Mohás kabin

Kis lak az Alpokalján.

• Szöveg: Martinkó József
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Az utóbbi évek egyik legszebb, legemlékezetesebb és legintenzívebb építészeti élménye számomra Kőszeg külterületéhez, a napfényben szinte lélegző, élő sziklafalhoz, a sziklafal elé felépült házhoz kötődik. Egész nap ott álltunk, járkáltunk, beszélgettünk a ház mellett. Állandó késztetést éreztem a szikla megérintésére, miközben egy elképesztően érdekes megbízó-építész-kapcsolat körvonalazódott az órákig tartó beszélgetés során. Cikkünk az OCTOGON magazin 170-es (2021/6-os) lapszámából.

2013-ban járunk, amikor az évfolyam negyedik lapszámába megjelentetni tervezett ház kapcsán felkerestük Hideg Attila megbízó és Béres Attila építész házát, ami a Kőszeg melletti Szabó-hegyen, egy szűk völgyben futó nyaralóövezetben található. Az azóta nemzetközi hírnévre is szert tett, többszörösen díjazott Hideg-házról akkori cikkemben mindent leírtam, amit fontosnak gondoltam.

Sokszor történik meg a szerzővel, hogy megjelenés után a szöveg távolodni kezd tőle, most sem történt másképpen. Ami viszont évek távlatából is megmaradt, az a speciális építészeti viselkedés, megbízó és tervező kapcsolata, illetve a közvetlen természeti környezettel együtt rezgő, együtt élő építészeti alapgondolat erős kisugárzása. Béres Attila akkor még Norvégiából, tulajdonképpen távmunkában dolgozott együtt a megbízóval, tudniillik 2019-ig a Saunders Architecture egyik vezető tervezője volt. Így a Hideg-ház sikere a párbeszéden, az építtető szenvedélyén, elhivatottságán és a tervező rugalmasságán, türelmén, megfogalmazásain múlott.

Hideg Attila második építészeti felkérése – lévén egy lakásról beszélünk – a Hideg-ház alapvetően eltérő karakterű volt, ugyanakkor „a kis alapterületben a maximális értékteremtés” elve itt is érvényesült. A Jurisics várban lévő, Béres Attila tervezte, a Chernel-házban lévő apró lakás (Niczky-apartman) esetében nem a természeti környezet, hanem a műemléki környezetre történő reagálás minősége vezetett lenyűgöző végeredményre (Octogon 2017/6.). Bejárásaink során többször elhangzott, hogy a megbízó szenvedélye a kortárs építészet. Folytonosan újabb projekteken töri a fejét, szóval egyáltalán nem meglepő, hogy harmadszor is belevágtak a közös alkotásba.

A belső és külső megjelenés alapvetését az egyöntetű és nagyon magas minőségű anyaghasználat dominálja, míg az egész projektet áthatja az élhető minimális térigény iránti elkötelezettség.

A helyszín a Hideg-házhoz közeli. Ugyanabban a Mohás utcában van mindkettő. Ez a szűk völgyben futó út tulajdonképpen zsákutca, ami az Alpokalja jellegzetes, fákkal sűrűn benőtt erdőségébe, a Kőszeget környező sűrűbe vezet. Az út végén szinte nem is érzékelhető az a telek, amin az új ház áll. Ez a helyzet jelentette a tervezési gondolat alaplogikáját, amiben az „őstermészet és a civilizáció” háborítatlanul találkozhat. Olyan szerkezeti rendszert tervezett az építész, ami a fák gyökereit elkerülő pontalapokból fakad. Az épület metszete az egymással szemben elbillenő derékszögekből áll, ami a nyílászárók, áttörések optimális méretének kiszerkesztéséhez járult hozzá.

A bejárati hidacskába elrejtett víz és csatorna strangok mellett a ház fűtése és használati meleg vize elektromos rendszerű, míg a helyszín mikroklímája miatt hűtésre itt nincs szükség. A belső és külső megjelenés alapvetését az egyöntetű és nagyon magas minőségű anyaghasználat dominálja, míg az egész projektet áthatja az élhető minimális térigény iránti elkötelezettség: ha már a természeti tájban építünk, a beavatkozás mértéke legyen a lehető legkisebb. Mindössze negyven négyzetméterről van ugyan szó, de a teljesen összkomfort egy házaspár minden igényét kielégíti.

Noha elképesztő felfutása van a kortárs építészetben a kabin építészetnek (vö. „cabin porn” kifejezés), itt mintha nem pusztán egy kabinépületről van szó. Sokkal inkább egy filozófiai és természetközeli szemléletmód, építészeti viselkedési mód kiteljesedéséről, minek élő illusztrációja ez a ház.