Szobák kilátással – Elkészült a Corvinus Campus épülete

Közösségi tervezésben az egyetemi polgárokkal – Képgaléria a cikk végén

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Batár Zsolt
• Olvasási idő: …

A Budapesti Corvinus Egyetem Gellért Campusa az 1977-ben elkészült korábbi főiskola és kollégium szerkezetét, tömegét megörökölve, a közösségi tervezés keretében, a nyitottság és az innováció szellemében valósult meg. Erről készült anyagunk a 190-es, 2024/2-es lapszámunkban is megjelent.

„A leendő, s már főiskolai rangot kapott tanácsakadémia a Gellért-hegyen, a Ménesi út és a Mányoki út torkolatában épül. Ott, ahol csupa alacsony, egy-két emeletes házak állnak — mondja az építésvezető. — Nagy vita volt, illik-e ide modern toronyház? Nehéz volt a döntés, a vita végül is lezárult, az építkezés befejezéséhez közeledik” – írta az Esti Hírlap 1977 júliusában, nem sokkal az akkori Tanácsakadémia átadása előtt. Ekkor már lényegében teljes valójában uralta a Gellért-hegy keleti oldalát a Mányoki út – Ménesi út találkozásában a korábbi pompás kert helyén álló együttes.

Egy évvel később indult el teljesen az oktatás az Államigazgatási Főiskola hároméves képzésein, ahol a hallgatók az akkori viszonyokhoz képest kiemelkedő kényelemben tanulhattak, lakhattak a panorámás kollégiumi szobákban vagy vehették igénybe az épület aljában kialakított sportlétesítményt: a szaunával ellátott uszodát és a beltéri kosár- és kézilabdapályát. A türkiz és üveges függönyfal homlokzatú, Törőcsik Sándor (Lakóterv) tervezte épület jól megfelelt a kor építészeti trendjeinek, nem egy középület kapott hasonló kialakítást, legtöbbjük azonban mára lényegesen átalakult.

Az idő azután a Gellért-hegy oldalában is eljárt a valaha igen modernnek számító, az akkori hazai építőipari csúcstechnikát képviselő alumínium függönyfalas épület felett, amely néhány évvel ezelőtt gazdát is cserélt és a Budapesti Corvinus Egyetemet fenntartó Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány tulajdonába kerülve kereste a megújulás lehetőségét. Az, hogy a leginkább villákkal, kisebb közintézményekkel belakott, szellősebb beépítésű, zöld környezetbe beleékelt „modern toronyház” alapvető tömege a megújulás után is várhatóan megmarad, kezdetektől fogva nem volt kérdés.

A statikai vizsgálat megerősítette, hogy a szerkezet még pár évtizedet, akár egy fél évszázadot is megfelelően kibír, így biztos alapot nyújthat a felújításhoz. Az pedig, hogy a két tömbből álló együttes ezután is oktatási, egyetemi funkciót kap majd, talán még kevésbé volt kétséges. Mindez jól illik a környék hagyományaihoz is, hiszen szinte a szomszédban helyezkedik el az ELTE Bibó és Eötvös Kollégiuma, nem sokkal odébb pedig a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Budai Campusa vagy másik irányban a Műegyetem, maga az anyaintézmény, a Corvinus Fővám téri bázisa is rövid sétatávolságra található.

Az építészeti keret és a funkcionális alapigény tehát adott volt. A tulajdonos és egyben megrendelő alapítvány képviselői jó érzékkel fogalmazták meg a megújuló campus egyik alaptételét, hogy nem csak egy kényelmes és modern egyetemi oktató- és lakóteret kíván itt létrehozni, hanem megfelelő keretet szeretne nyújtani a közösségi életnek is. Az egyetemi lét egyik olyan alapjának, amelyről időnként hajlamosak voltunk és vagyunk megfeledkezni.

A tervezés kezdetektől fogva az épület jövendőbeli lakóinak, az egyetemi polgárok, diákok és tanárok bevonásával, közösségi formában zajlott. Az új térhasználathoz, a megfelelő terek megtalálásához, kialakításához és elképzelt berendezéséhez rendszeres műhelymunkákat – service design workshopokat – tartottak az érintettekkel, az oktatókkal és diákokkal közösen, majd így fogalmazták meg a számos skandináv példát is integráló Campus alapvetéseit a Lean Tech Mérnökiroda Ilku György vezető tervezővel. Ezután kapcsolódott be a közös gondolkodásba Kis Péter építész, a PLANT vezető tervezője is, így a kirajzolódó igények segítségével sikerült megfogalmazni a teljes építészeti programot.

A legszembetűnőbb változás az adott tömegű, szerkezetű és arányú épület újraértelmezéséből ered, főleg abból, hogy a korábbi, zárt hatású, a hegyoldalban magasodó épület most megnyílt, befogadóbbá vált. Ennek legfontosabb építészeti jele a teljesen újragondolt és átpozicionált főbejárat, a tömbök méretes üvegfelületei, valamint az azokat tagoló filigrán osztások derűs színvilága.

Az Államigazgatási Főiskola korábban a hegy felől nyíló, megbújó főbejáraton volt megközelíthető, a Mányoki út irányából támfal zárta el a látványt, amelyből csak az épület előterében, a lényegében a talajba süllyesztett sportközpont nyílt meg egy szűkebb kivágással. Egy határozott váltással most ez az irány lett a Campus fő nézete. A szűk utca felől a teret, amennyire lehetett feltárták, és egy valódi, elegáns bejárati térség, igazi agora jött létre. Az épülethez vezető lépcsőbe helyenként fákat ültettek, máshol leülésre alkalmas szigeteket létesítettek. A lépcsősor tetején, az épületet elérve Csörgő Attila öt szétbontott kockából álló szoborcsoportja fogadja az érkezőt, ami valamiképp az egész Campus szimbólumává is vált – a motívum az épületen belül, egyes grafikai megoldásokban is visszaköszön.

A lépcsősor kiindulásánál léphetünk a sportközpontba – tetején a Campust szolgáló napelemekkel. A korábban zárt fallal elválasztott uszodatér és a fedett csapatsportpálya közé most üvegfal került, a 25 méteres, de keskeny úszómedencét pedig – a gazdaságosságot is figyelembe véve – mászófal váltja fel.

Visszatérve a főépülethez… a Csörgő Attila által jegyzett „Öt kocka” című szoborcsoport bal oldalán induló lépcsőkről, az épület előtt húzódó teraszról érhető el a két főbejárat. Az impozáns lobbi felett a LumoConcept jellegzetes lámpakompozíciója, amelyet a párhuzamosan belógatott, különböző magasságokba beállított lámpatestek elrendezésével a pénzügyekből ismert árfolyamdiagramok és adatvizualizációk inspiráltak. A lepényépület szolgálja a közösségi tereket: kantint, találkozóhelyeket, valamint a térség középpontját uraló, részben flexibilisen rendezhető 300 fős előadóteret. A termet körbeölelő folyosók felülvilágítói szintén az 1970-es évek örökségei, de jól megtalálták a helyüket a világosságra, nyitottságra törekvő új koncepcióban.

A lepényépület felé magasodó két tömb, az eredeti elképzelést tovább víve funkcionálisan jól elválik egymástól. Az alacsonyabba kerültek a tanulás, oktatás terei, amit J toronynak kereszteltek – a „J” a jövőre utal –, a magasabb, a „K” a közösség elnevezést kapta, ebben helyezték el a kollégiumi szobákat. Az ötemeletes J torony alsó szintjein nagyobb kollaboratív és kisebb projekttereket hoztak létre, mindenhol flexibilis kialakítással, könnyen megoldható tagolással. Sok az üvegfelület, valamint a korábbi zárt folyosókat kibontva, az így megnövekedett térbe szintén tanuló-oktató helyiségek rendezkedhettek be, amiket akusztikus függönyökkel lehet szeparálni.

A kollégiumi szárny alsó szintjein laborokat, egy makerspace-t – amiben gyakorlati projekteket lehet megvalósítani –, médiastúdiót, majd felette egy szellős belmagasságú olvasótermet, valamint egy adattérnek keresztelt, lényegében kiemelten jól felszerelt munkaállomásokkal és kivetítési lehetőségekkel berendezett, szabadon használható számítógépes termet alakítottak ki.

Ez utóbbi élénkvörös recepciós pultja és a mögé ötletesen elhelyezett, az épület régi gépészeti vezérlőpaneljeit felsorakoztató összhatás a Wes Anderson filmek látványvilágát idézi. A kollégiumi szobák négy szintet foglalnak el, elrendezésük azonos, színviláguk azonban emeletenként eltérő. A legfelső szinten, a korábbi gépészeti tér helyén vendégprofesszorok számára készültek apartmanok. Az egyébként következesen sík homlokzat itt valamelyest visszalép és hullámzóvá válik, így minden szoba elé erkélyek kerültek. A szintet egy Rooftop Cafénak elnevezett közösségi tér zárja látványos terasszal.

A Törőcsik Sándor által megteremtett jó pozíciót, a minden irányban remek panorámát nyújtó tereket az építészek továbbnyitották. Az épület nem csak a várossal, hanem a parkszerű méretes kertjével – amelyben a sportpályák és sétautak mellett szabadtéri oktatási platformokat is kiképeztek – is állandó, intenzív kapcsolatba kerül, s ezt a lepényépület extenzív zöldteteje is tovább erősíti.

További képek a galériában!