rendezték itt be. A rendőrség a rendszerváltásig birtokolta a házat, majd elérkezett a privatizáció ideje, de irodai kialakításait ezután is megtartotta.

Az erősen leromlott állapotú épület első, részleges felújítására 1960-62 között került sor, majd nagymértékű megújuláson csak 2001-ben esett át, az Andrássy úti paloták renoválásában járatos Kőnig Tamás és Wagner Péter vezetésével. Ekkor az eredeti díszeket és belső tereket igyekeztek korhű módon helyreállítani, a belső udvarba pedig, a földszint fölé üvegtető került. Noha az építési tervek már fellelhetetlenek, de Quittner részletes, képekkel gazdagított ismertetést publikált Az Építési Iparban, ami támpont lehetett az akkori és a jelenlegi felújításához.
 

Új tulajdonosa 2021-ben kezdett bele a palota felújításába, amelynek terveivel, egy tender alapján a BORD Építész Stúdiót bízta meg. A tervezést vezető Zih Kata építésznek egyszerre volt könnyű és nehéz dolga. A két évtizeddel korábbi felújításból alapvetően egy rendezett állapotot örökölt, ugyanakkor akadt jó pár félbemaradt terület, amelyek lezárására most nyílt alkalom.

A műemléki felújítás során a homlokzatot és a belső festéseket – a freskók és a sgrafittók – a korábbinál pontosabb módon, hűen restaurálták, néhány, még rejtett elemet kibontottak. Ugyanakkor a belépést és a fogadóteret sikerült olyan módon rendbe tenni, hogy bizonyos elemeiben építhettek a két évtizede, az akkori kor technikai és műemléki követelményeinek megfelelő kialakításra. Noha a belső udvar akkor kapta meg a földszint feletti üvegtetőt és alakítottak ki új liftaknákat is, mégsem sikerült egy jól működő lobbit kiképezni. Most a liftek és a lépcsőházak közvetlen kapcsolatba kerülnek a napos előtérrel, ami ezáltal funkcionálisan is megtalálta helyét.
 

A megrendelő igényei alapján a teljeskörű kialakítás csak a belépés terét és az első emeletei kiemelt, reprezentatív helyiségeket érintette, a további két szinten és a tetőtérben csak shell and core állapotot kértek, hogy a jövőbeni bérlők itt szabadon alakíthassák ki irodatereiket. A közös terekbe finom eszközökkel sikerült kortárs építészetet belevinni úgy, hogy a régi és a mai valójában teljesen elkülönül egymástól. Az eredeti és jó állapotban megmaradt mintás terazzók mellé egy mai, kék terazzo-felület került, ez utóbbi szépen reflektál az elődökre és a teremt kapcsolatot a mával.

Az Andrássy út felőli míves faajtó a tulajdonosi elképzelések szerint napközben nyitva állna, így bárki beléphetne az előteret megcsodálni. Ezért szinte alig észrevehető üvegajtók kerültek a bejáró terébe, amelyek, funkcionalitásuk mellett, engedik a kapualj gazdagon freskózott boltozatát feltárulkozni. Az utcai üzlethelyiségek egyikében még megmaradt az 1950-es években behúzott galéria, azt most a falak megerősítésével kibontották, így megnyílt a lehetőség arra, hogy a térben ismét felélesszék a régmúlt kávéházi hagyományát. 

A Krausz-palota megújítása jó példa arra, hogy a kötöttségekkel terhelt Andrássy úti házak miként kaphatnak olyan kortárs finomhangolást, amelyek segítik a patinás épületek megfelelő 21. századi funkcionálását.

BORD Építész Stúdió | Web | Facebook | Instagram

 

 

Az OCTOGON magazin 182-es (2023/2-es) új lapszámában sok egyéb mellett a BIVAK Stúdió mobil szaunaépületéről, a Ligetvári István tervei alapján felújított borzaspusztai templomromról, a Bártfai–Horváth Építészműhely által jegyzett Szondi utcai társasházról és az Annus Marina által tervezett Bosch kőbányai innovációs kampuszáról is olvashattok.

Az OCTOGON-ra erre linkre kattintva lehet előfizetni!