92 éves korában elhunyt Leslie Robertson.
92 évesen meghalt Leslie Robertson, a World Trade Center szerkezetének tervezője. A 9/11 tragédiája után is büszke volt az ikertornyokra, amiért elég hosszú ideig álltak még, hogy sokak megmenekülhessenek, ám „nehéz szívvel” élt tovább – írta a New York Times.
Robertson a kaliforniai San Mateóban halt meg, kedden, halálhírét a lánya, Karla Mei Robertson jelentette be. A WTC-n végzett munkája élesen a figyelem középpontjába került, és alapos vizsgálatoknak vetették alá.
Robertson számos ismert felhőkarcoló szerkezetét tervezte, mint a sanghaji World Financial Centerét, egy 101 emeletes toronyét, tetején egy jókora trapéz alakú nyílással; a hongkongi China Towerét, I.M. Pei összekapcsolódó kaszkádokból álló épületéét. De nem csak felhőkarcolókon, hidakon, színházakon, múzeumokon is dolgozott. Segített Richard Serra szobrainál – némelyik 20 tonnát is nyomott.
A WTC tragédiája
Leslie Robertson karrierjének meghatározó projektje mégis a World Trade Center volt. Robertson a harmincas évei közepén járt, amikor megbízták, hogy John Skillinggel közösen megtervezzék a világ akkori legmagasabb épülete, a 110 szintes WTC ikertornyainak szerkezeti rendszerét – 70 éves volt, amikor a tornyokat elpusztították.
„A tervezésért való felelősség végül engem terhelt" – mondta el Robertson a The New York Times Magazine-nak adott interjújában a tornyok megsemmisülése után. Hozzátette: „Fel kell tennem magamnak a kérdést: ’tervezhettem volna biztonságosabbra az épületet?’. Utólag pedig csak azt kell, hogy válaszoljam, hogy igen.”
Robertson az interjúban elismerte, hogy nem mérlegelte annak lehetőségét, hogy egy repülőgép-baleset után tűz tombolhatna az épületekben. De azt is elmondta, ez nem része a szerkezettervezői munkának, ami arra terjed ki, hogy az épület ellenálljon a gravitációnak és a szélnek, mert az épület tűzvédelmi rendszerei az építész hatáskörébe tartoznak. Annak ellenére, hogy szinte egész hátralevő életében kísértette 9/11, mégis büszke volt az épületekre.
Bár a 2001-es terrortámadás az egész világot sokkolta, az épület nem először volt terroristák célpontja. Először 1993-ban robbantottak bombát mélygarázsában, melynek során hat ember meghalt, és több mint ezer megsebesült. 9/11 azonban más volt, és ekkor már felmerültek építészeti kérdések is, mert a WTC ikertornyai eltértek a többi felhőkarcolótól, ugyanis míg korábban a legtöbb felhőkarcolót acél- vagy betonvázak támasztották alá, ami miatt a belső terekben oszlopokra volt szükség, a WTC esetében az építészek és mérnökök arra törekedtek, hogy oszlopok nélküli területeket hozzanak létre a kereskedelmi bérlők számára. Ezt úgy tudták megvalósítani, hogy a tornyokat óriási „acélcsövekké” tették, így tömegeik körülbelül felét a külső oszlopok tartották, a fennmaradó súlyt pedig a tornyok acél- és betonmagjai. A padlókat könnyű acél tartószerkezetek támasztották alá, amelyek a külső oszlopokat összekötötték a magokkal, így a bérlők hatalmas oszlopmentes tereket kaptak.
A terrortámadás utáni interjújában Robertson elmondta, az épületeket úgy tervezték, hogy egy Boeing 707-esnek ellenálljanak, de a tornyokba berepült gépek nehezebbek voltak, 767-esek, emellett nem vették figyelembe, a „második esemény” lehetőségét, hogy tűz üt ki, ami végül 2753 ember halálát okozta.
A tornyok stabilitása viszont emberéleteket mentett. Amikor a gépek becsapódtak a tornyokba, bár átszakították az acélvázakat, de az épületek nem dőltek össze. Sok mérnök arra a következtetésre jutott, hogy a hagyományos keretes épületek az ütközés után nagyon gyorsan leomlottak volna, az ikertornyok viszont elég hosszú ideig álltak ahhoz, hogy emberek ezrei menekülhessenek, a pusztító tűz hatására viszont a felhevült padlók megereszkedtek és elkezdtek leválni a külső oszlopokról.
Leslie Earl Robertson Kaliforniában született 1928. február 12-én. 1952-ben szerzett mérnöki diplomát a kaliforniai Berkley-n, majd a következő hat évben matematikuskén, elektromos mérnökként és szerkezetmérnökként dolgozott. 1958-ban kezdett el a Worthington and Skilling cégnek szerkezetmérnökként dolgozni, a cég egyik kliense volt Minoru Yamasaki, aki 1962-ben megnyerte a World Trade Centerre kiírt pályázatot, így kapta meg a 34 éves Robertson a hatalmas kihívást jelentő feladatot, bár a cég korábban sosem vett részt igazi magasépület projektben.
Robertson New Yorkba költözött, majd miután a cége – akkor már Skilling, Helle, Christiansen, Robertson – 1982-ben megszűnt, és Robertson elindította a Leslie E. Robertson Associates nevű vállalkozását (ami később LERA-ként volt ismert). A tragédia után Robertson úgy gondolta, véget ért a karrierje, de legnagyobb meglepetésére, felkérték, hogy utazzon Ázsiába, ahol a tervezések előkészítésében vett részt, később az ő cégét bízták meg a közel 298 méter magas 4 World Trade Center szerkezeti tervezésével.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
